Georgina Kincaid, a szukkubusz, és az a mostoha urban fantasy

Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.
A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan.

A második rész fülszövege, keményen spoileres, úgyhogy ne olvassátok el. Na, nem mintha olyan hatalmas meglepetéseket tudna okoznia  történet, csak tudjátok, a szűz könyv mindig felfedezésre vár, ne rontsuk el az élményt, hogy már előre tudunk mindent.
Igazából a posztnak az is lehetne a címe, hogy miért mellőzik manapság a kiadók az urban fantasyt? Nem mintha tudnám rá a választ, de sztem a kiadók sem. Kiadnak két részt, aztán kész, ennyi. Mi meg csak nézünk, hogy ezt meg akkor minek? Mert ha csak egy vagy két ilyen sorozat maradt volna félbe (negyedbe, tizedbe), azt mondanám, hogy na, hát mellényúltak. De tendencia, hogy két rész után ne is várjunk többet. (Mondjuk úgy általában ez a sorsa az összes sorozatnak bizonyos kiadóknál, kivétel nélkül.)
Szegény Georgina is így járt, pedig még Török Krisztina is remekelt, akinek pedig nem szeretem a fordításait. Nagyon jól át tudta venni a laza és humoros stílust,és még vicces is volt.
Kellett is, mert az első rész remek volt. Pörgött, izgi volt, jó volt a történet egy csomó érdekes szereplővel.
A második részt viszont ehhez képest untam. Az első rész jófej szereplői mellőzve lettek, aki meg jött helyette, Bastien, Georgina régi játszótársa, egy seggfej volt. Ráadásul semmi érdekesebb nincs abban, ha egy fapinát akar elcsábítani egy kiégett inkubusz. Ettől függetlenül szerencsére ez is vicces volt, de ez inkább csak Georgina karakterének volt köszönhető. Nagyon megszerettem, jó fej, és érdekes, és minden tulajdonsága megvan, amiért urban fantasyt érdemes olvasni. A történet meg olyan, amilyen, ez van.
Mivel incubus meg succubus, azt azért megjegyzem, hogy az első könyv szex nélkül telt, a másodikban már egy kicsit merészebb volt Mead, de nem vitte túlzásba, nem ekörül forog a történet.

Mivel magyarul nincs több rész, egyelőre én itt rá is hagyom.