Donald James - Monstrum

2015-ben ​járunk. Oroszországot darabokra szaggatta, és a káosz szélére sodorta a polgárháború. Jelcin és liberális utódai már eltűntek a politika süllyesztőjében, a valódi hatalom most a Cseka vezetője, Leonyid Koba kezében van. A melankóliára hajlamos alkoholista rendőrt, Konsztantyin Vadimot az isten háta mögötti Murmanszkból Moszkvába rendelik, hogy találjon meg egy brutális sorozatgyilkost, aki megcsonkított nők holttesteit hagyja maga után. A hatalomnak azonban más céljai is vannak Vadimmal. Amíg a nyomozó előtt feltárul Moszkva igazi arca, a háttérben sötét politikai alkuk köttetnek, és a titokzatos Monstrum már a következő áldozatára vadászik.

"Nem invitáltam be Vasszikint egy italra. Az kibillentette volna a köztünk levő kényes egyensúlyt. Ezt a murmanszki 7. körzet minden rangidős felügyelője tiszteletben tartotta. Elfogadtunk ajándékokat Vasszikintől, és cserébe szemet hunytunk jól megtömött raktárai fölött. De sohasem hívtuk meg az asztalunkhoz."
"Mindenhova lovak voltak elistállózva – mozikba, üléstermekbe, még néhány lakóház földszinti előcsarnokába is. Lehet, hogy ez egy huszonegyedik századi háború volt, de miután az üzemanyag utolsó cseppje is elfogyott, a háborút lóháton vívták és nyerték meg. Ahogy az egy igazi orosz háborúhoz illik."
"Egy orosz bíróságon bátran lehetett olyan emberi gyarlóságokra hivatkozni, mint az alkoholizmus vagy a szexmánia."

Ha jellemezni akarnám a regény fő mozgatórugóját, azt is egy idézettel tenném: "Részeg voltam. Orosz módra." Konkrétan mintha nem lenne Vadimnak egy józan pilllanata se. Úgy isszák a vodkát, mint normális ember a vizet, úgyhogy egy idő után a figyelmem teljesen átsiklott az ilyen megjegyzések felett. Vadim a részegség különböző stádiumaiban tölti a napjait, így nyomoz, így szeg törvényt, így kockáztatja az életét.

1/4-ed: van egy tippem a gyilkosra. Ha tényleg ő az, attól még meg fogok döbbeni, hogy pont ő az.
Most olvastam el a fülszöveget. (igen, tudom. általában azzal szokás kezdeni.) Érdekes összefüggésbe hozza a politikai alkukat és a sorozatgyilkost. Valahol, igaz, nagyon erőltetett módon, alátámasztja a tippem, és ha tényleg jól gondolom, az nagyon morbid paktum.

Egyébként nagyon plasztikusan ugyanaz ez az elképzelt, polgárháború utáni feltételezett jövőkép, mint ami már párszor megtörtént nem csak az oroszokkal, hanem bárkivel. Szétbombázott városrészek, törmelékek mindenhol, részlegesen újjáépült területek, vagyoni elkülönülés, nyitás a nyugat felé, és rejtegetendő nyomor.

kb a felénél: kicsit árnyalódott a gyilkos képe. Akire legelőször gondoltam, az nem lehetett, de hogy van benne szerepe, az tuti. Sőt, ez a szerep még sokkal inkább passzolna is hozzá, mint maga az elkövetés. 

A számítógép és a mobil ellenére (amik szerintem csak utólag kerültek bele, annyira nem volt jelen egyik sem a történet alatt) teljesen olyan érzése van az embernek, mintha legalábbis az 1910-es években lennénk, meg '50-ben, a hidegháborúban, vegyítve a '90-es években szétesett Szovjetunió történéseivel. Szóval jól megkutyulta a politikai életet James.

Vadim egy pöcs tipikus férfi. És elég nehézfejű. Ezt muszáj megjegyeznem, hozzátartozik a személyiségéhez.

És remek a humora is (mmint DJ-nek): a cseka feje Koba, a nyomozó irodai macskája meg Vlagyimir Iljics. Még úgy is néz ki, mint Lenin (és még köszönni is tud.:D). Vadim közbeszúrt gondolatai meg időnként szinte elfeledtették velem, hogy azért ez mégiscsak egy nyomozás egy beteg gyilkos után.

Kicsivel a fele után: csalódottan veszem tudomásul, hogy a felállított elméletem inogni látszik. Bár még működhet, de ha működik, az nem az én brilliáns elmém bizonyítéka, csak egy aprócska információ félreételmezéséből, véletlenül adódó megoldás. A gyanúsítottam még mindig ugyanaz, a miértek is állnak, a kivitelezés még kérdéses.
Be kell tolnom egy szelet répatortát, annyira izgulok.

Teli van a  regény a mindennapi élettel kapcsolatos részletekkel, pl. hogy a moszkoviták lenézik a vidéki népet, és viszont; a teaházak mintájára szinte minden utcában van néhány vodkaház vagy vodkaszoba; az elmaradottabb területeken a szüléseket még a bábák vezették le, akik biztosították a természetes kiválasztódást. Imádtam ezeket az apróságokat, megtöltötte élettel a regényt, és biztosak is lehetünk benne, hogy sokkal több valóságos múlt jelenik itt meg általuk, mint alternatív jövő.

kb. 80%: Ő AZ!! kitaláltam.:) de a miértben tévedtem. Annyi baj legyen.

Vadimnak vannak idegesítő húzásai, de egy szerethető karakter. Idővel az esze is előkerül. Az exétől, Juliától, meg a brancsától a falnak mentem, viszont Natalia Karlova, a patológus nagy kedvenc lett, mint ahogy a macska is.

És igen, azért 80%-nál még mindig nincs ám vége...

Tudom, borító alapján nem ítélünk, de azt gondoltam, hogy ez egy nehéz és komoly könyv, ehelyett kaptam egy viszonylag könnyed nyomozást (nem Vadim tehet róla, de nem igazán vette komolyan a szerepét, mint gyilkossági nyomozó) egy brutális világ brutális gyilkosa után.
Kevés krimi van, ami elérné, hogy találgassak és elméleteket gyártsak, a legtöbb nem ad elég támpontot. Ez most egy más típusú krimi, talán mert Vadim totál kezdő, és pont annyira a sötétben tapogatózik ő is, mint az olvasó. Minden szörnyűséges történés ellenére igazi kikapcsolódás volt.

– Én egy farmon nőttem fel a Szverdlovszk oblasztyban, még Hruscsov idején. Emlékszel Hruscsovra? – Közelebb hajolt hozzám. – Még az előtt volt, hogy megszülettél.
– Hallottam Hruscsovról.
– Az egyetlen igazi paraszt volt, aki valaha uralkodott rajtunk.