Robert Jackson Bennett - Lépcsők városa ~ Keményfedél

Ha a papír elbírja, a képernyő is

2018/03/15

Robert Jackson Bennett - Lépcsők városa

Az ember jobb, ha óvatos, amikor olyan városban kell egy titokzatos gyilkos nyomába erednie, mint Bulikov. Mert itt a világ teljesen más szabályok szerint működik. Amikor a város isteneit elpusztították, uralmukat megdöntötték, imádatukat betiltották, a valóság szövete darabokra hasadt Bulikovban. A lépcsők azóta a semmibe vezetnek, a sikátorok a múltba nyíló átjárókká váltak, az utcákon a bűnözők nyomtalanul eltűnnek.
Shara Thivanit hivatalosan diplomataként küldte ide az elnyomó birodalom. Valójában viszont országa egyik legjobb kéme, akinek most egy gyilkost kell kézre kerítenie. Ahogy a nyomozás egyre súlyosabb titkokat tár fel, úgy rajzolódnak ki fokozatosan Shara előtt egy sötét összeesküvés körvonalai. A nő hamarosan gyanakodni kezd, hogy a szörnyű város uralkodói talán nem is haltak meg – és Bulikov kegyetlen uralma könnyen visszatérhet.
Így belegondolva, elég megdöbbentően kevés oldalon egy nagyon kidolgozott másvilágot kapunk. Mármint ahhoz képest kevés oldal, hogy milyen bonyolult dolog felépíteni a semmiből egy világot történelemmel, mitológiával, egymásnak feszülő társadalmi problémákkal.
A kontinensen hat isten uralkodása alatt virágzott a kultúra és az ipar, míg egy szajpúri kadzs meg nem ölte őket, megszüntetve ezzel az addigi világrendet; az elnyomott, szolgasorba taszított szajpúriakból a világ irányító állama lett, míg  a Kontinenst visszalökte a középkorba a hatalmas pusztítást végző Villanás. Mint minden valamire való megszálló hatalom, Szajpúr is betiltotta a vallás gyakorlását és történelem beható oktatását, és börtön, esetleg halál várt azokra, akik az istenek hagyományait életben tartották, netán bármiféle ereklyét őriztek az idejükből. Persze azzal tisztában voltak, hogy ez a múlt olyan kincseket rejt, ami igenis jól jöhet Szajpúrnak, így ők voltak az egyetlenek, akik a Kontinens történelmét megismerhették. 
dr. Efrem Pangyüi professzor meggyilkolásával kezdődik a regény, aki Szajpúr megbízásából a Kontinensre érkezett Bulikov és az istenek történelmét tanulmányozni, és miközben a titkosügynök Shara próbál a tettes nyomára bukkanni, szépen részletesen kibontakozik előttünk a múlt, az istenek korszaka, és a Villanás utóhatása. A csodák ugyanis nem szűntek meg, a hívőket sem sikerült megsemmisíteni, és Bulikovnak vannak olyan városrészei, ahol a mágia még működik, ami kérdésessé teszi, hogy vajon az összes istent sikerült-e megölni. Ebből következően a nép lázongása, ami hol nyílt, hol csak passzív, is teljesen érthető, hiszen ők szeretnék visszakapni a régi, biztos világrendjüket, meg a maradék istenüket (ami azért ennyire nem egyszerű), és ellenállnak mindenféle modernizációnak.

Néhányszor már nekifutottam ennek a könyvnek, de annyira idegen volt ez a világ, hogy nem tudtam ráhangolódni, úgyhogy félretettem. 
A történet egyáltalán nem olyan egyedi, mint arra számítottam, megölhető/halott istenekkel már Eriksonnál is találkoztam, engem a sűrűn felbukkanó történelmi része érdekelt volna jobban, istenekkel meg nélkülük, de sok újjal ez sem szolgált. Kriminek nagyon gyenge, és hiába alapul az egész történet a prof megölésére, ez szinte csak mellékszál marad. Az igazi főszereplő a mindenáron eltitkolni kívánt múlt az istenekkel, parancsolataikkal, csodatevő eszközeikkel, ami szerintem teljesen rendben is van így, csak az a baj, hogy a legtöbbet a professzor pár oldalas jegyzetéből tudunk meg, az összes többi inkább csak úgy van. Lett volna lehetőség a valóságok egymásra csúszásának megmutatására, de ebből csak egy villanást kapunk. Úgy érzem, ez a többdimenziós világ kicsit kifogott Bennetten, és ahelyett, hogy valódi oka lett volna a létének, csak átjáróként szolgál. (bár tény, ez is egy ok a létezésre.) Az istenek szerepe viszont elgondolkodtató, tetszik a velük kapcsolatos elmélet, ez szerintem sokkal élőbb interakció az emberekkel, mint az élettel való felruházás.
A karakterek nem különösebben emlékezetesek, inkább azt mondanám, hogy teljesen passzolnak a világba, azért léteznek, hogy a történet haladjon előre, és tökéletes eszközök a világ bemutatására.
Csak érdekességképpen: felfigyeltem rá, hogy Bennett előnyben részesítette a nőket, mint hatalomgyakorlókat. Konkrétan egyetlen pasi sem volt valódi döntéshozó pozícióban, aki volt, azt is gyorsan lecserélték, a többiek meg inkább lótifutik voltak, meg ágyútöltelékek. (spoiler: az egyetlen isten, aki végül tényleg életben marad, az is nő.) Kivétel a meleg Votrov, de ő üzletember, az meg azért mégiscsak a pasik terepe, na. A profot ugye megölték, Sigrud meg egyelőre verőemberi pozícióban van.
Ha jól nézem a következő részt, ott Mulaghesh lesz a középpontban, a kemény tábornok. Kedveltem, érdekes nő, örülök is, hogy Sharától átveszi a főszerepet.
Nem rossz ez, de a Horzsolásokat nem sikerült se túlszárnyalnia, se a közelébe kerülnie.

Share:

7 megjegyzés:

  1. A Horzsolások nekem is nagyon tetszett...de vagy kétszáz oldallal hosszabb vagy kétszázzal rövidebb a kelleténél. Ráadásul úgy lett vége, hogy pár szál igencsak szabadon lengedezik...Remélem valaki majd rábeszéli Bennettet a folytatására!
    Szerintem a Horzsolásokat összehasonlítani a Lépcsők városával kb. olyan, mint összehasonlítani a krumplis tésztát a meggyes rétessel. Van pár közös alapanyag, de a végeredmény teljesen más. A szakács munkájára viszont aligha lehet panasz. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát, én nem a két könyvet hasonlítottam össze, annak semmi értelme nem lett volna, de amennyire egyben volt a Horzsolások, itt annál nagyobb volt a hiányérzetem. gyengébb, egy csomó dolgot csak bedob, nem fejt ki, ehhez képest iszonyat túlírt. Bennettől az ember teljesebbet történetet vár szinte tökéleteset:D), bár tény, hogy végülis egyetlen könyve után lett baromi jó írónak kikiáltva. meglátjuk, mit gondolok majd a második rész után.
      bár az is igaz, hogy ha az összes "gyenge" könyvem ennyire jó lenne, mint ez, nem lehetne egy szavam se.;)

      Törlés
    2. Szerintem jó író...már csak azt kéne tudnom, hogy ki a "baromi jó". A második részt még én sem olvastam. Most már megvárom, hogy a harmadik is megérkezzen. Azt olvastam valahol, hogy amikor elkészült a könyv, nem akart neki folytatást, csak rábeszélték.
      Amúgy szerintem a Horzsolások se volt annyira egyben. Néhány helyen azt éreztem, hogy ő maga sem tudta, hová akar kilyukadni (ez a baj ezekkel a felfedező írókkal, úgy kezdik el, hogy fogalmuk sincs, hogy fogják befejezni). + A nagyon erős kezdés után a végére picit kifulladt a dolog. Cserébe tökéletesen eltalálta, hogy milyen arányban érdemes keverni Stephen Kinget és H. P. Lovecraftot. :)

      Törlés
    3. az a "baromi jó", aki az olvasónak az.:D
      lehet, hogy nem akart, de erre a történetre nagyon ráfér, hogy legyen, legalábbis szerintem, mert utólag ki lehet tölteni a hézagokat. meg ennek az egy könyvnek önmagában semmi értelme nincs, egy erősebb próbálkozásnak tűnne folytatás nélkül. úgyhogy jó, hogy folytatta.

      Törlés
  2. Nocsak, elolvastad?! :) Nem is tudtam amúgy, hogy többször próbálkoztál, de nem sikerült ráhangolódnod... Én tavaly olvastam a megjelenéskor (elkértem recinek), de én is elég nehezen hangolódtam rá. Nagyon nyögvenyelősen ment, én is úgy éreztem, hogy kifog Bennetten ez a világ, és hogy túl nagyot gondolt, de nehezére esik jól kibontani. Mondjuk persze sorozat... El fogod olvasni a következő részt?
    Hmm, érdekes, hogy tényleg mennyire a nők álltak hatalomhozói pozícióban :) Abercrombie YA sorijában is rendszerint így van. Szerinted amúgy ennek az az oka, hogy tényleg így akarják megírni, vagy pedig úgy gondolják a mostani tendenciák miatt, hogy ezzel még több olvasót tudnak bevonzani maguknak?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, nekikezdtem néhányszor. úgy ülök le, hogy na, én _ezt_olvasom, aztán eltelik 20 oldal, és rájövök, hogy nem akarom. párszor ezt eljátszottam vele.:D
      nem igazán tudom, mihez akart kezdeni Bennett, mit akart megmutatni. igazából nem volt benne semmi egyedi, ha pl. a politikára gondolunk, vagy Sharának lett volna lehetősége is, eszköze is a lázadásra, aztán mégsem, a szétesett valóság ahhoz jelentéktelen volt, hogy bármi is köré tudjon épülni, szóval eléggé a levegőben lóg.
      sztem elolvasom, a tábornokcsaj állítólag nagyon durva helyzetekbe keveredik, kíváncsi vagyok rá.
      sztem a női olvasókat akarják jobban bevonzani, bár ahhoz meg el kell olvasni, hogy az ember tudja, a nemi szerepek lényegesek. de lehet, hogy inkább csak nagyobb távlatot látnak a nőkben az írók, mert jobban ki lehet emelni az erősségüket, nagyobb a kontraszt a gyengeségekkel.

      Törlés
    2. Én inkább nem akartam olvasni, mint igen, nagyon nehezen kötötte le a figyelmemet, és sokszor magyartalan volt a fordítás is szerintem.
      Hmm, nem tudom mit akart Bennett, de valahogy sántított. A befejezés persze kellőképp epic, meg minden, de mégsem az én könyvem, úgyhogy én nem folytatom, de szívesen elolvasom nálad, hogy hogy tetsz a második rész. :)
      A női szerepekkel kapcs, lehet hogy inkább az utóbbi.

      Törlés

Blogok

Kommentek

Moon

CURRENT MOON

Kiemelt bejegyzés

Katherine Arden - A medve és a csalogány

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaj...

Contact Me

Név

E-mail *

Üzenet *

Nima's wishlist book montage

Gunlaw
The Gone World
Éjszárny
Void Star
A Fényigéző
A Little Hatred
Fire & Blood
The Hunger
Tengerészek
Védtelen halandók
A kis idegen
Csipkerózsikák


Nima's favorite books »

Blogarchívum

Látogatás

Címkék

2011 (42) 2012 (71) 2013 (52) 2014 (33) 2015 (28) 2016 (43) 2017 (32) 2018 (28) 21.század (3) 5* (86) Aba (5) Ad Astra (6) Agave (53) Akkon (1) Alexandra (23) alternatív történelem (5) Animus (3) Athenaeum (16) bannerek (1) Book&Walk (4) borítóleleplezés (2) campus (3) Cartaphilus (14) Cassie Palmer (11) Cat és Bones (3) Cicero (5) CorLeonis (10) Crossfire (3) cyberpunk (6) dark-fantasy (22) Delta Vision (16) disztópia (8) ebook (6) Édesvíz (1) Egmont (5) egyéb (2) életrajz (4) elfeledett könyvek (3) Első törvény (5) epic (20) Erikson (5) Európa (16) évzárás (7) fantasy (134) félbehagyva (1) feminizmus (1) Fever (6) film (4) Főnix (3) Fumax (21) Gabo (23) Galaktika (9) game (6) General Press (5) Geopen (11) Gondolat (3) Göncöl (2) gyenge (17) gyűjtés (6) halloween (3) hírek (39) Holdvadász-hónap (6) hónapzárás (12) horror (5) humor (19) IPC (2) játék (9) K.U.K. (1) kaland (10) Karen Chance (11) Karen Marie Moning (7) kedvenc (38) Kelly (10) képregény (1) Kolibri (1) konteo (1) Kossuth (2) könyvekről röviden (4) könyvlista (1) Könyvmolyképző (41) körbeposzt (15) krimi (64) Lektűr (2) Libri (5) lista (12) Lybrum (1) M-Érték (1) Magvető (5) magyar (30) majdnem témáztunk (1) Malaza (2) manciregény (2) Maxim (2) megjelenik (24) Merit (1) mese (9) military sci-fi (3) misztika (48) MRC16 (2) MűveltNép (1) NA (3) Napernyő Protektorátus (3) noir krimi (2) novella (2) Novum (1) Őrségek (3) Palatinus (3) pararománc (14) Park Kiadó (1) Partvonal (7) PlayOn (2) Polar (1) Pongrác (1) pszichológia (3) régi blogról (102) Rézbong (1) romantika (23) sci-fi (46) Scolar (3) skandináv (10) steampunk (8) szépirodalom (63) szex (11) szösz (104) Szukits (3) szukkubusz (3) Takeshi Kovacs (3) Tarandus (2) témázunk (32) Tericum (1) Térség (4) thriller (38) történelem (41) történelmi romantika (8) Tuan (2) Tündérkrónikák (6) TwisterMedia (2) újraolvasás (1) Ulpius (33) urban-fantasy (63) útkeresés (1) űropera (8) válogatás (4) vcs2016 (7) vcs2017 (5) Victoria kiadó (2) Warhammer (3) Wizard Books (1) YA (33) zsidó (3)