Margit Patrícia Eszter - A zsidó menyasszony

Dallos Saci látszólag tipikus Pozsonyi úti lány; nappal pszichológia szakra jár, éjjelente egy alternatív zenekar énekese, hol szerelmes, hol kiábrándult, felváltva keresi az Igazit és menekül előle. Leginkább azonban elveszettnek érzi magát élete díszletei között. Egy fájdalmas szakítás, szülei váratlan válása és egy elvetélt öngyilkossági kísérlet után Saci szeretné új alapokra helyezni az életét, de hit és gyökerek nélkül ez szinte lehetetlennek tűnik.
Ekkor lép be az életébe az ellenállhatatlanul karizmatikus Baruch Szimcha, muzsikus és vallási guru, akinek emelkedett elveivel ugyan nem fér össze a testi szerelem, de meghívja Sacit Izraelbe, hogy tanuljon az egyik jesivában. Saci izgalmas és újszerű spirituális utazásba kezd, felkutatja családja zsidó gyökereit, ám Baruchról hamarosan kiderül, hogy nem az, akinek mutatja magát. A terror árnyékából menekülő lánynak ismét új utat kell találnia önmagához, a világhoz, és elsősorban ahhoz a férfihoz, akivel mindez lehetséges.
A zsidó menyasszony betekintést enged a kabbala világába, a gemátria titkaiba, a misztikum fátyla mögé, miközben nagyon is hús-vér főhősnője mintha csak köztünk keresné a számára elrendeltetett Férfit hiszen a misztikus tapasztalat nyelve gyakran a szerelem nyelve is.

Igazi spirituális utazás Dallos Saci lelkében. Így első hallásra nekem sem tűnne túl izgalmasnak, de ne ítéljünk elsőre.

Saci helyzete halmozottan hátrányos. Nem elég, hogy hit nélküli zsidó, még a családjától sem tudja megkapni azokat a kulturális és vallási gyökereket, amire vágyik. Aki még bármire is emlékezne a zsidó hagyományokból, aki a szellemiségről tudna neki tanítani, az a nagyanyja, Babka, akit már attól lever a víz, ha a zsidó szót valaki kiejti. Internálótáborok jutnak róla az eszébe, hogy kit hogyan vittek el, hogyan zsúfolták vagonokba, dehogy jár ő zsinagógába. Óva inti Sacit is, hogy nagyon  belemerüljön a vallásba, nem tud túljutni a komcsi elveken.

A barátai is leginkább olyan zsidók, akiknek nem jelent semmit a hovatartozásuk, se etnikai, se vallási értelemben. Nem is nagyon tudnak Saci problémáival mit kezdeni. Igazából Saci sem tud. Csak figyelik, mint valami csodabogarat, hova fog az egész kilyukadni. Aztán ha már sok lesz, csak simán összesúgnak a háta mögött, és rásóznak egy pasit.

Belgát. Általános iskolai szerelem. És a könyvet egyébként nagyon élveztem, de eljött a pont, amikor azt mondtam, hogy még egy mondat Belgáról, és kihajítom az ablakon. Egy pöcs, ennyi elég is róla. Viszont elkövette élete egyetlen jótettét: elvitte Sacit Jeruzsálembe.
Ez volt az a közeg, ami felvillantotta Sárának, mit is szeretne, és még ha pontosan ő maga sem tudta megfogalmazni, a hazatérést követően mindent elkövetett, hogy visszakaphassa azt, amit ott átélt. 

Igazából sokáig elég ködösek a kívánalmai, nem nagyon tudja, hogy kéne hozzáfogni, mihez is kellene egyáltalán hozzáfogni, dehát erről szól az útkeresés.

Jeruzsálemben mindenki úgy viselkedett vele, mintha rokon lenne. Vadidegenek hívták meg sábátra, és úgy is érezte magát, mintha ismerné őket, közéjük tartozna. Bölcs emberekkel beszélgetett, és szívta magába a gondolkodásmódot. Persze nem ment minden zökkenőmentesen. A vallásos családokban nagyon elkülönült nemi szerepek vannak, az asszonyok nem vegyülnek, étkezéskor is külön asztalnál ülnek, mégis érezni, hogy a nők becsben vannak tartva. Tüzes pillantások a férjek felől, a nők dicsérete imával is, egyszóval nincs elnyomás, csak nagyon más a hozzáállás. Volt persze kellemetlen élmény is, amikor a kalapos férfiak annyira aggódtak, hogy bűnbe esnek már a nőkre pillantástól is, hogy próbálták átrendezni a buszon ülő utazókat.

Azért ez megér pár mondatot. Nagyon fura volt megtudni, hogy pl. nem használnak a férfiak okostelefont, sőt, semmilyen olyan telefont, amit telefonáláson kívül másra is lehetne használni, nehogy illetlen képet vagy szöveget kapjanak bárkitől is, vagy lássanak ilyet pl. a neten. Szerintem az nagyobb próba, ha olyan közegben marad valaki hűséges és mentes a "bűnös" gondolatoktól, ahol egyébként van csábításra lehetőség. Azt gondolom, marha könnyű a kolosotrok falai mögé bújva játszani a szentéletűt, tegye ezt valaki a való életben, emberek között. Az nagyobbat szólna. Mindegy, ez csak egy kis kitérő volt, nem volt szó ilyesmiről a könyvben, de ez is hozzátartozik a zsidóság életmódjához. 

Mert vallásos zsidónak lenni életmód. Nem csak vallás, hanem gondolkodásmód, mindennapi rituálék és apró, előírt és előre meghatározott dolgok tömkelege. Minthogy sábátkor nem írnak. Fura, nem? Egyfajta látás, ahogyan a világot, másokat és önmagukat szemlélik, és megnyugtató tudni, hogy szigorúak, de igazságosak. És mindenekfelett bölcsek. Nem mondom, hogy mindenki, de a rabbik nagyrészt azok.

Imádom a zsidó humort. Szigorúan tartanak mindent, komolyan veszik magukat is, az előírásokat is, mégis, olyan lazán és vidáman teszik mindezt. Persze kivételek vannak, azok mindehol vannak, de nem belőlük kell kiindulni.

"Mióta a Breitner bácsi eltörte a bordáját, a Kovács Tutyi bácsi meg bekerült a Szeretetkórházba, csak úgy van ki a minján, ha a Tórát is beszámítjuk tizediknek." 

"– Melyik a férjed? – tudakoltam.
– Az a fekete hosszú szakállas. – Arrafelé néztem, de mindegyik az volt.
– Nagyon hosszú a loknija. – Még mindig nem láttam.
– Jesivabóher– magyarázta, ám a fekete öltönyökben a koruk is megállapíthatatlannak tűnt.
– Mi van rajta? – kérdeztem, erre elnevette magát. A Belgát körülvevő turistacsoporton kívül mindegyik fiún ugyanaz a ruha volt.
– A kalapja egy kicsit fel van kunkorítva baloldalt. – Fogalmam se volt. Rivki egyre jobban nevetett."

Persze, ott sem mindenki vallásos és csillámpónis; amikor az izraeli rokonok és ismerősök megtudják, mit is keres ott Sári, próbálják lebeszélni róla, hogy nem akar ő annyira vallásos lenni, nem tudja, mivel jár. De persze ő eltökélt, hinni akar, a hitben élni, tehát kitart.
Kiderült, hogy ott is dúlnak az ellentétek, a vallásosság olyan előnyökhöz juttatja őket minden szinten, a nemvallásos lakosokkal szemben, ami még nekem is ordító igazságtalanságnak tűnik. És ez persze csak a felszín. Hogy változott-e azóta bármi, nem tudom, ez valamikor a '90-es években történik. Valószínűleg nem, az ilyesmik nehezen mozdulnak.

Nem is női regény lenne ez, ha nem lenne benne szerelem. Először ott van ugye Belga, hát ő minden, csak nem inspiráló. Aztán előkerül Baruch Simcha, előző életében Andy, aki Jeruzsálembe tart, a saját spirituális útjára. Kérdéses, hogy mennyi hely jut mellette (meg a többi imádó mellett) Sacinak, de úgy tűnik, okosabban áll a dologhoz a lány, mint Belga esetében. Mire eljutunk Ábrahámhoz, Saci nővé érik, gondolkodásban is, lélekben is. Ez volt a cél. Vagy legalábbis mondhatni, hogy megérik. Kicsit fura nekem minden pasit potenciális férjjelöltnek tekinteni.

Mivel a zsidó vallásban nagy szerep jut a kabbalának (ezotériában jártasak előnyben), a könyv három egységét a hét érzelmi állapotból hárommal jelöli az írónő, azzal a hárommal, ami az útkeresés közben a legjellemzőbb: igazság (gvurá), szívjóság (cheszed) és harmónia (tiferet).

De azért nem tökéletes a könyv. Felvet néhány kérdést Saci anyagi helyzete, de fogjuk rá, hogy a zsidók mindig is gondoskodtak az utódaikról, valszeg neki is van öröksége, valamiből csak telik az egyetem mellett az utazásokra. A svédekhez lelépett apját is elkapta egy kis időparadoxon itt a válás meg az új család környékén, de még az is lehet, hogy egy korábbi tudományos út ezt már megalapozta, nem tudhatjuk. vagy amikor a lakótárs betette sülni a halat, majd egy oldallal később még pucolja. Talán egy másik hal volt. Nem is lényeges egyik sem. A szellemi mondanivaló teljesen átjön, és ez a fontos. Hogy nem szépirodalmi a stílusa, engem nem zavart. Igazából olyan, mint egy útikönyv, csak itt az emberi sorsok és gondolatok az útjelzőtáblák, nem igazán illene hozzá a túlzottan kiművelt szöveg. Nem tör nagyra, csak olyan kis egyszerű és hebrencs, mint Sári.