2011/12/22

Michael Crichton - Idővonal

A XX. században egy cég, az ITC, élén egy fizikus zsenivel, a kvantumtechnológia segítségével kifejlesztett egy időutazásos módszert gépekkel, kütyükkel, mindennel, aminek a segítségével időben és térben lehet közlekedni a múlt és a jelen között. De ez így nem egészen igaz, mert a kvantumfizika szerint az időbeni utazás nem visszarepít, csupán egy másik síkra helyez, de nekem ez már bonyolult, hogy elmagyarázzam, szerintem megértenem sem teljesen sikerült. Ezzel egy időben (mármint a mi időnkben) a francia Dordogne területén ásatásokat folytatnak, és ez a terület szoros kapcsolatban áll az ITC-vel és a kutatási célokkal. Amikor a prof az ITC segítségével átkerült a XIV. századba, ott ragad, és néhány közeli emberét küldik vissza, hogy visszahozzák a professzort. De azért nem megy minden olyan simán, mert nem mindig van valaki, aki megszegi a szabályokat, és ez mindenkit veszélybe sodor, múltban és jövőben egyaránt.
Hogy én mennyit kínlódtam ezzel a könyvvel... az eleje, úgy a feléig, nagyon érdekes. Eléggé szájbarágósan magyarázza a kvantumfizika működését, és ezt az elméleti tudást sikerült legyűrnöm, bár azt nem mondanám, hogy a magamévá tettem, mindenesetre ez egy nagyon érdekes fél könyv volt. Nyilván, mert lövésem nincs a témához, és lehet, hogy Crichtonnak sincs, de meggyőző volt, még abban a tudatban is, hogy ez egy eléggé leegyszerűsítő és félig igaz magyarázata csak a kvantumfizikának. Odáig nagyon élveztem, amíg vissza nem kerültek a középkorba, pedig azt gondoltam, az egész nagyon érdekes lesz, hiszen az onnantól kezdve történelmi regény lesz nagyrészt, és az nekem be szokott jönni. Nagyobbat nem is tévedhettem volna. Amíg az elején egyáltalán nem zavart az aprólékos, magyarázós, tudálékos stílus (hiszen semmi közöm a kvantumfizikához, és lebutítva megkaptam a megértéshez szükséges infókat), addig ugyanez a középkorra vonatkozóan idegesített. Értetlenkedések halmozása, önismétlések tömkelege fogadott, mindezt úgy, mintha Crichton valóban járt volna a múltban, és minden úgy lenne igaz, ahogy ő leírja. Lehet, hogy nem ismerték azt a szót, hogy hiszen, meg talán, meg valóban, meg az úriember szó szerint nemesurat jelentett, de hogy a fél könyv ezekkel a fárasztó magyarázkodásokkal telt el, na az nagyon sok volt. Lehet, hogy kevés volt a türelmem most ehhez, de én ebbe beleuntam. Eléggé fárasztó kalandregény, de ahogy nézem az értékeléseket, egyedül vagyok a nemtetszésemmel. A filmnek viszont adok egy esélyt, talán úgy jobban bejön majd.
Share:

0 komment:

Megjegyzés küldése