Henry Gidel - Sarah Bernhardt

Nem volt egyszerű gyermekkora ennek a mára legendássá vált nőnek, de azt hiszem, hogy kellenek a kemény hétköznapok ahhoz, hogy valaki legyen az emberből. Anyja és nagynénje kokott volt, akik már nem prostik, de még nem kurtizánok. Ők azok a mára már névtelenné vált réteg, akik a napóleoni háborút követően kiszolgálták a tehetősebbek szenvedélyes igényeit, vacsorákat adtak, nagy és olykor igen fényűző háztartást vittek, és igyekeztek biztosítani a jelenben a biztonságot a maguk számára. 
Ilyen kokott volt pl. La Païva, akinek a kastélya a Champs-Élysées-n található, de voltak, akik a zenében és az irodalomban is nyomot hagytak maguk után: Boudelaire múzsája Apollonie Sabatier volt, Liszt Ferenc nagy szerelme pedig Marie Duplessis volt, akit Dumas A kaméliás hölgyben, Verdi pedig a Traviatában örökített meg.

Azt hiszem, teljesen természetes, hogy egy gyermek egy ilyen házban csak útban van, így anyja sem tett mást, csak mint amit sokan akkoriban, dajka mellé adta vidékre, majd internátusba, később zárdába küldte. Meglepő módon itt, a zárdában találkozott először a színészettel, igaz, itt csak vallási darabokat adtak elő, de már itt is megmutatkozott nem csak a tehetsége, de a kitűnni vágyása is.
Anyját ez idő alatt csak eléggé esetlegesen látta, időnként meglátogatta ott, ahol épp volt, de túl nagy figyelmet nem fordított Sarahra, akkor sem, amikor a zárdából viselkedése miatt eltanácsolták, és kénytelen volt megtűrni otthonában a lányát. Pedig a zárda főnökasszony, Sainte-Sophie olyan hatással volt Sarahra, hogy még a kicsapatása után sokáig eltökélt szándéka volt, hogy apácának áll.

Sok tekintetben kifogásolható anyja viselkedése, de egyetlen dologhoz következetesen ragaszkodott, ez pedig a lánya taníttatása volt, annak ellenére is, kitartóik (mert a nővéreknek közös szerető-bázisa volt, és szabályos családi tanács gyűlt össze a szeretőkből, hogy megvitassák a 15 éves lány jövőjét) nagy része azon a véleményen volt, hogy egy lánynak felesleges olyan dolgokkal múlatnia az idejét, mint a tanulás. Az alapműveltség (tudjon írni, olvasni, számolni) szerintük bőven elegendő. De aztán az egyik pártfogó, Morny herceg felveti, hogy írassák be a Conservatoire-ba, amiben végül mindenki egyetért. Bár Sarah még mindig ragaszkodik hozzá, hogy zárdába akar vonulni, mégis a herceg döntése érvényesül: színésznő lesz belőle (ha már olyan sovány, hogy kokottnak nem megfelelő). Dumas ül mellette Moliére házának páholyában az első igazi színielőadás alkalmával, amikor kedvet igyekeznek csinálni a lánynak a színpadhoz. Teljes sikerrel.

Nadar képe róla, 1864-ből

Bejutván a Conservatoire-ba, két út áll előtte: vagy a tehetségére hagyatkozik, vagy kiaknázza a főméltóságok kéjsóvárságát, de ő olyan személyiség, aki nem tűri, hogy mások irányítsák, így nincs más választása, mint önmagára alapozni. Kora szépségideáljának nem felelt meg, de ez még nem jelenti azt, hogy ne hevertek volna a férfiak a lábai előtt. A legtöbb képet róla Nadar készítette, és még a legkorábbiakon is látszik, hogy micsoda szenvedély és tűz van benne, és mennyire tudatában van önmagának. Vonzó nő volt, kétségtelen, és minden adottsága megvolt hozzá, hogy ezt a színpadon is kamatoztassa, legalábbis amit én meg tudok állapítani róla a szerepeiben készült fotók alapján. nagyon sajnálom, hogy akkoriban még nem volt kamera, hogy felvegyék az alakításait.

1900-ban

Remek memóriája volt, szinte akaratlanul volt képes megtanulni a szövegeket. (már amelyiket akarta.) De hiába volt tehetséges, olyan apróságok álltak a nagyon sikeres vizsgák útjába, mint anyja fodrásza, aki épp a vizsga előtt tette tönkre a fejét. Elborzadt a dús, göndör fürtökön, és mindenféle izével kenegette, (még marhavelő is került rá, borzalom!), így a szerepalakítása nem sikerült úgy, ahogyan eltervezte. De ez sem szegte kedvét, Sarah a kudarcaiból is képes volt erőt meríteni. Anyja a későbbiekben is sokszor keresztülhúzza a számításait, vagy mert olyat tesz, vagy mert olyat mond. Ha azt mondom, hogy semmi kedvesség nem volt benn a a lánya iránt, akkor nagyon enyhén fogalmaztam.

1884-ben, Teodóraként

Nincs is könnyű dolga, mert meg kell küzdeni az otthoniakkal is, akik mindenáron férjhez akarják adni, de aztán amikor a Comédie-Francaise leszerződteti, erről elterelődik a figyelmük. Megkapta élete első vígjátékszerepét egy igazi színdarabban. És lehet, hogy a felvétele "elintézett" dolog volt, már akkor is volt, aki hatalmas karriert jósolt neki, bár a családja, és elsősorban anyja státusza egyáltalán nem vetett rá jó színt. Főleg, hogy nekem úgy tűnik, anyja mindig mellényúlt: a viszga előtt a fodrász, a szerződéskötésnél a parádés fogat, ráadásul az öltözetét sem a legszerencsésebben választották ki, csoda, hogy egyáltalán elhitték neki, hogy tényleg színésznőnek tanult.

Így kezdődött tehát a világ egyik leghíresebb színésznőjének a karrierje, akiről a Conservatoire egyik tanára már akkor megmondta, hogy "ez a lány vagy fenséges lesz - vagy elviselhetetlen." Gidel pedig egy nagyon jó könyvet írt róla, olvasmányos, érdekes, és nagyon emberi. Olyan ember képét festette le, akinek a színház az első, ez az, ami mindenek felett áll az életében, a férfiak csak ez után következnek, akik viszont nélkülözhetetlenek szeszélyei kielégítéséhez. Mint színésznő, roppant tudatosan építi fel a szerepeket a színpadi öltözéktől kezdve a bevonuláson át a legapróbb mimikáig. állítólag csodás hangja volt, a Conservatoire igazgatója meg is jegyezte a felvételijén, hogy bánhatja az opera, hogy elvesztette őt azzal, hogy a színészetet választotta, de énekelni nem tudott.
A személyiségéről azt tudnám mondani, hogy 'érdekes', nem hiszem, hogy kedveltem volna, ha ismerem. Erős akaratú, hajlíthatatlan nő volt, aki nem ismert lehetetlent, bár mindenképpen csodálatot érdemel, ahogyan a kudarcait kezelte. Nem volt könnyű eset, az biztos. Gyorsan eljárt a keze, csípős volt a nyelve, szeretet- és figyelemhiányos volt, olyan humorérzékkel, ami sok esetben megdöbbentett, és ezt most nem pozitív értelemben értem. Jó volt róla olvasni.

 

1891 - Kleopátra

Néhány érdekesség:

A bemutatkozás szempontjából nagyon fontos első szerelése a lámpaláz miatt szinte katasztrofális volt.

Miután a színházak rossz természete miatt, és a sikertelen bemutatkozás következtében nem akarták alkalmazni, kénytelen volt kitartatni magát. (De ez az állapot nem zavarta túlzottan, könnyedén és természetesen élte a kokottok fényűző életét.)

Játszott férfiszerepeket is: tizenéves szerelmes trubadúrt, Zakariást, Sasfiókot, és Hamletet is, többek között.

Ezüst veretű, fehér selyemmel kibélelt ébenfa koporsót  csináltatott magának, abban szeretett próbálni, és időnként abban is aludt (valamint fogadta szeretőit. ez ám a stílus...)

Ő fedezte fel és indította el a pályán Alfonse Mucha cseh művészt.