Közjáték

Titti rajongós posztja eszembe juttatta, hogy Sarah Bernhardt-dal kapcsolatban is voltak furcsa rajongások, bár akkoriban ez nyilván nem számított furcsának, csak így utólag, nekem volt az.
Egy időben körbejárt a kép a neten arról az ötvenes amcsi nőről, aki Pattinson-szobát csinált magának, ami egy csitritől megmosolyogtató, de azért egy meglett nőtől nem éppen megszokott dolog.
No, régen rengetegen voltak olyanok, akik nem igazán tudva mit kezdeni a hatalmas rajongásukkal, szabályos oltárt emeltek otthonukban az imádottjuknak, minden nap friss virággal, képekkel teli, és gondolom, bizonyos időt eltöltöttek például Bernhardt társaságában, kipihenve a nap fáradalmait.
Azt nem tudom, hogy mennyire volt ez bevett gyakorlat akkoriban, de Sarah előszeretettel fogadott maga mellé társalkodónőket a rajongói közül, akiknek minél nagyobb volt a szerelmük, annál tovább bírták a színésznő szeszélyes mindennapjait. Belőlük aztán amolyan mindenes lett, ha kellett, padlót súroltak, postát továbbítottak, netán sebeket kötöztek be.
A férfihódolókat természetesen másképpen kezelte.

Sarah egyébként szerette magát kipróbálni mindenben. Már tizenévesen tanult rajzot, és jóval később, amikor a színészi pályája már felívelt, szobrászkodni is elkezdett, és a festészettel is megpróbálkozott. Elég vegyes volt a fogadtatás, volt, aki felháborodott, volt, aki a sokoldalú tehetségét méltatta.