A meglepetés ereje, meg az új címke

Aki figyeli a blogom, annak feltűnhetett pár dolog.

Először is, hogy kevesebb a könyves poszt. Ez remélem, így is marad, halál jól elvagyok egyelőre, hogy magamnak olvasok, meg hogy magamnak nem fejezek be könyveket.
A második, hogy nem jelölöm a molyon az éppen aktuális olvasásom, aminek egyrészt az az oka, hogy egy rakat könyvet félbehagyok, és nem szeretném, ha olyan könyvekkel lenne teli az olvasási polcom, amiket végig sem olvastam. De van ennek egy másik oka is, és ez még a moly előtti időkre nyúlik vissza.

Nem tudom, ki hogyan olvas blogokat, már aki szeret olvasgatni bennünket, mert ugye sokan nem komálják ezt a közlési formát. Én régen ezt úgy csináltam, hogy naponta végigmentem a linklistámon, hogy ki miről írt, van-e egyáltalán új poszt. Mivel ez még nem csak a moly, hanem a reciinvázió előtt volt, az ilyen reggeli körutak mindig teli voltak meglepetéssel. Nem lehetett előre tudni, ki mit olvas, hacsak nem tüntette fel oldalt valami címke alatt, és mindegyik blogon más könyvekkel lehetett találkozni, ami az ötletek kimeríthetetlen tárházának tűnt akkor. Aztán persze erről most már más a véleményem, minden tárház kimerül egyszer, és nincs tovább, de a meglepetés varázsa mindig érvényben marad.
Aztán jött a moly, és már semmi meglepetés nincs az olvasásokban, annyit tehetek, hogy ha nagyon kíváncsi vagyok bizonyos könyvekre, legfeljebb várom, hogy mikor lesz róla poszt. Meg nem nézem az olvasásokat, bár ezt az ömlesztett frissek esetén nehéz elkerülni, hacsak ki nem szűröm. Bár újabban inkább csak annyit teszek, hogy megnézem, írt-e valaki a nickemre, és csá, csukom is be.
Így én azt döntöttem el, hogy nálam bizony senki nem fogja előre tudni, miről lesz a következő bejegyzés, maradjon ez csak meglepetés.:)

És van még egy dolog, ami időről időre elővesz, perpill még mindig posztundorom van, viszont ez üdítően hat az olvasásomra, nem akarok rohanni se a könyvvel, se az írással. Persze, lehet ezen csodálkozni, hogy mi összefüggés van a kettő között, de egy idő után a kényszer nyomása tetszik, vagy sem, úrrá lesz a blogolón. Most jobb szeretek fecsegni, mint könyvekről posztolni, ez van. Így viszont, hogy ellenállok a kényszernek, rájöttem, hogy nem szeretek sorozatokról posztolni könyvenként. Valahogy az önálló könyvekről sokkal tisztább írni, főleg, hogy utálom a spoilereket, másnak sem lőnék le előre történéseket, és igen, most egy sorozatot olvasok, vagyis folytatok (nem mondom meg, melyiket :D), nem is akarok írni róla.
Csináltam egy új címkét, a miért olvassunk...?-ot, és majd inkább egy átfogó rábeszélés keretében fogok írni ezekről a sorozatokról, messzire elkerülve eseményeket. Azért tartom ezt jobbnak így, mert aki már olvasta bármely sorozat első pár kötetét, az már úgyis tudja, hogy akarja-e folytatni, ahhoz én már nem kellek, akinek viszont még fogalma sincs róla, belenézzen-e, lökést ad. Vagy felé, vagy el a könyvtől.