Bár újabban inkább csak a succubusról hallani, léte szorosan
összefügg az incubusszal, ami a démon férfi formája. Ezeket a démonokat a
boszorkányüldözés alapjának és kézikönyvének tartott Boszorkányok pörölye
vádiratban rögzítették, aminek magyarázatot kellett adnia különféle pletykákra,
babonákra, és megtörténtnek mondott esetekre. A főszereplő legtöbbször a megesett
leány, akit állítása szerint férfikéz még nem érintett, mégis, olyan tüneteket
produkált, ami ennek ellentmondott. Ilyenkor a gyanakvó rokonság rárontott a
gyanútlan leányra, és azt egy csúf fajzattal találta egy ágyban, egy
megtestesült démonnal, az incubussal. De nem kellett feltétlen hajadonnak
lenni, szólnak esetek férjes asszonyokról is, akiket a férjük kapott rajta,
hogy démonnal paráználkodtak. Ezekből az együttlétekből születtek aztán azok, akik a mindennapjaikat annak szentelték, hogy a Sátán eszközeként romba döntsék az emberek és Isten közötti kapcsolatot.
De nem volt azért ennyire egyszerű, hiszen a démon önnön valójában nem képes a gyermeknemzésre, ahhoz a férfitól kellett megszereznie az ehhez szükséges "anyagot", a férfit így női alakjában, succubusként látogatta meg, hogy a testnedveket megszerezze, s aztán gyorsan alakot és helyet váltva, azt a kiválasztott nőbe helyezhesse. Mindezt a Boszorkányok pörölye jól érthetően taglalja, példákkal és magyarázatokkal, és azt is megindokolja, mi szükség van az efféle aktusra.
De nem volt azért ennyire egyszerű, hiszen a démon önnön valójában nem képes a gyermeknemzésre, ahhoz a férfitól kellett megszereznie az ehhez szükséges "anyagot", a férfit így női alakjában, succubusként látogatta meg, hogy a testnedveket megszerezze, s aztán gyorsan alakot és helyet váltva, azt a kiválasztott nőbe helyezhesse. Mindezt a Boszorkányok pörölye jól érthetően taglalja, példákkal és magyarázatokkal, és azt is megindokolja, mi szükség van az efféle aktusra.
Tudós férfiak szerint azért ismertebb az incubus, mint a
succubus, merthogy a női fantázia kimeríthetetlen tárházzal rendelkezik erotika
terén, de azért vannak írásos "bizonyítékai" a női ördögök ténykedésének is.
A succubus volt az, aki a pusztában megkísértette Szent
Antalt gyönyörű nő képében, de aztán ő végül ellenállt, ami nem is csoda,
hiszen nem volt már fiatal.
A succubusok álmukban látogatják meg a férfiakat, hogy aztán pajzán dolgokat műveljenek velük, mint azzal a fiatal, szépséges, de igen erkölcsös férfival is, akit éjjelente gyakran meglátogatott egy szépséges leány, és mindenféle dolgot művelt vele, de az ifjú nem volt hajlandó kötélnek állni (talán egy incubusnak nagyobb szerencséje lett volna), majd miután a tudós urak tanácsára másik szobába költözött, a jelenés megszűnt.
Ezeket a démonokat egyes esetekben mások is látják, máskor
viszont láthatatlanok a kívülálló számára, és csak a kiszemelt láthatja őket,
mint az az öregúr, aki negyven éven keresztül osztotta meg életét egy
nőstényördöggel. Egyedül az ő számára volt világos, kihez beszél, kivel sétál
kézenfogva, mindenki más csak egy magában motyogó bolondot látott.
Megesett azonban az is, hogy egy magas rangú papot ítéltek
el, mert kuplerájt tartott fenn succubusokkal. Hogy ezt hogyan bizonyították, azt el sem tudom képzelni, de mivel a succubusok egyik pillanatról a másikra tudnak elenyészni a levegőben, valószínűleg mire a nyilvánosházba értek, már hírük-hamvuk sem volt a nőstényördögöknek.
A succubusokra irodalmi utalás is található, nem kisebb
helyen, mint Goethe Faustjában. Mivel Faust igen nagyétvágyú férfiú volt,
Mephisto megígéri, hogy házasságon kívül szolgáltat majd neki hét nőt
succubus alakjában. A hét nőn kívül megjelenik még trójai Heléna is
succubusként, akibe annyira belebolondul Faust, hogy lecseréli rá a hét
csodaszép démont, és élete végéig őt tartja maga mellett. Amikor eljön az ideje, hogy a sátán birtokba vegye a lelkét, Faust teste széttépve hever, Szép Heléna és gyermeke pedig köddé vált, és soha többé nem is került elő.
forrás: Ráth-Vég István – A sátán és cimborái
2 Megjegyzések
Hú, de remek összefoglaló!
VálaszTörlés@Grey Katherine
VálaszTörlésköszi.:)