Catherynne M. Valente - Marija Morevna és a Halhatatlan

Zöld tölgy a tenger szögletében,

Színarany lánc a derekán,

S egy tudós kandúr nappal-éjjel,

a láncon folyton körbejár:

Ha jobbra indul - dalt dalolgat,

ha bal felé - mesét regél.

                                        Puskin - Ruszlán és Ludmila

                                                     /ford.: Fodor András/

Hogy miért a Puskin idézet? Ha majd olvassátok a könyvet, nagyon gyorsan rá fogtok jönni, miért.
Az írónő besorolása szerint ez a regény mythpunk, amit nem tudnék pontosan megfogalmazni, hogy mit is jelent igazából, de ez tényleg olyan mythpunkos. Teli van az orosz mitológiából, mesékből vett alakokkal, mind a domovoj vagy a baba jaga, meg dugattyús koboldok, amik szerintem pont a punk vonalat erősítik, sőt, sok teremtmény esetében steampunk elemeket is felfedezni véltem, míg az erdei kobold a nagy fonott mohahajával meg a myth-et hozza, úgyhogy elég ekletikus regény.
Amikor elkezdtem olvasni, azonnal egy kettős világba csöppentem. Volt egyszer az általam ismert, reális világ, és volt a mesék, mondák világa, és ez a kettő gyönyörűen összeolvadt. Ahogyan Marija látja a madarakat lebucskázni a fáról, hogy földet érve deli legényekké változzanak, ahogyan a domovojok tanácsa elé kerül, olyan csodás fantáziával van leírva, hogy szinte fájt az elvtársozás, meg a való világ.
Amikor később eljön érte Koscsej, a fantáziabirodalmában létező lényeket is elvtársozni és elnöközni kell Marijának, sőt, úgy tűnik, az egész világa magáévá tette a kommunista eszméket az egységről, arról, hogy nincs magántulajdon, és mindenki mindenét beadja a nagy közösbe. Ez persze csak a pórnépre vonatkozik, az elitnek itt is megvannak a saját kiváltságai, amik nagyon eltérnek ugyan a való világ kiváltságaitól, de azon a földön mindenki másképpen szerez érvényt a hatalmának.

Marija vágya valóra vált, eljött érte az ő madara is, aki elvitte magával mesés földekre. Az utazás hallgatagon telt, Marijának nem volt más feladata, mint csendben maradnia, de hibázik, ezért büntetést kap. De nem csak a kapcsolatuk eleje ilyen göröngyös, ez jellemző lesz később is: Koscsej minden akaratával azon van, hogy megtörje Mariját, és engedelmes jószágot faragjon belőle, és amikor ez láthatóan nem sikerül, elmerül abban az élvezetben, hogy mennyire önálló és akarattal teli is az ő szeretője. És a regény minden szintjén megfigyelhető ez a kettősség, ahogyan a fantázia és a való világ, Marija és Baba Jaga (anyós? testvér? ex?), Marija és Koscsej, és Buján és Marija viszonyul egymáshoz, és különös, nagyon más jelentést kapott maga az Élet is az élet országában.

Megállt és arcát a csillagok felé fordította, amelyek úgy sziporkáztak, akár a késhegyek. felhajtotta hosszú kabátjának gallérját;  a szeme alatt a seb lüktetett a hidegben. Arra az esztendőre gondolt, amely azóta eltelt, hogy Bujánba érkezett. Hogyan remegett, amikor először megpillantotta a Csernovszjatot, a meleg vérszökőkutakat, amelyek most is csobogtak a háta mögött, Naganya ijesztő, kattogó nevetését.

Marija már jó régóta él ezen a meseföldön, a legtöbb szabályát magáévá tette, barátokat szerzett, és Koscsej szerelmében lubickol, amikor egy csendes délutáni teázgatás alkalmával a kávézóba bevánszorog Koscsej nővére, Baba Jaga. Próbára teszi Mariját, akinek közben felnyílik a szeme is. A mesebeli három feladat, ami itt most kifordítva jelenik meg, hiszen nem a kérőnek kell megtennie, hanem a leendő királynénak, akinek ezekkel a feladatokkal kell bizonyítania rátermettségét az uralkodásra. A feladatok, amiket Marijának végre kell hajtania, az elme használatán át a lélek erősségét és a szexuális vágy kezelését is igénybe veszik. Marija és a Mozsár esete nekem először kicsit megdöbbentő volt, de végül is, a dolog adta magát.:)

Csodásan megfogalmazott történet ez, nekem mégsem ez okozta a legnagyobb gyönyörűséget, hanem a komplex mesevilág, amit ilyen mesterien valóságossá tett. Amikor kicsi voltam, volt egy mesekönyvem, amiben teljesen el tudtam veszni, akár órákra is, pedig elég vékonyka könyvecske, a Tűzmadár, és félelmetes, hátborzongató mesék voltak benne, de sajnos nekem eszembe sem jutott elmerülni ennél jobban az orosz mesevilágban. Ezért is szerettem meg annyira a Marija Morevnát, mert így a gyermekeknek szóló bugyuta köntös lehullott Bujánról, Halhatatlan Koscsej országáról, így a maga szürrealisztikus valójában tudtam élvezni.

Olvastam, hogy hasonlítják Gaiman-hez, és a Hollókirályhoz is, de szerintem egyikhez sem hasonlít. Valente világa nem csak az orosz népmesei motívumok miatt egyedi, hanem a stílus, és a meseszövés miatt is. Valente költőnő, ennek megfelelően csupa ritmus és játék az egész regény, olyan szóvirágos mondatokkal, amit élvezet olvasni, és szerencse, hogy olyan fordítót kapott Kleinheincz Csilla személyében, akinek szintén megvannak hozzá a maga eszközei, hogy ezt tökéletesen visszaadja a fordításokban.
Viszont nekem oda kellett rá figyelnem, hogy egyszerre legyen sok időm, hogy minél többet olvassak belőle, mert ha elapróztam, teljesen szétesett a sztori. Szeretek elveszni a történetekben, és ez alkalmas rá, hogy olyan érzésem legyen, mintha velem történne meg mindez, nem pedig Marijával.

Keresztül kell utaznunk Vij országán, hogy Bujánba jussunk. Nincs messze, de oda kell lépned, ahova én, úgy kell lélegezned, ahogyan én, és csak akkor szólhatsz, amikor én. Most már minden csatatér. Ha felvennél egy levelet a földről ebben az erdőben, lenne egy élő és egy halott oldala. Talán látni fogsz olyan embereket, akiket egykor szerettél és ismertél.Nem beszélhetsz hozzájuk, különben magukhoz húznak, és soha nem engednek el.Még csak rájuk nézned sem szabad.

Nekünk sajnos nincs ilyen monda- és mesevilágunk, amiből ilyen történetet lehetne kerekíteni. Ami nagyon elgondolkodtató, az Marija dominanciája. Úgy uralkodik Koscsej, és Élet Cárja felett, mint ahogyan a halál uralkodik az életen. Megkötik egymást, és mégis szabadok. Azt hiszem, még soha nem olvastam írótól a szerelemről semmit, ami a csontomig hatolt volna. Marijának és Koscsejnek sikerült. Kevés könyvnek van esélye nálam az újraolvasandó státusz elnyerésére, de a Marija Morevna és a Halhatatlant egyszer mindenképpen újra fogom olvasni. Nekem ez nem falhozvágós volt, hanem bőr alá szivárgós.

képek forrása

megrendelhető az  Ad Astra kiadótól
és van e-könyvben is