2012/05/25

John Scalzi - Vének háborúja

A föld lakosságát a Gyarmati Haderő védelmezi, akiknek a tagjai a földön elöregedettekből állnak. Ha betöltik a 75. életévüket, jelentkezhetnek a seregbe, ezzel lemondanak arról, hogy valaha is visszatérjenek a Földre, és láthassák itt maradt szeretteiket, barátaikat. Cserébe kapnak egy új, fiatal és felturbózott testet, amit mindenféle szinten számítógépes technikákkal meg nanorobotokkal javítottak fel.

Dióhéjban ennyi a történet, sokkal lényegesebbek azok a problémák, amiket menet közben vet fel.
Nekem először is szemet szúrt a fiatalítás folyamata. Nem is maga a technika, hanem a menete. A hajón kicsivel több, mint ezer ember várt arra, hogy fiatalítsák, és erre egy szál orvos jut, aki egyenként megy végig az embereken. Ha azt veszem, hogy mi csak egyről tudunk, és esetleg van több, valamennyivel több, akkor sem lehet egy nap alatt lezavarni egy ilyen testcserét. Számomra sokkal hihetőbb lett volna, ha egy nagy teremben, viszonylag egyszerre, komoly műszeres felügyelet mellett történik az egész, de ez a közben beszélgetünk, meg viccelünk, meg egy kicsit magyarázunk, és rengeteget kérdezünk, mindezt egyesével - nagyon elbagatellizálta a dolgot.
Hogy az új testében mindenki egymásnak esik, és egy ideig még levegőt is csak elnézést kérve lehetett venni, nehogy megzavarjanak valakit szex közben, hát... oké, ez van, nem voltam még 75, aztán meg hirtelen 20, szal elképzelhető, de kevéssé tartom valószínűnek, hogy lerángassam a gatyát az első utamba kerülőről.
Aztán nagyjából ekkor kezdtem kapisgálni, hogy ez nem sci-fi, legalábbis az összehasonlítást nem állja ki, ez inkább egy kalandregény, ami az űrben játszódik, vagány, okos főhőssel, akinek jó a dumája, és jól vág az esze.

A szemléletet viszont szerintem nagyon jól elkapta Scalzi, ahogyan a gyarmatosító ember a problémákat látja. Jelenleg, mivel be vagyunk szűkülve a Föld nevű bolygóra, az embernek beállítottságától függően többféle célja lehet: harmóniába hozni a lelkét a környezettel, esetleg a környezetét harmonizálni a lelkével, és kialakítani egy viszonylag biztonságos érzetet, hogy a Földet még sokáig az otthonunknak tudhassuk. Vagyis próbáljuk felfedezni azt az érzést, hogy a világunk tökéletes, még ha naponta szembesülnünk is kell azzal, hogy nem az.
Ha már kilépünk a bolygónkon kívülre, ez az igény kitágul: legyen biztonságos az univerzum, viszont az univerzum fricskát mutat, dehogy lesz ő biztonságos. Vagyis nem lehet csak úgy, mindenféle ellenállás nélkül gyarmatosítani az élhető bolygókat, mert az azokon létező intelligens élet ellenáll, sőt mi több, eljöhet az idő, amikor a saját integritásunkat kell tőlük féltenünk. Előzzük meg a bajt, igázzunk inkább mi, még akkor is, ha alapvetően logikus.
Ritkán látni könyvben ennyire szembeötlően egoista és önző hozzáállást.

Aztán ott van Maggie eszmefuttatása arról, hogy mindenki csodaszép lett, kivétel nélkül, ami szerinte az összetartozást erősíti, mert egy szép embernek szívesebben segítünk, mint egy csúnyának. Hát nem tudom, ha én katona lennék, és biztos lennék benne, hogy a halál vár rám, a szépség lenne az utolsó szempont, amit figyelnék. Ennél vannak jóval előbbre való dolgok egy ilyen helyzetben, és nem is igazán értettem, hogy ez miért lett ennyire központi kérdés.
De nincs ezzel baj, mert szerencsére nem veszi azért túl komolyan magát, egész végig megmarad könnyednek, humorosnak, és szórakoztatónak, már amikor ennek helye volt.
Mert szerencsére voltak azért keményebb helyzetek is, a kiképzés kimondottam embert próbáló volt, még felturbózott emberhez képest is. Ruiz törzsőrmester egy oltári fazon, és bár nem volt róla szó, hogy mennyire szép, biztos nem a tökéletes vonásai miatt volt alkalmas kiképzőnek.

A kiképzés időszakától kezdve már kezdtem nagyon élvezni a könyvet, mert Ruiz stílusa imádnivaló, és mert utána azonnal mentek is a háborúba, ahol John Perry, a főszereplő, megmutathatta, hogy mennyire intelligens. Ebben a háborúban nincs állandóság, nincs használható taktika, minden helyzet új, és minden ellenségnek máshol van a gyenge pontja. Aki felismeri, és a maga javára tudja fordítani, életben marad. Számomra ezek a részek mentették meg a könyvet, mert egyébként elég középszerű alkotás, néhány kiváló ötlettel.
Tudom, hogy az első fele kellett bevezetésnek, de túl nagynak érzem a kontrasztot, mert a felétől nagyon izgalmas lett és pörgős. Jó kis könyv ez, csak helyre kell tenni a furcsaságait.

A könyvet kiadja az Agave.

8 megjegyzés:

  1. Húúú, a kiképzési meg a háborús rész miatt nagyon érdekel! :) majd kölcsönadod egyszer? :)

    VálaszTörlés
  2. aha, persze.:) majd eljuttatom apudéknak.

    VálaszTörlés
  3. Hehh... A te bejegyzésedhez képest én agyatlan barbie-babának tűnök, akinek a kezébe akadt tök véletlenül egy sci-fi könyv. :))
    Láttam én is a történetben, amiket írtál, de nálam abszolút nem okozott gondot. Bírom, mikor ennyire mást látunk egy könyvben. :)
    A végén a megjegyzéseddel egyébként még egyet is értek. Önálló kötetnek nagyon elhúzott lett volna az eleje, de így, hogy sorozat, már úgy érzem, jó, hogy ilyen volt.
    Te folytatod majd?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szegény könyv nagyon rosszul járt velem, mert a Napok háza után elég nehéz lesz majd megugornia a lécet a többi sci-finek. ha azt nem olvasom, talán nekem is nagyon tetszett volna, így csak olyan még elmegy kategória.
      meg azt hiszem, nehezen viselem ezeket a váltásokat könyvekben. ha egész végig olyan lesz, mint az eleje, én azt sem bántam volna, mert ráhangolódtam, és élveztem, de aztán belecsöppenünk egy űrháborúba, amire megintcsak idő volt ráhangolódnom, és bár klasszisokkal jobb, mint az első fele, de valahogy az eleje után már akkor sem tudom komolyan venni, ha először ezt a felét olvasom.
      itt most nálam tényleg az volt, hogy akkora elánnal reklámozták, hogy elvárásaim lettek, mégpedig a csendesen megjelenő Napok házás elvárásokkal, és messze nem tudta ezt hozni.
      nem fogom folytatni, de nem ezek miatt, hanem mert a világfelépítés és az eszmerendszer nem lopta be magát a szívembe, ráadásul nem találom elég érdekesnek Perry karakterét sem. gondolom, te folytatod.:)

      Törlés
    2. Én folytatom. Mondjuk nekem nincs is nagy összehasonlítási alapom, csak pár Szepes Mária. (a filmeket inkább nem veszem relevánsnak)
      De érthető, hogy aki ismeri a műfajt, annak ez annyira nem, ellenben a magamfajtának nagyon is fogyasztható ez a végeredmény.
      Lehet keményvonalas sci-fivel nem is tudnék mit kezdeni. :)

      Törlés
    3. igen, a filmek egészen más tészta. Szepestől én még csak ezoterikus könyveket olvastam, sci-fit azt nem.
      meg nem is tudom, hogy a napok háza pl. mennyire keményvonalas, Asimovhoz képest biztosan nem. én emlékszem, hogy régen próbálkoztam pár sci-fi könyvvel, de halálra untatott a technikai részletesség.
      azokhoz képest tuti, hogy inkább a vének háborúja a nyerő.:))

      Törlés
  4. Szóóóval akkor inkább ezt olvassam majd el először, és ne a Napok házát?! Akkor majd figyelni fogok a sorrendre.
    OFF: Mosogatás közben hasított belém a felismerés, hogy amióta váltottál (mármint blogot) egész lettél. Sokkal jobban érzem ezen a blogon az Igazi Nimát, mint a másikon. Tiszta Te vagy, és érezhető, hogy jól érzed itt magad, ki tudod fejezni mindazt ami épp foglalkoztat, amit épp érzel, vagy ami épp nagy hatással volt/van rád, és most nem a bejegyzésekre gondolok. A képek, a sablon, minden apró részlet a helyén van, nem érzek semmit furcsának, nem odavalónak. Igazi harmóniát teremtettél a blogodon. Olyan jó ide visszatérni nap, mint nap. :) És itt nem zavar a változás, a másiknál néha idegesítettél vele, de itt valahogy olyan természetesnek hat, ha valami más lett, mint előtte. Na "ömlengés" vége. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aha, szerencsésebb lesz a sorrend, mert így tuti jobban fogod élvezni a véneket.
      off: miken gondolkodsz te mosogatás közben.:D hogy jutott ez eszedbe?:D tök jó, hogy ilyeneket gondolsz.:))
      itt is volt pár köröm a sablonokkal, de szerintem ez most egészen olyan, amilyet szívesen nézegetek. nem hivalkodó, és ha kicsit uncsi a slide, legfeljebb lecserélem a képeket. próbáltam sablont cserélni, nyilván csak megszokásból, de nem tetszett, valami bajom mindegyikkel volt, kivéve ezt. (mondjuk ez négy sablonból van összerakva, úgyhogy tényleg mindegyikből azt vettem ki, ami igazán tetszett.)
      nagyon jól jártam, hogy szolgáltatót váltottam. mivel még ugye él a másik hely is, sőt, használatban is van, mert a sablonképek nagy része onnan van linkelve, látom, hogy mennyire be vannak szűkülve ott a lehetőségek. mondjuk az is nagy mázli, hogy megtaláltam azt a sablongyűjteményt, ahonnan ez is van.

      Törlés