Jenny Randles - Időviharok

Az írónő célja, hogy bemutasson egy különleges jelenséget, ami a sci-fi-irodalomban már réges régen feltűnt, és sokféleképpen lehet hívni, az időutazást, időugrást, kieső időt (ufó-rajongóknak ismerős lehet). Randles különböző, a témával foglalkozó társaságok alapító tagja, igazgatója, munkatársa, mindenféle kutatásokban vesz részt, és ahhoz képest, hogy közel negyven kötete már megjelent, hozzánk ez az első, ami eljutott. Tudományos körökben elismerik írói munkásságát, ami remélem, így is van, hiszen ez egy olyan terület, hol az olvasók nagyrész teljesen laikus, így megvezethető.

A könyv két részre oszlik, az elsőben eseteket tárgyal, a másodikban pedig megadja a jelenségek tudományos hátterét. Mindkettő nagyon érdekes, főleg az esetleírások tálalása, ugyanis minden szaván érezhető, hogy megpróbál elfogulatlan lenni. Az írónő ufó-társaságokkal is kapcsolatban áll, ennek ellenére, vagy talán éppen azért, az esetekről le tudja kapargatni az időközben rárakódott sallangokat. Kutatásai szerint ezek az időviharok sajátos jelenségekkel járnak együtt, amit a felszínes vizsgálók akár egy átlagos ufó-jelenségnek is vélhetnek, azonban mégsem lehetnek azok, mert … és itt felsorolja az érveket, bizonyítékokat. Már amennyire itt lehet bizonyítékokat találni tudományos szemszögből, amik ugyan nem lesznek 100%-ig cáfolhatatlanok, de ennyi hiba minden törvényszerűségnél előfordul. Igazából az ufó háttér kell ahhoz, hogy az ember lássa, milyen egy szokásos ufó-észlelés, és az időviharok ezek miben különböznek tőlük.

Az elszállt tudósok általában mindig kikötnek az időnél, térnél, ezek összefüggésénél, ahogy Einstein is, és Hawking is. Az a helyzet, hogy ez a két név nekem elég ahhoz, hogy ha fenntartásokkal is, de elhiggyem azt, amit leírnak. Az időutazás, jövőből jött emberek, üzenetek már elég régóta foglalkoztatják az emberiséget, megbújva ősi mondákban, képekben, amik számunkra már értelmüket vesztették, vagy sok esetben már meg is semmisültek. És mielőtt valakinek a fejében felmerülne Nemere, mint párhuzam, gyorsan felejtse el. A könyv igényes, tudományos, tisztán láthatóan nem mennyiségi, hanem minőségi törekvései vannak Randlesnek. Amennyire érdekesek az esetleírások, annyira érthetőek a tudományos magyarázatok, példák, fizikai jelenségek pontos leírásai és meghatározásai. Az esetek a világ szinte minden táján előfordulnak: Nagy-Britannia, Ausztrália, Amerika, Európa. Összehasonlít, összegez, példákat hoz, amiket aztán a tudományos részben igyekszik alátámasztani különböző nagy hírű tudósok munkáival, elméleteivel, kísérleteivel. Hogy valóban létezik-e időutazás, hogy valamikor a jövőben elő lehet-e idézni ezt a jelenséget, ma még természetesen nem tudható, viszont dolgoznak a megvalósításon. Néha lehet is hallani, mindenféle nagyobb hírverés nélkül, egy-két tudományos kísérlet eredményéről, amik erre irányulnak. De ha valaha is meg valósulhat…olvassátok el, és gondoljátok végig. Érdekes és tanulságos belegondolni ebbe az egészbe, a lehetséges következményekbe, hatásokba.