Nalini Singh - Vonzódás

Ward óta óvatos vagyok az olyan könyvekkel, amikben a kelleténél nagyobb szerepet kap a szex. Nem mintha zavarna, általában a történetet szoktam hiányolni ezekből a könyvekből, ami kiemeli a középszerű pornó kategóriájából, és valóban szórakoztat, és ad néhány óra szellemi élvezetet. Singh másik könyve, az Angyalvér is ezért porosodik már régóta a polcon, mert semmi olyat nem 'olvastam ki' belőle elsőre, bár elég felületes ránézésre, ami miatt érdemesnek tartottam volna a mélyebb figyelemre. Ezután majd másképpen lesz, mert a Vonzódás meggyőzött.
Először legyek túl a negatívumon: az írásmód nekem túlontúl egyszerű. Semmi irodalmiság nincs benne, sem a megfogalmazásban, sem a leírásokban, úgyhogy nem intellektuális táplálék. Egyszerű, tényközlő mondatok, bár tény, hogy a lényeget teljesen pontosan átadja így is. Olvasás közben ez ugyan nem zavart, de úgy alapvetően nagyobb igényem van a kiműveltebb szövegre, mint amit ez a könyv nyújtani tud. A másik negatívum, hogy nagyon ronda a borítója, ezért tettem a poszt elejére az eredetit.
És a pozitívak: igazi, vérbő, érzéki élmény, szellemnek, léleknek egyaránt. Két, egymástól teljesen különböző világot ismerhettem meg: a mentálokét és az alakváltókét. A mentálok léte a kérlelhetetlen logika, ők a két lábon járó, érzelemmentes agy. Viszolyognak az érintéstől, az érzelmeket már genetikailag kikódolják magukból, és szó sem lehet arról, hogy valamit is élvezzenek a világból érzékeken keresztül. Egy mindent behálózó mentálhálón kapcsolódnak össze, ami persze nem azt jelenti, hogy mindenki belelát a másik gondolataiba, ez ellen igen gondosan és erősen védekeznek. Aki nem mentál, az számukra alantas lény. Velük állnak szemben képletesen és konkrétan is az alakváltók, akik minden emberi tulajdonsággal rendelkeznek, csak sokkal felfokozottabb formában. Éreznek, látnak, élvezik az életet, a természetet, mindent, amit a világ adhat nekik. Társadalmi felépítésük megegyezik az állati létforma hierarchiájával, falkákba tömörülnek, és egy alfahím vezeti őket. Mindig is ellenségek voltak a mentálokkal, mert a mentálok uralni akarnak mindent, az alakváltók pedig utolsó csepp vérükig óvják azt, amit a magukénak gondolnak. Viszont van valami, ami felülírja az érzelmi viszonyulást: és ez az üzlet. A mentálok és az alakváltók soha nem látott módon együtt dolgoznak: a mentáloknak ez pénzt hoz, az alakváltók alfahímje pedig ezáltal reméli, hogy közelebb kerül egy rejtélyes gyilkoshoz, aki precízen és hidegvérrel végezte ki egyik rokonát, és több más falka nőtagját. A mentálok Sashát jelölik ki kapcsolattartónak az építkezések lebonyolításához, ő az, aki a mentálok nevében Lucasszal, az alfahímmel tárgyal. Sashának viszont van egy kis gyári hibája, a mentálokkal ellentétben ő érez, csak ezt eddig sikeresen eltitkolta mindenki elől, Lucasnak viszont gyanús valami, és a hideg ellenségből szinte pillanatok alatt megszerezni kívánt préda lett.

És ez a huza-vona, ahogy Lucas próbálja feltérképezni Sashát, és ahogyan Sasha próbálja kordában, falak között tartani az érzelmeit, hogy nehogy a rehabon végezze, igazán nagyon élvezetes. Érzéki, de szerencsére semmi köze a pornóhoz, vagy a puszta testi élvezethez, itt a két szereplőnk nem csak érzékileg hat egymásra, hanem lelkileg és szellemileg is. Itt most nem arról szól a dolog, hogy van egy lelkibeteg ipse, akit csakis egyetlen nő képes kimozdítani a pokol bugyraiból. Ez az érzelmi viszony üdítően egészséges (még akkor is, ha mindenki hordoz magában valamilyen fájdalmat), és olyan édes képsorok társulnak mellé, mint például a leopárdkölykök esete Sashával, meg a csokis sütié, meg... szóval jó az egész. A karakterek a helyükön vannak, és ahhoz képest, hogy nem kaptunk igazán pontos és részletes bemutatást senkiről a két főszereplőt kivéve, teljesen elkülönülnek egymástól, és mindenki önálló egyén, sajátos személyiséggel. Ez is tipikusan egy olyan könyv, amit azért olvas el az ember, hogy kicsit kipihenje a világot, és bekerüljön egy olyanba, amire soha nem lesz lehetősége. Leginkább Lucas világának érzelemdús létét élveztem, jó volt kicsit megmártózni benne.