Kodolányi János - A vas fiai ~ Keményfedél

2012/07/25

Kodolányi János - A vas fiai


Vágj le titokban egy fürtöt a hajábul, osztán ergye ki Újhold napján éjfélikor a krösztútra, a mokrád felé, fordúj Keletnek, osztán abba a tűzbe, akit egy bögrében vittél a nyakadba akasztva, égesd el. Mikor bévetöd, mondd el háromszor: „Kiszi, Kiszi, vödd a rontást, vidd a verést, űtet toszonyétsd!” Ez használ – tanácsolta Ernye.
Hát nem gyönyörű? Nekem, aki soha nem beszéltem semmiféle tájszólást, pedig kettőn is tudnék, ha akarnék, igencsak beletört a bicskám eleinte, aztán megszoktam. Kodolányi szerint az egyszerű magyar ember így beszélhetett IV. Béla idején. Igaz, csak a párbeszédek vannak így tálalva, a regény többi része azzal a csodás nyelvezettel íródott, ami Kodolányinak sajátja. Ha IV.Béla, akkor tatárjárás, de a történet során mégsem a hódító hadjárat áll a középpontban, hanem Bene legényen keresztül a magyarság mindennapjai, élete, és persze az ő küzdelmei. Bene a magyar virtus megtestesítője: heves, akaratos, önfejű, és amit elgondol, azt igyekszik azonnal véghezvinni. Mint a menyasszonyrablást, ugyanis annyira beleszeretett a lányba, hogy nem volt türelme az apjával a hozomány miatt küzdeni, így inkább megszökteti néhány társa segítségével. És mivel a dolog szerencsétlen kimenetelű volt, az akcióhősöknek szedni kell a sátorfájukat, mennek, ki merre lát. Bene két hónapnyi vándorlás után a kunok között köt ki, így láthatjuk majd, mekkora a különbség az akkoriban ide menekült kunok élete és az akkor már letelepült, megállapodott magyarok között.

És ha már magyarság, a babonák, a hitvilág elmaradhatatlan kísérők – küszöbre nem lépünk, az a háziszellemek lakhelye; ha a lovad megbotlik, jobb ha hazamész, és magadra zárod az ajtót, hogy ne érjen túl nagy szerencsétlenség, mint a menyasszonyrablás közben is, amit az évezred legnagyobb viharában próbáltak megejteni. Legalábbis a leírás szerint azóta sehol a világon ekkora vihar nem volt. És a balta, amit vihar idején ki akartak hajítani a házból, hátha az majd „kettévágja”, persze egészen más vége lett. Erdők-mezők istenei, a tiltott bálványok, hiszen akkoriban már keresztény volt az ország. Ha fiú született, ő lett a „gyerök”, hiszen abból lesz a derék férfiember. Szülike, az öregasszony, aki egyszerre bába, vajákos, látnok, a falu nagyra becsült orvosa, sámánok és táltosok utódja, aki zsigereiben érez mindenféle rosszat, változást. Kisebb-nagyobb eseményekkor a falu összegyűlt a tűz körül, az öregek meséltek, régi dolgokat, kitárgyalták a mostani helyzetet (effektíve politizáltak, és az előző „szent kerál” mindig jobb volt, mint az éppen aktuális), a fiatalok meg hallgatták, a legkisebbek pedig arra aludtak el. Nagyon vonzó, kedves életképek, és teli van ilyenekkel a könyv, jól lehet nosztalgiázni rajtuk, milyen is lehetett az élet akkoriban.

A párbeszédek olyanok, mint a fenti idézet, de gyorsan hozzá lehet szokni, nekem legalábbis nagyon jólesett elképzelni ezeket a deli legényeket ilyen ízes szép magyar beszéddel, amit ha élőben hallanék, valószínűleg meg sem értenék. Kodolányinak van egy olyan hangulata, amit más írónál nem tapasztaltam, talán a kifejezésmódja miatt. Nagyon igényes, mégis érthető a nyelvezete, bár az idegen szavak legtöbbjének mára már elfelejtettük a jelentését, meg azt is, hogy nekünk volt ilyen szavunk. Sőt, miután a kunok közé bekerült, szinte elsőre érthetőnek tűnik Bene nyelve, a kunokéhoz képest, ahová nem volt éppen egyszerű beilleszkednie. Mindig akadnak, akik a vesztükre törnek a messziről jötteknek. Természetes fekete mágiával, rontással, de mivel Benét védi a kereszt, az ártó isten működésképtelenné válik, ezért igen dühössé is, vagyis megint vihar van, hatalmas. Mindezt úgy tudja leírni, olyan képekkel, hogy az embernek a hideg futkos a hátán. Benének még a lovát is lenyúlta valaki, se nyerge, se kése, nem is férfi az ilyen. Sok pasi érezheti ugyanezt ma, ha a szomszéd jobb kocsit vesz. Szerzetesek járják ezeket a táborokat, térítenek, nem is akárhogyan: szelíden, szép szóval, időnkét pár napot köztük élve, végezve a mindennapi munkákat a táborlakókkal együtt. Aztán vezet tovább Bene útja, egészen a tatárok közé, így az Ormánságtól (ma Baranya megye környéke) eljutunk a kán táborába, megismerve a közbeeső népeket, szokásaikat, életmódjukat, hitvilágukat, szinte teljesen hiteles és pontos néprajzi leírásokként. Majd eljutunk Ernyével, a másik jómadárral, a királyi udvarba, nádorok, ispánok, egyházi vezetők, szerecsen képviselők közé, a politika színterére, ahol az ország sorsa, a szövetségek és a világi javak elosztása dől el. Aztán találkozunk a harmadikkal, Dömével is, ő a gazdákat járja végig, az ő szemével láthatjuk, hogyan reagálnak a birtokosok Endre király törvényére, melyben visszavonja azokat a javakat, amiket apja osztogatott szét. Készül a háborúra, és az ország ebből semmit nem akar tudomásul venni.

A tatárjárás kori történelemről három könyvet is írt: a Vas fiait, a Boldog Margitot, és a Julianus barátot. Szeretik összefüggésbe hozni ezeket a regényeket a világháborúval, de szerintem nem kell egy remek történelmi regénynek ekkora utalást tulajdonítani. Megmutatja az előnyöket, a hibákat, a szövetségeket, amik akkoriban a keresztény Európa életét meghatározták, akkor is volt árulás, cselszövés, de ez a XIII. század történelmének a regénye, méghozzá nagyon jól és izgalmasan megírva, és ami nagy előnye, hogy a történelmi pontosság és hűség minden során érződik. Talán éppen ezért, egy nagyon nehéz könyv; a rengeteg szereplő (nekem egy idő után elég volt annyit tudni, hogy magyar, kun vagy mongol-e az illető), a különböző népek, az apró, pontos néprajzi finomságok és a történelem a közel 1200 oldalban igen tömény, de ha valaki bele tud merülni ebbe a világba az elején, annak nem lesz vele gondja.
Share:

0 komment:

Megjegyzés küldése

Facebook pinterest Email youTube picasa imdb RSS Feed
goodreads imdb

Nima currently-reading

Clean Sweep
tagged: currently-reading, 2017, fantasy, urban-fantasy-female, and in-english
Trónok harca
tagged: currently-reading, 2017, fantasy, and reread

goodreads.com

Kommentek

VCS

Címkék

2011 (42) 2012 (71) 2013 (52) 2014 (33) 2015 (28) 2016 (43) 2017 (8) 21.század (2) 5* (70) Aba (5) Ad Astra (6) Agave (46) Akkon (1) Alexandra (20) Animus (2) Athenaeum (14) bannerek (1) Book&Walk (4) borítóleleplezés (2) campus (3) Cartaphilus (13) Cassie Palmer (11) Cat és Bones (3) Cicero (5) CorLeonis (10) Crossfire (3) cyberpunk (6) dark-fantasy (18) Delta Vision (10) disztópia (8) ebook (6) Egmont (5) életrajz (4) elfeledett könyvek (3) Első törvény (5) epic (12) Erikson (3) Európa (15) évzárás (6) fantasy (114) feminizmus (1) Fever (6) film (2) Főnix (2) Fumax (17) Gabo (19) Galaktika (9) game (6) General Press (3) Geopen (11) Gondolat (3) Göncöl (2) gyenge (17) gyűjtés (5) halloween (3) hírek (31) Holdvadász-hónap (6) hónapzárás (12) horror (5) humor (19) játék (8) K.U.K. (1) kaland (9) Karen Chance (11) Karen Marie Moning (7) kedvenc (48) Kelly (10) képregény (1) könyvekről röviden (3) könyvlista (1) Könyvmolyképző (41) körbeposzt (14) krimi (45) Lektűr (2) Libri (3) lista (10) Lybrum (1) M-Érték (1) Magvető (4) magyar (30) majdnem témáztunk (1) manciregény (2) Maxim (2) megjelenik (15) Merit (1) mese (7) military sci-fi (3) misztika (46) MRC16 (2) MűveltNép (1) NA (3) Napernyő Protektorátus (3) noir krimi (1) novella (2) Novum (1) Őrségek (3) Palatinus (3) pararománc (12) Partvonal (7) PlayOn (2) Polar (1) Pongrác (1) pszichológia (2) régi blogról (102) Rézbong (1) romantika (22) sci-fi (44) Scolar (1) skandináv (8) steampunk (8) szépirodalom (59) szex (11) szösz (98) Szukits (3) szukkubusz (3) Takeshi Kovacs (3) Tarandus (1) témázunk (25) Tericum (1) Térség (4) thriller (32) történelem (36) történelmi romantika (8) Tuan (2) Tündérkrónikák (6) újraolvasás (1) Ulpius (32) urban-fantasy (61) űropera (8) válogatás (4) vcs2016 (7) vcs2017 (4) Victoria kiadó (2) Warhammer (3) Wizard Books (1) YA (33)

Blogarchívum