Hónapzárás, megint rukkola, meg nagy konzekvenciák

Még nincs ugyan hónapvége, de nem baj, ne legyek már túl kiszámítható, meg egyébként is, teli lettem gondolattal reggelre.
Elhatároztam, hogy mindenképpen pozitívan fogok a rukkolára gondolni, bár a sok bosszakodást sem tudom feledni.
Sokan panaszkodtak a könyvek állapotára, nekem azzal nem volt bajom. Leginkább régi könyveket happoltam, így természetes, hogy egyik sem fog úgy kinézni, mintha tegnap jött volna ki a  nyomdából. Nekem a bajom inkább az emberi hozzáállással volt. Miért nem reagálnak? Miért olyan zsenás visszaírni bármit is? Miért nem szól, ha inkább mégsem akarja adni? Meg úgy egyáltalán, illik illene visszaírni.
Na, hát aztán besokalltam, és azt gondoltam, hogy pont nem érdekel, ha nem reagál, szó nélkül továbbállok én is. Senki miatt nem eszem a kefét, majd jön a következő könyv.

Négy kiemelt könyvet továbbítottam, és kettő kiemeltet tudtam happolni, ami azért egy nagyon jó arány, ráadásul emlékeim szerint amikor happoltam, egyik sem volt kiemelt. Kettőt visszaáramoltattam a vérkeringésbe, mert az Írországi napsugarakat elolvastam, és nem akartam megtartani, Roald Dahl Boszorkányainál meg rájöttem, hogy nem is akarom én ezt a könyvet. Mind a kettőt el is vitték.
Sikerült szereznem egy Dickenst, a Pickwick klubot, igaz, a lehető legrondább kiadást, amit valaha kiadtak (világirodalom remekei), de nem számít, van még pár másik könyvem ebből a sorozatból. Aztán egy kaphatatlan Lápvilág is landolt nálam, meg Llosától A város és a kutyák. Ebben a három könyvben az a közös, hogy mindhárom egyetlen embertől jött hozzám, persze, nem egyszerre happoltam, de annyira kedves volt a rukkoló, hogy egyetlen szót sem emelt a postázásért, hogy már megint én vagyok az. Meg egyébként is nagyon jó fej volt, jókat vigyorogtunk mélben. Szóval lehet ezt így is.
Aztán a másik, aminek nagyon örültem, hogy tudtam happolni két Elizabeth Peters könyvet, az Óvakodj a múmiától-t, és a Cameloti kóklereket. A múmiás nekem régen megvolt, de aztán nem tudom, hova lett. Nemrég beszereztem egyet Zenkának, és most tudtam magamnak is, és ezt a két könyvet szintén egy embertől sikerült leütni. Neki annyival egyszerűbb dolga volt, hogy szinte egymás után happoltam, így egy postával el tudott jönni.
Három Saylor is jött: a Róma, a Végzet fegyvere, és a Rubicon.
Barbara Erskine könyveit, aki ismeri, és szereti, biztos, hogy igyekszik beszerezni, nekem sikerült egy kaphatatlan Visszhangok házát a magamévá tenni.
Ugyanez a kaphatatlanság jellemzi A szamuráj kertjét. Ennek olyan hosszú története van, hogy csak. Ez volt az első könyv, amit happoltam az oldalon. A hölgy nagyon kedves volt, írta, hogy majd küldi. Aztán  eltelt nagyjából egy hét, és mivel akkor már a sokadik csalódáson voltam túl, hogy nem jeleztek, nem írtak, ráírtam, hogy ha nem akarja küldeni szóljon, vagy ha törölni akarja magát, nekem ez akkor is kell.:D Aztán megnyugtatott, hogy nyaral, és nincs semmi gáz, és nagyjából egy hónap után mégiscsak megérkezett hozzám. Meg jöttek még mások is, itt van róluk a molyos polc alul.
Utolsó könyvként lecsaptam egy Abigélre, és azt hiszem, hogy most egy kicsit pihentetem a rukkolázást. Nem hajtok a kiemelt könyvekre, inkább régebbi, alig kaphatóak érdekeltek, és ezeket rendesen sikerült is megszereznem. Igazság szerint vannak az oldalnak nagyon idegesítő dolgai, az emberi tényezőkön túl: iszonyat lassú, és ha valami elérhető könyv kerül fel, akkor meg tuti, hogy szétesik. Vannak persze elméleteink, hogy miért is történik ez így minden esetben, kivétel nélkül, de őszintén szólva engem ez már egyáltalán nem érdekel. Igaz, nemrég szervercsere volt, a sebesség javult, a többiről már/még nincs tapasztalatom.
Ráadásul elfogytak a rukkolható könyveim is, olyanokat meg nem fogok bedobni a közösbe, amiket szerettem, vagy esetleg egy molyos cserénél még jól jöhet. És igyekszem nem arra gondolni, hogy milyen fárasztó is arra várni, hogy most ír vissza, vagy nem ír vissza, inkább arra gondolok, hogy ennyi baromi jó könyv, aminek egy részét már jóideje sehol sem lelem, máshogyan biztos nem került volna hozzám.
Elég jó a rukk-happ arányom, 18 könyvet tudtam szerezni 9-ért cserébe, sztem ezt nem fogják tudni más helyen überelni, úgyhogy egy szavam nem lehet.

Igaz, ez nem egyhavi, hanem durván kéthavi zárásnak minősül, és ha már, akkor fel is vésem ide, hogy sikerült két tök jó cserét intézni (ezek molyos cserék voltak): lett egy Mechanikus Londonom, mert az enyém Zenkánál kötött ki, és rájöttem, hogy hiányzik a polcról :D, meg cseréltem Rory Clements Mártírját is. Cserébe megkaptam a Homályt Katherine Webb-től, vagyis nem tőle, hanem Zenkától, bónusznak meg egy nagyon szép kis zsebnotesz-naptárat, amit nincs szívem összefirkálni.:D.
Jó kis nyár volt ez, sose legyen rosszabb, de most már jöhetne az ősz, a nagy esők, meg a levélhullás.