Scott Westerfeld - Leviatán

1914-et írunk, Ferenc Ferdinándot meggyilkolják, ezzel felborul Európa törékeny politikai egyensúlya, és a háború felé sodródunk. Ferenc Ferdinánd fiát, Sándor herceget a Volger gróf és Otto Klopp, a gépmester és néhány emberük kimenti a palotából, és egy hatalmas lépegetőn induénak útnak Svájcba, miközben Angliában a darwinisták hadmozdulatokat gyakorolnak hatalmas mesterséges bestiáikon, ahová Deryn Sharp, egy skót lány fiúként lép be, mert rettentően vonzza a repülés, és apja halála óta nem volt rá lehetősége.
Az alternatív múltban Európa két részre oszlik: a barkácsokra és a darwinistákra. Az angol seregben a darwinisták eszméi és teremtményei, az osztrákoknál és a németeknél a barkácsoké az uralkodó.
Deryn és Sándor Svájcban találkoznak egymással, ami Sándoréknak végcél volt, Deryn viszont egy titkos küldetés során ott zuhan le. És nagyon klisés így befejezni egy ismertetőt, de megkezdődnek a kalandok...

Nekem már az eleje is hatalmas kaland volt. Olvastam már másnál, hogy a darwinista részek voltak a kedvencei, de nem nagyon értettem, miért. Aztán amikor Dery gyakorlásképpen végrehajtja az első repülését egy légbestián, a huxley-n, akkor megértettem.

A huxley-t medúzák és más mérgező tengeri élőlények életláncaiból készítették, és maga is éppoly veszedelmes volt. Egy rossz fuvallat is megijeszthette, ami ha megtörtént, gilisztára lecsapó madárként bukott a földre. A teremtmény halszagú belsőségei szinte minden zuhanást túléltek, de az utasok már nem voltak ilyen szerencsések.

És az összes darwinista teremtmény ilyen különlegesen furcsa és visszataszító volt. Amikor Dery és a huxley-ja elszabadul, többórás repkedés után a Leviatán szedte fel őket.

Gigászi volt - nagyobb, mint a Szent Pál székesegyház, hosszabb, mint az óceánjáró Orion csatahajó, amelyet előző héten a Temzén látott. A csillogó henger zeppelinre hajazott, de oldalán csillók mozgása pulzált, és körülötte szimbióta denevérek és madarak rajzottak.

Nagyon irigyeltem Deryn, hogy ilyen lények között ügyeskedhet.
Deryn egyébként egy nagyon rátermett lány. Eleve nem kis bátorság fiúnak álcáznia magát egy háborúban, és beilleszkedni egy fiúközegbe, de nagyon jól megoldja.
De a barkácsok teremtményei is legalább ennyire elvarázsoltak, a birodalmi lépegető különösen, amit egyáltalán nem volt egyszerű vezetni.

   

Remek kalandregény, ami tényleg korhatár nélküli. Annyi történés és akció van benne, hogy fel sem tűnik, hogy 15-16 évesek a főszereplők. Ráadásul nagyon reálisra sikerültek a karakterek, bár Sándor nem volt igazán szimpatikus elsőre, végül őt is megkedveltem. De a nagy kedvencem Deryn volt, nagy belevaló kiscsaj.
Részemről nem tudok választani a darwinista teremtmények és a barkácsok gépezetei között, mindegyiknek megvan a maga sajátos bája, ami belevarázsol bennünket a regénybe.
Amit még mindenképpen meg kell említenem, a fekete-fehér illusztrációk, amik segítenek elképzelni a furcsa teremtményeket. Teljesen bele tudtam feledkezni az aprólékosságába.

A kedvenc könyvborítóm. 

Szép a magyar is, de ez sokkal jobban illik a regény hangulatához.

Kiadja az Ad Astra.

Az illusztrátor, Keith Thompson oldala

Az író honlapja.