Még mindig a Peremen vagyunk, csak most kicsit beljebb, közelebb Mágiához, mélyen benn a mocsárban, amit ők csak Pocsolyának hívnak. Itt él a Mar család, jóval keményebb törvények között, mint ami a Perem külső, Töredékhez eső szélein voltak. Itt a családok között generációk óta viszály és háborúskodás folyik, és a jog megengedi nekik, hogy úgy irtsák egymást, amilyen lábbal éppen keltek.
A kis belső háborút a Sheerile-k kezdték, engedték a kéznek elfogni a Mar családfőket, cserébe egyik birtokukért. Cerise, a lányuk, aki távollétükben a családot irányította, elindul a Töredékbe, hogy a családi iratokról másolatot szerezzen egy ott élő rokonuktól. A visszafelé vezető úton találkozik Williammel, akit az előző kötetből ismerhetünk, és elkezdik megvívni egymással a kis harcaikat, majd összefognak a Kéz ellen, hogy kiszabadítsák a szülőket. William viszont a tükör kéme is, önálló feladata van, de próbálja rejteni a lány elől igazi céljait. Először Cerise teljesen hidegen hagyja, majd minél több időt töltenek együtt, annál biztosabb a dolgában, kell neki a lány.
Persze, ne legyenek senkinek illúziói, naná, hogy az övé lesz, nade mire odáig eljutnak, addig rengeteg vér fog folyni, lesz sok varázslás, mágia, és mindenféle különös lény, ráadásul még a múltbeli tudományos kísérletek sem tudnak békés álmot aludni. Az egyik szál Williamé és Cerisé, az összes többi viszont igen nagy figyelmet kíván. Egyrészt megérteni a családi kapcsolatokat és a különböző családok kapcsolatait és a pocsolyabeli törvényeket, másrészt meg ott a Pók meg az indítéka, meg keres is valamit, amit Gastonék tudnak csak megadni neki (ők Cerise szülei).
A könyv mágiája egyszerűen jó, ezt nem kell cifrázni. A villantást egyedivé tudták tenni, egyáltalán nem olyan, mint az első részben. Kíváncsian várom, a következő részekben mit fognak produkálni a szereplők.
A karakterek a szokásosan jók, különösen William. Nem is csak azért, mert jó pasi, vagy letaglózó, vagy mert ő volt a könyvben az ügyeletes szépfiú. Egyszerűen imádtam a gondolkodását. Annyira egyszerűen és praktikusan látta a dolgokat. Nem csinált semmit feleslegesen, nála egyértelmű helyzetek voltak, mármint ha az ő fejében voltunk. Nem voltak játszmázások, és manipuláció is csak minimális. Megnyugtatott, ahogy a világot látta, bár kétlem, hogy bárki emberfia képes lenne így gondolkodni. Ehhez tényleg alakváltónak kell lenni.
Cerise nem volt az a szokásos hősködőnő fajta. Az előző kötetben Rose is szimpi volt, de Cerise-ben sokkal több volt a természetből, az őserőből, amitől elhiszem, hogy tényleg egy vad harcos, aki képes kiállni egy férfival, és legyőzni harcban.Most azt mondom, hogy simán el bírnám viselni, ha még néhány köteten keresztül nem olvashatnék mást, mint William gondolatait, érzéseit, átváltozását és kalandjait, de a következő rész Kaldaré, és azt hiszem, az legalább ilyen izgalmas és érdekes lesz.
Grettyvel már tárgyaltuk a borítókat, nekem eléggé bejön a magyar, főleg az első kötetnél, ahol a külföldi borítón az az ellenszenves szőke csóka van, aki miatt tuti messzire dobtam volna a könyvet, viszont a másodiké nagyon tetszik.
És akkor most ott vagyok, hogy mit kéne olvasni, mert olyat akarok, ami legalább ekkora figyelmet követel magának, mint a Peremvidék.
){kind=link}
7 Megjegyzések
Rábahtunk Nima, ahogy Titti mondaná, mert már év elején magunkévá tettünk két nagyszerű sorozatot is, most meg ehetjük a kefét, hogy mit is kellene olvasnunk, amiből szerelem lehet. :)
VálaszTörlésMondjuk, én még Maria Morevna, és Jasper Fforde előtt állok, szóval nekem nem is olyan rossz, mint neked. :P :))
Amúgy az jutott eszembe, hogy igazán írhattad volna, hogy kéz a kézben mentek a Kéz ellen. XD
Morevnába bele lehet esni, de Fforde azért ennyire nem fog lázba hozni senkit, az nagyon más típusú könyv.
Törlésazon gondolkodom, hogy csak megpróbálkozom a demonicával, hátha. de tudom, neked nem tetszett.:D vagy showalter démonos sorozatával.
ti meg addig olvassatok frostot.:))
Tényleg, Frosttal kapcsolatban van még remény. :)
VálaszTörlésDe te vágj bele nyugodtan a Daemonicába, lehet, hogy végül csak tetszeni fog. Az első még nem is olyan borzasztó közhelyes, lévén ismerkedsz a világgal, de nekem a második már kínosan felesleges időtöltés volt. Olyan kis kaptafa könyv, aminél végig azt éreztem, hogy minek olvasok valamit, amit már ezerszer, csak más nevekkel és világgal, de ugyanazzal az elemekkel, helyzetekkel.
És mindegy, hogy mit mondanak mások, van, ahol lehet érezni az elején, hogy jó lesz az a sorozat, a nehézségek ellenére, ha vannak egyáltalán - lásd Moning, vagy Chance, de még Andrews is - viszont ezeknél a tucatkönyveknél osztom Zenka nézeteit, hogy inkább próbálkozok kitartani az egy pár több rész mellett, mint végigkínlódjak egy rakás egy pár egy rész könyvet, hátha a 345. részre majd megtetszik a sorozat.
Nem is értem, hogy ekkora kínálatban (és akkor még nem számoltam a külföldi megjelenésekkel), hogy van türelme (és főleg pénze) egyeseknek kitartani valakinek olyan sorozat mellett, ami két rész alatt nem győzte meg, mondván, majd jó lesz harmadiktól, vagy a negyediktől, vagy a tizediktől.
Morevnát egyébként olyan lélekforgatósnak várom, mint a Lovcestart, hogy magad is rávilágítottál, Fforde meg gondolom komolyabb szinten indítja be a rajongást, nem feltétlen karakterszerelem szinten, igaz?
A valakinek szót töröljük, a Lovcestar meg nyilván Lovestar, csak annyira kora reggel van még, nem bootoltak be az ujjaim. :D
Törlésazért reménykedem benne, hogy én még nem olvastam ilyet ezer másik helyen.:D
TörlésFrostnál egy pár-sok rész van, és sztem az már az elejétől jó, legalábbis úgy emlékszem. túlzottan nem maradt meg bennem az első rész.
azt én sme értem, hogy valaki miért olvassa el az x-dik részt is, mikor az előttevalók sem jöttek be neki.
Fforde-nak nagyon jó a fantáziája, és a klasszikus műveltsége, és nagyon jól tudja keverni a kettőt. laza könyv, és szórakoztató, de teljesen intellektuális módon.
Chance nekem ugye először nem tetszett, csak azért folytattam, mert egy sorozatot egy kötet alapján nem lehet megítélni. 2. kötet sem tetszett, de Pritkin olyan karakter, aki miatt érdekelt a folytatás. 3. részt már szerettem. 4.et meg már imádtam. Örülök, hogy nem hagytam félbe, Most újraolvasást tervezek, érdekel, hogy most mi a véleményem az első és 2. részről, biztos nem az, mint először, Mostanában más típusú könyvek kötnek le, mint régebben.
VálaszTörléssztem meg egy könyv alapján is meg lehet ítélni, hogyan ír az író, van-e karakterábrázolási képessége, képes-e olyan történetet összehozni, ami fenn tudja tartani az érdeklődést, meg egyáltalán, hogyan szövi a szálakat. ha sorozatról van szó, egy idő után úgyis előkerül egy olyan karakterek, aki szimpi lesz, még ha a sorozatot nem is szeretnénk, de ez nálam nem kompenzálja az írói hiányosságokat.
Törléskíváncsi leszek, hogy fogod látni az első két részt. én már elsőre is imádtam, másodszorra meg még inkább.