Ilona Andrews - Mágikus találkozás (Világok peremén 1) - Keményfedél

2013/02/23

Ilona Andrews - Mágikus találkozás (Világok peremén 1)

A világ három részre oszlik: Mágia, Töredék, és a kettő közötti Perem. Töredékben a mágianélküliek élnek (igazából mi), a perembeliek pedig rendelkeznek ugyan mágikus képességekkel, de jóval kisebb mértékben, mint a mágiai emberek. Mágia és Töredék tükörképei egymásnak, eltérően alakult történelemmel.
A Peremben egészen másféle szokások uralkodnak, mint a másik két világban: ha olyan képességekkel rendelkezel, ami nem felel meg a származásodnak, kiközösített, üldözött leszel. Így járt Rose is, aki magányos fiatalságát arra használta, hogy tökélyre fejlessze képességét, ezért az érettségi kirakodóvásáron fehéret villantott, olyat, amire csak a kékvérűek (nemesek) képesek. Ezzel megpecsételte a sorsát, mert innentől kezdve sorra jöttek a kérők mindenhonnan, akik leginkább az egyszerű pénzkereseti lehetőséget látták benne: eladják vagy egy rabszolga kereskedőnek, vagy egy kékvérűnek, aki majd a szolgájává teszi.
Rose anyja meghalt, apja lelépett, két öccse gondozása rá maradt, és nem volt egyszerű törvényen kívüliként munkát találni, iskolába járatni fiúkat, és meg is védeni őket. Georgie halottkeltő volt, és mivel az összes élőlény, akit visszahozott, az életerejéből táplálkozott, ő szépen lassan elfogy. Jack pedig alakváltó volt, akikkel, mint később kiderült, különösen nehéz.
Amikor egy hatalmas, kardos-szőrmebundás, szőke férfi megjelent a védőkövek mögött, Rose biztos volt benne, hogy kékvérű, és érte jött. Eldöntötte, hogy nem adja olcsón magát, ezért Declannel három próbát végeztet el. Pedig Declan igazából azért érkezett, hogy elpusztítsa a világából átszökött gonoszt, de találkozott Rose-zal, és a fiúkkal, és kicsit módosultak a tervei.

És akkor most kellene jönnie a szuperlatívuszoknak, és a rajongásnak, de igazság szerint elég nehéz megfogalmaznom, mitől is olyan jó ez a könyv (meg a sorozat). A megfogalmazás és nagy részben a fordítás ugyanis nagyon sok kívánnivalót hagy maga után, és ha nekem is feltűnt, hogy sokszor biceg a magyar, akkor az már jelent valamit.
De! Ez egy olyan könyv, ahol el kell tekintenem a kifogásoktól, mert olyan szinten magába rántott a történet, hogy már nyúlok is a következőért. (Még szerencse, hogy nem kell rá várnom.)
A világfelépítés, és a történet, azt hiszem, elég egyedi. A mágia, amit használnak, és ahogy használják, varázslatos. Nagyon jól leírta a szerzőpáros, szinte látható és érezhető. A megalkotott lények, a vérebek, a mocsárszörny és maga a főgonosz nagyon plasztikusak. Ugyanez igaz a történetre is, ami kiegyensúlyozott: van akció, feszültség, üldözés, és közben nyugalom meg béke, amikor aranyosan próbálnak meg egymással szemben érvényt szerezni az akaratuknak a főszereplőink. Van benne humor és egy nagyon kicsi erotika is, amiről azt hittem, sokkal több lesz, valahogy ez már szinte elvárás ezeknél a könyveknél, hogy egymást kövessék az akciók a dugásokkal. Itt nem, itt ez inkább csak mellékes pikantériája a történetnek.
A szereplők is nagyon jól megrajzoltak, és nekem ez a gyengém: imádok rajongani, és itt tudtam Rose-ért is, meg Declanért is, bár William volt, aki leginkább felkeltette a kíváncsiságom, aki persze alig szerepelt, szokás szerint. (Na, majd a következő részben.)
Ja, és a két kissrác, egyszerűen imádnivalóak, bár pont ez az a korosztály (8-10 évesek), akiket nehezen viselek könyvekben, most nem tudtam őket nem szeretni. Igazi, karakán kis bajkeverők, szuperérzékenységgel egymás rezdülésére. Nagyon szépen voltak egymás testvérei, tetszett nekem ez a ragaszkodás és szeretet.

Viszont a fordítás, mint már említettem, nem áll a helyzet magaslatán. Nem csak szóismétlésekkel van teli, de sokszor ugyanaz a mondat követi egymást, ugyanazokkal a szavakkal, amitől bugyutának tűnt a szöveg, pedig valószínűleg nem volt az. Volt benne egy rakás elütés, és kis betűvel kezdődő mondat, és ezek így összesen azért elgondolkodtattak ismételten, hogy miért is fizetek én ki egy rakat lóvét ilyen szar munkára. Oké, a történet nem tehet róla, hogy a kiadó nem foglalkozik a minőséggel, viszont ismét egy pont az e-könyveknek, ráadásul nem nagyon találkoztam még olyan könyvvel, amiben ennyi hiba lett volna. Nagyjából 20 oldalanként biztosan volt benne valami nemoké.
De persze ez tényleg nem az írók hibája, ők megtettek mindent, amit csak lehetett, és ami rajtuk múlott, azzal maximálisan elégedett vagyok. Újabb sorozat, amiért rajonghatok, nem nagyon van ennél szuperebb dolog.


Share this:

6 megjegyzés :

  1. Utálom mikor egy fordítás szar. A Julia Quinn könyvek is trehány módon vannak megszerkesztve és ez azért eléggé zavaró tud lenni. Szerencsére, azért nem akarok elrohanni a könyvesboltba, hogy megvegyem. ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem általában nem szokott feltűnni, ha elütés van benne, (pl. Chance-nél sem tűnt fel, hogy Radu Mircea testvége, pedig az inkább én szeretnék lenni :D), de itt egymás után sora jönnek az ilyesmik. meg amikor egymás után apró változtatással ugyanazt a mondatot olvasom, akkor azért felvonom a szemöldököm.
      de itt a történet ennek ellenére is teljesen elvarázsolt, csak sajnálom, hogy ilyen igénytelen kiadást hoztak össze.

      Törlés
  2. Atyaég, te a második könyvet IMÁDNI fogod! ;)
    Én itt nem bírtam annyira Williamet, de most az Áradó holdban rendesen beleájultam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én már akkor, mikor először feltűnt. tudja fene, nyilván érzékem van ehhez.:D

      Törlés
    2. és most már teljes biztonsággal állíthatom, hogy IGEN, imádom.:D

      Törlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes