Karen Chance - spolieres újraolvasás 2.

A POSZT SPOILERES, ÍGY KÉRETIK OLVASNI.

SPOILERMENTES OLVASÁSRA JAVASLOM A MÁSIK POSZTOM,
SŐT, GRETTY IS ÍRT EGY KIS KEDVCSINÁLÓT.

Mivel kijött a negyedik kötet, úgy döntöttünk néhányan, Gretty és én,  (meg Zenka, csak ő lemaradt), hogy újraolvassuk Cassie Palmer történetét. Azt hiszem, a bloggerek között én voltam az első nagy rajongója, és csalódottan vettem tudomásul, hogy csak nagyon kevesen akarnak csatlakozni ehhez a szerelemhez. Érdekes, Moning könnyebben rabul ejti az embert, mint Chance, pedig én őszintén szólva, nem nagyon tudnék választani a két sorozat között.

Titti kívánságára most egy keményen spoileres ismertető következik, de azért óvatos leszek, és igyekszem nem lelőni az igazi fordulatokat, bár ez így három könyvvel a hátam mögött elég nehéz lesz, viszont ha nem akarjátok újraolvasni (miért nem?!), akkor ez egy jó kis összefoglaló lehet az emlékezet felfrissítésére. Ez a blabla azért van egyébként, hogy még a főlapon se futhasson bele senki spoilerbe, biztos, ami biztos.

Valamikor réges-régen, amikor még kislányként olvasgattam a meséket, annyira kívántam, hogy egyszer valami igazi kalandban lehessen részem. Nem holmi pityergő királykisasszony szerepére vágytam, aki a toronyba zárva várja, hogy megmentsék. Nem, én a lovag akartam lenni, aki elsöprő túlerővel szemben is harcba indul, vagy az a szegénylegény, aki egy nagy varázsló inasául szegődik el. Ahogy felnőttem, a saját bőrömön tapasztalhattam, hogy a nagy kalandok egyáltalán nem olyanok, mint a mesekönyvekben. Az idő nagy részét halálos rémületben töltheted, a többi pedig unalmasan és sajgó végtagokkal telik. Lassan kezdtem ráébredni, hogy nem is vagyok az a kalandvágyó típus.

Az első kötetnél ott hagytuk abba, hogy Cassiéket a saját idejükben megtámadták, Tomas árulóvá vált, és Cassie Mirceával visszautazott az időben, Carcassone-ba, hogy megmentsék Mircea öccsét, Radut, az őrülettől és a további kínzásoktól, és hogy biztosítsák, hogy Louis-César biztosan vámpírrá változzon. Cassie úgy dönt, nem oda tér vissza a saját idejébe, ahonnan elindult, így érzékeny búcsút vesz Mirceától, és a kölcsöntestektől, és a Dantéban találkozunk vele újra.
Casanovát faggatja Tony hollétéről, de persze nem olyan egyszerű információt kicsikarni egy vámpírúr szolgájából. Casanova nem csak vámpír, de ördögfi is. (Nekem annyira tetszik ez az elnevezés. Mindig egy kis csintalan démon jut róla eszembe, aki folyamatosan valami olyan szórakozáson töri a fejét, minek biztosan van valami köze a szexhez. Bertalan György fordítása egyébként is a szívem csücske, olyan gördülékenyen és színvonalasan hozza a szöveget, hogy öröm olvasni.) Ha Tonyról túl sokat nem is tud meg Cassie, szembesül viszont egy ténnyel: Mircea valamikor régen, még gyermekkorában megbűvölte, geis-t rakott rá. Nem túlzottan örül neki, de ezt nem is tudja annyira kiélvezni, mert megjelenik Pritkin a fegyverarzenállal, akinek még a három öreg hölgy, a graiák sem tudják útját állni, és megint a múltban landol Cassie, csak most Pritkinnel az oldalán, és épp Mircea lábai előtt köt ki, olyan bő 100 évvel korábban, amikor még nem is tudhatott róla. (Imádom azokat a leírásokat, amikor a geis működésbe lép.) Cassie tudja, hogy nem véletlenül kerültek ide, mert bár úgy tűnik, hogy a képessége random módon lép életbe, mindig van valami kiváltó tényező, vagy a múltban, vagy a jelenben. Most épp Mirceát kell megmenteni a mérgezéstől, majd gyorsan vissza is térnek.

De a jelenben sem lesz könnyebb dolguk, mert ahogy visszaérnek, megtámadja őket a Kör. Ráadásul, csak hogy fokozzák a feszkót, egy vízköpő geist rak Pritkinre.:D Az egyikük el is árulja, hogy Tony a tündéknél bujkál, így Pritkin kiköt egy tetkósnál, hogy rendbe tegye a sebesüléseit, meg kapjon egy speckó tetkót, és kiderül az is, hogy Cassie kincseket hord a zsákjában. Aztán megint időutazunk, megint Mircea mellé, úgyhogy lehet rá számítani, hogy hamarosan Myra is színre lép. (Azért jók ezek a Myrás jelenetek, mert Cassie elég sokat megtanul az erejéről Myra által, még ha nem is a legpozitívabban használja a képességét a lány.) Cassie aztán visszatér, majd Pritkinnel, Mac-kel és a tetkószalonnal a sivatagban landolnak, nem meszse a MÁGUStól, ahol a vámpírok és a mágusok összegyűltek Tomas kínzására és kivégzésére. Cassie persze elmegy megmenteni, de aztán a megkettőződött geis egy kicsit elvonja a figyelmüket, majd becélozzák Tündeföldet, ahol Billy és a gólem is testet ölt, nem működik a mágusok varázsereje, és megtámadja őket a sötét tündék erdeje. Fogságába esnek, majd a tündekirály alkut ajánl: szerezze meg Cassie a Codex Merlinit, és cserébe megkapja a gólemet, menedéket Tomasnak, és Tonyt. Ja, és közben Cassie Pythiává vált.(vagyis, ha nem tudnátok, elvesztette a szüzességét.) Újra vissza a Dantéba, majd az 1880-as évekbe, ahol Drakula egy dobozban végzi, Agnes pedig magával viszi Myrát.

Itt már azt a Pritkint kaptam, akit annyira megszerettem, igaz, még mindig nagyon morci és morózus, de legalább nem tűnik hibbantnak. Mac tetkói nagyon ott vannak, főleg az állandóan rohangáló kis gyík, és a lapra hajtogatódó tetoválószalon se semmi.(ha jól emlékszem, ezek az első olvasáskor is megragadtak bennem.) Meg aztán arra is rájöttem, hogy a nagy felfedezésem, hogy kicsoda is Billy Joe, valószínűleg megállja a helyét, volt ugyanis egy elrejtett utalás, hogy Billy olyat is tud, amit nem tudhatna. Na, hát szerintem azért.
A geis, amikor kitör... jaj, hát azok a részek nagyon jók. Meg úgy az egész.
Folyt. köv.