Karen Chance - spoileres újraolvasás 1. | Keményfedél

Karen Chance - spoileres újraolvasás 1.

A POSZT SPOILERES, ÍGY KÉRETIK OLVASNI.
SPOILERMENTES OLVASÁSRA JAVASLOM A MÁSIK POSZTOM,
SŐT, GRETTY IS ÍRT EGY KIS KEDVCSINÁLÓT.

Mivel jön a negyedik kötet, úgy döntöttünk néhánya, Gretty és én, (nem tudom, Zenka végül hogy döntött), hogy újraolvassuk Cassie Palmer történetét. Azt hiszem, a bloggerek között én voltam az első nagy rajongója, és csalódottan vettem tudomásul, hogy csak nagyon kevesen akarnak csatlakozni ehhez a szerelemhez. Érdekes, Moning könnyebben rabul ejti az embert, mint Chance, pedig én őszintén szólva, nem nagyon tudnék választani a két sorozat között.
Titti bloggerina kívánságára most egy keményen spoileres ismertető következik, de azért óvatos leszek, és igyekszem nem lelőni az igazi fordulatokat, bár ez így három könyvvel a hátam mögött elég nehéz lesz, viszont ha nem akarjátok újraolvasni (miért nem?!), akkor ez egy jó kis összefoglaló lehet az emlékezet felfrissítésére.

A történet úgy kezdődik, hogy egyből a mély vízbe, ezt aztán majd tartja is Chance végig, éppenhogy csak kidughatjuk a fejünket a vízből, már sodor is tovább.
Cassie látja a szellemek, vannak látomásai, és egy klubban kamatoztatja tarot-vető tehetségét. Egyébként menekül Tony, egy vámpírúr elől, aki vérdíjat tűzött a fejére. Van egy lakótársa is, Tomas, akiért általában rajongani szoktak az olvasók, és akit én ki nem állhatok az első pillanattól kezdve. Van szerelem első látásra (ez volt Ryodan), és van utálat is, ez lett Tomas. Azt hittem, a második olvasására változni fog, de nem. Biztosan azért, mert hosszú a haja. Na szóval, a klubban megtámadják a vámpírok Cassiet, és miközben próbálja a lakótársát és az életét menteni, egészen érdekes felfedezést tesz Tomasról. Engem érdekelne azért, hogy előtte miért nem tűnt fel neki.
Tomas egyébként érdekes fazon, és először fel sem figyeltem rá, hogy Chance is nagyon tud erotikusan hatni, talán mert annyira tudni akartam, mi fog történni, hogy nem merengtem el az apró részletek felett. Pedig érdemes ám, merthogy Tomas rendesen letámadja Cassie-t a nagy zűrzavar közepette. Végül a konzul előtt kötnek ki, jónéhány magas rangú vámpír társaságában, egy lakájosra kialakított barlangban
A konzul hangja áthasított az egész termen, szinte a bőrömön éreztem. A szavainak elképesztő energiája volt, őszintén örültem, hogy nem nekem címezte a mondanivalóját. Egyelőre. A konzul nem a szokásos hófehér lenvászon ruhát és arany fejdíszt viselte, de feltételeztem, ha valaki ennyire hatalmas, nincs szüksége külsőségekre. Persze azért nem kellett csalódnom a megjelenésében, hisz az öltözékét gyakorlatilag kizárólag tekergőző kígyók alkották. A több színben pompázó állatok olyan sűrűn borították be a testét, hogy csak itt-ott villant elő egy pillanatra a bőre. Az állatok pikkelyein megcsillant a fáklyák fénye, ettől úgy látszott, mintha az asszony élő ékszerekbe burkolózott volna. Ezüst, jade és smaragd árnyalatai váltakoztak, néhol fel-feltűnt egy rubinvörös szempár is. 
Itt találkozunk először Pritkinnel és Mirceával. Mircea mindenképpen figyelemreméltó alak, nem csak külsőleg, de a viselkedése is, ami nem meglepő, elvégre Vlad Tepes bátyja, bár Vladdal ellentétben Mircea igencsak jóképű volt, mármint akinek tetszik a hosszú fekete hajzuhatag férfiemberen. Egyébként halk szavú, és bársonyos hangú, ami biztosan a bensőségesség érzetét kelti az emberben, ha egy ágyba kerül vele, viszont veszélyes körülmények között inkább bársonyos halált ígér. Várakozásommal ellentétben érdekes alak. Mint általában Chance vámpírjai, akiket a mostanában dúló nagy pornólázzal ellentétben sötét és veszélyes alakoknak állít be, akik rendelkeznek ugyan némi vonzerővel, de messze vannak a kívánatos egyedektől, inkább illúziók (ettől eltekintve Mircea és társai nem mondhatóak éppen csúnyának, vagy taszítónak, sőt):
Mindig megmosolyogtam, amikor a moziban fess, szexi alakokként ábrázolták a vámpírokat, akik hatalmas, csupa drága darabból álló ruhatárat tartanak. Pedig a tény az, hogy ha meghalsz, pont ugyanúgy fogsz kinézni, mint életedben. Pár száz év alatt az ember megtanulhat néhány szépségápolási trükköt, de a legtöbb vámpír nem foglalkozik ilyesmivel. A fiatalabbak még csak-csak próbálkoznak, mivel ez könnyebbé teszi a vadászatot, ám az idősebbek nem tulajdonítanak jelentőséget a külsejüknek. Ha gyakorlatilag bárkivel el tudod hitetni, hogy te vagy Marilyn Monroe, vagy éppen Brad Pitt, csupán a szuggesztió erejével, akkor a sminkelés joggal tűnik felesleges pénzkidobásnak.
Nem csodálom, hogy Pritkin felett elsőre átsuhantam. Berobog a tanácsterembe egy őrült, szőke hajú pacák, állig felfegyverezve, hadonászva és követelőzve, mintha nem is az én csendes mágusom lenne, akire emlékszem, hanem valami hibbant varázsló, akinél félresikerült az egyik bűbáj. Ja, és persze Cassiet akarja. Úgy tűnik, mindenki Cassiet akarja, csak szegénynek fogalma sincs, hogy miért. Mert a dolgok kezdenek szétesni, azért, és a helyrehozáshoz kell egy Pythia, vagyis Cassie. Pritkin egyébként az Ezüst Kör tagja. A mágusok különböző Körökbe tömörültek, képességeik és hajlandóságuk függvényében: az Ezüst kör tagja fehér mágusok voltak, a Fekete köré értelemszerűen sötétek. Pritkin egy különlegesen kiképzett Ezüst, akinek az a feladata, hogy elpusztítsa az illetéktelen mágiahasználókat, ezért éppúgy kiképezték emberi, mint mágikus harcokra. Mostanra megbarátkoztam a hadmágus kifejezéssel is, mert eddig eléggé idegesített, és Pritkin nevével szinte összeforrt, annyit van emlegetve ez a szókapcsolat.

Aztán megérkezik Billy Joe is, és a társalgásukból, és Cassie magában gondolkodásából megismerjük a vámpírok hierarchiáját, és a Szenátusok működését, amiből az egész világon 6 van, és mindenki alájuk tartozik valamilyen úton-módon. Billy Joe segít Cassie-nek megszökni, és Jimmy felé veszik az irányt, aki anno megölte a szüleit, és most Tony haragja miatt a Dante alagsorában raboskodik. Hja, kérem, üzletben nincs barátság. De nem csak Jimmy van rács mögött, hanem egy tündér is. A tündérekről tudni kell, hogy  a vámpírok között legalább akkora legendák, mint az emberek között, és leginkább nem is hisznek a létezésükben, ami a vámpírság ténye mellett elég vicces. Az, hogy Tony rács mögé dugta egyiküket, semmi jót nem jelentett.
De hiába próbál Cassier meglépni Pritkin és Mircea elől, a a jelvető varázslatok segítségével szinte pillanatok alatt megtalálják, aztán megjönnek a vérpatkányok, és megkezdődik a harc. (Itt van az, amikor Cassie belekerül Tomas testébe, az övébe pedig Billy Joe költözött, Tomas meg ki tudja merre járt addig.)
Eddig is nagy volt a pörgés, de ez a harc... hát ez nagyon izgalmas volt. És utána újabb utazás visszafelé az időben, amikor ugyanott kötött ki Cassie, mint előzőleg. Valamiért Louis-César, a kor, a hely, és a nő összekapcsolódik, és nagyon jókat lehetett volna kombinálni közösen, hogy miért, ha ez akkor eszünkbe jutott volna, bár igazság szerint Chance szinte az összes felmerülő kérdést megválaszolja előbb-utóbb, nem tud olyan sejtelmes és titoktartó lenni, mint Moning.
Mire Cassie visszatér, a vérpatkányok halottak, viszont egy másik csatába csöppent, a két Kör mágusai harcoltak egymással. (Cassie itt kápráztatja el először Pritkint az egyetlen védelmező varázslattal, amit ismer.)
Utána következett a Nagy Kajálás, ami egyrészt érdekes volt, másrészt feleslegesen hosszúra nyúlt. Pritkin hisztizik (istenem, de megvertem volna néha), és a vámpírok vérivása miatt aggódik, miközben Mirceáék próbálják demonstrálni neki, hogy nem gáz az egész, amit persze ő nem így vél. Érdekes volt, mert volt benne egy nagy adag infó a vámpírszokásokról, és persze a nélkülözhetetlen erotikáról, ami a vérivás mellékhatása, és bár jó hosszan ecsetelték a különböző módozatokat mindenféle alanyon, de totál felesleges volt, mert Pritkint nem lehetett meggyőzni. Inkább olyan érzésem volt, hogy nem is Pritkinnek demonstrál, hanem csak bennünket akar Chance elszórakoztatni kicsit. Részemről, ha vámpír lennék, Pritkin azt gondol, amit akar, én tuti nem próbálnék neki bebizonyítani semmit.
És itt igazából azért kiderült, hogy nem is csak a rengeteg történéstől olyan nagyon mozgalmas ez a regény, hanem a sztoriba belesimuló rengeteg információtól is, amitől olyan érzésünk van, hogy nagyon pörög, pedig egyszerűen csak soha nincs alkalmunk unatkozni, mert mindig megtudunk valami érdekeset és hasznosat.
Aztán sorra kerül Cassie és a feladata: megakadályozni, hogy Raszputyin közbeavatkozzon a Szenátus bajnokának megszületésénél. Ehhez vissza kell mennie a múltba, és be kell avatkoznia, ami egyáltalán nem kellemes, viszont jó veszélyes. Cassie Pythia mivoltáról is kiderül pár dolog, nekem például most állt össze a kép, miért üldözte a Kör. Elmondta ezt akkor Mircea is, de hát ki figyel oda ilyen apróságokra.(Igen, nem árt a tudatos olvasás és információk magunkévá tétele még egy urban fantasynál sem, mennyivel érthetőbbek így utólag dolgok...) Meg nem véletlen volt az sem, hogy kétszer is ugyanoda repültek vissza az időben. A fontos csomópontok vonzzák az Idő Őrzőjét.

A látomások és az időutazások mesterien vannak felépítve. Egyrészt nagyon plasztikusak a leírások, másrészt köteteken át az oda-visszautalás nagyon egyértelmű, feltéve, ha pontosan emlékszünk minden jelenetre. Másodszori olvasásra már fel fog tűnni, mi az ami ismerős más kötetből. Az első látomás például először is eléggé szíven ütött, de így, hogy tudom, hogy meg fogjuk ismerni a háttértörténetét is, sokkal hatásosabb volt.
Cassie működése közben átad egy csomó ismeretet a mágikus védelmekről, a mágusokról, meg úgy en block a világban létező lények különböző hierarchiájáról, képességéről, szövetségeikről, és céljaikról.

Másodszorra Mircea is egészen más hatást váltott ki belőlem. A vámpírok személyisége a legapróbb részletig ki van dolgozva, mintha szinte látnám őket magam előtt, a legapróbb rezdülésüket, a mimikájukat, a stílusukat. Az egymás között feszülő erőkről már nem is beszélve, amikor kitört egy-egy indulat, olyan érzésem volt, mintha tényleg valami szélviharba kerültem volna.
És jujj, olyan izgalmas még mindig, néha lúdbőrözök, máskor meg nagyon vigyorgok, mert a humora is nagyon helyén van.


Vége az első résznek, hamarosan jövök a folytatással.
Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

17 komment:

  1. Úúúú...!!!
    Gondolom, ezzel most mindent elmondtam. ;)
    Hát imádom ezt a posztot!
    Tudod, mi a vicc? Én már elsőre is értettem, hogy miért ugyanoda utazik vissza Cassie, ellenben egy csomó apró nüanszot most a posztod hatására (újra) felfedeztem. Ez a duma meg: "olyan érzésünk van, hogy nagyon pörög, pedig egyszerűen csak soha nincs alkalmunk unatkozni" - HIBÁTLAN!

    Pritkint az első részben... szóval akkor még nem volt szerelem, már csak azért se, gondolom, mert nem rá volt kihangsúlyozva a sztori, de később... ahh! Egyem azt az idegbeteg szöszi fejét! És időközben Zenka már a szőrös mellkasával is megbarátkoztatott. ;)

    Egyébként tök jó, hogy ezek szerint nem csak én fodrászkodom folyton képzeletben. Én se bírom a hosszú hajat, folyton nyírom őket. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem asszem azért volt picit homályos ez az utazgatás, mert mire eljutottam odáig, hogy ezen érdemes elgondolkodni, eltelt egy csomó idő, és sokat felejtettem.
      én Pritkinnel kapcsolatban csak azon csodálkoztam, hogy bírtam én ezt a pasit ennyire később??:DD pedig olyan sokat nem változik, csak talán tényleg kevésbé idegbeteg.
      á, nekem halálom a hosszú haj. egyszerűen nem bírom, úgyhogy nekem Mircea is rövidhajú, akit most különösen imádok.
      beszéltük Zenkával, hogy a külföldi olvasók kifogásolták, hogy Pritkint kicsit háttérbe fogja szorítani Mircea, de én most már ezt cseppet sem bánom.;)

      Törlés
    2. Hahh, erre a Mircea dologra térjünk vissza a négyes rész után, kérlek. :)
      Pritkin egyébként tényleg nem változik nagyon, csak hát egyre jobban megismerjük. ;) És azért vannak ott dolgok, amikbe bele lehet ájulni... Zenkával elemeztük is ezt a minap.

      Törlés
    3. elkezdted már a negyediket?
      remélem, nem fogok Mirceából kiábrándulni, olyan kis aranyos.
      én imádom az időutazást, Cassie gondolkodását, Billy Joe-t, meg a vámpírok szabályait. meg még nem is tudom, mit. Pritkin mágiáját mindenképp, meg a rúnadobálást, azt nagyon.

      Törlés
    4. Igen, már elkezdtem, de óvatosan haladok, mert ha lezavarom egy hétvége alatt, akkor mi marad a következő részig? :)
      Tényleg, a rúnák! Ki is jegyzeteltem magamnak párat, majd megy a Cassandra-kézikönyv posztba, hogy melyik mire jó.

      Törlés
    5. ez a Cassandra kézikönyv nagyon jó ötlet.:))

      Törlés
  2. De amúgy én nem szerettem, hogy Chance olyan kis idiótának indította Pritkint, pont mint a hülye rendőrök a filmekben. Aztán tényleg látni, hogy rájött, mennyi REJTETT lehetőség van a srácban, viszont én az első pillanattól kezdve az ő pártján voltam, mert bár ki vannak dolgozva ugyan a vámpírok, de szerintem barom unalmas a vámpír téma, hadmágusról meg csak itt hallottam először, főleg szőrös mellel :D - ( igaz Gretty? :D ). Én azt tűzöm most ki célul, az újra olvasás során, - mert hát persze, hogy újra olvasom- hogy próbáljam úgy megkedvelni Mirceát, hogy ne koppanjak nagyot, ha végül mégiscsak majd ott köt ki az oldalán Cassie. Viszont ebben nem segít, hogy teljesen úgy képzelem el, mint Nathaniel Parkert...

    A poszt meg egyenesen csodálatos.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem asszem azért jó, mert ezek a szereplők egyetlen általam ismert vagy látott emberre sem hasonlítanak. :D
      én már hallottam csatamágusokról Eriksonnál is, többek között, szal nekem nem volt új a téma, ellenben Mircea sztem elég érdekes egyéniség, még ha vámpír is. igaz, már maga a vámpír-téma elég uncsi, nehéz benne újat mondani, de valahogy ő úgy tudta előttem megőrizni a tartását, és mellette erotikus is maradt, hogy közben nem lett belőle ribanc.

      Törlés
    2. Jaj, már vártam, hogy a mellkasszőr fóbiám felbukkanjon, és visszaüssön, hogy bevallottam egyáltalán. :D
      De a vámpírok lerágott csontjában egyet értek. Harci mágusról már hallottam korábban, de Pritkin az első, akit közelebbről is volt szerencsém megismerni. S hát mit mondhatnék... Az első részben csak tudomásul vettem, hogy van, és Zenka szereti, de a második résztől már végem volt. Mindent értettem! (Bár bevallom, titkos rajongás fűz Billy Joe-hoz is.)

      Amúgy Nima, ezer százalék, hogy a végén Mircea lesz a befutó. Igaz, hogy Chance kellőképpen kiszámíthatatlan, de biztos vagyok benne, hogy nem lépi meg, hogy tartósan Pritkin és Cassie. Max befejeznek végre egy olyan jelenetet, amibe elég sokat kerültek már, csak mindig félbeszakadt valami miatt. ;)

      Törlés
    3. nem is tudom, melyiknek lenne több haszna a történet szempontjából: ha a kör egy tagja gyakorol befolyást Cassie felett, vagy ha egy vámpír. sztem ha Mirceával összejön rendesen, akkor azt jelenti, hogy a Kör hatalma alól teljesen kikerül a Pythia, de nem lesz független, csak most a vámpírok kerülhetnek előnös helyzetbe bizonyos problémák eldöntésekor. nem vagyok benne biztos, hogy Cassie ezt lelki szakadás nékül átvészelné, ahhoz túl nagy benne az igazságérzet. ha meg igazságos lesz, Mircea megsértődik. meg nem is tudom, képes-e egy vámpír olyan totális szerelemre, ami Cassienek kellene. ebből a szempontból Pritkin jobb választás lenne. kevesebb érdek munkál benne, és nem használ illúziót, amit viszont Mircea bármikor megtehetne.
      Billy Joet nagyon bírtam, mikor L-C farkát kritizálta, hogy mit van úgy oda tőle, az övé nagyobb volt fénykorában.:D

      Törlés
    4. Ó, hát Billy Joe később is akkora poénokat tud bevágni, hogy megszakadok a röhögéstől. :)

      Naná, hogy egy renegát lenne a jobb választás, de azért C eléggé a vámpírokra van kondicionálva. Inkább az lesz majd szerintem, hogy Prtikin, mint öri-bari, Mircea meg a nagy szerelem, és ők ketten fogják egyensúlyban tartani azt, hogy senkinek ne legyen totális és főleg kizárólagos befolyása a Pythiára. Ha meg mégis megpróbálják, Cassie meg bedől, akkor jön Billy Joe, és beszól valami ütőset. :D

      Törlés
    5. aha, van ebben valami.
      na, kíváncsi leszek.:D

      Törlés
    6. Nem, nem, ha van Chance-ben tartás, akkor Cassie nem Mircieával lesz, az annyira unalmas volna... Egyébként meg elvárom, hogy történjen annyi politikai változás a regényben, hogy ezt így mi most ne tudjuk kisakkozni :p

      Törlés
    7. én csak remélni merem, hogy Chance tud annyit csavarni a történeten, hogy csak nagyon sokára lesz egyértelmű.
      Moning azért magasra tette a lécet.

      Törlés
    8. Zenka, mondasz valamit, hiszen még csak A hajnal átkával kezdődik a háborúról szóló trilógia a sorozaton belül, és az ugyebár mindig politikai változással jár.
      De csak képzeld el azt, hogy ha Mircea kitaszított lesz, akkor pláne mellette marad Cassie, hiszen az elesettek (lásd Tomas) eléggé a gyengéi.

      De az is tuti, hogy lesznek itt még jócskán meglepetések. ;)

      Törlés
  3. Ú!Hogy mennyi minden történt!Már alig emlékszem ebből valamire. Lehet hogy egyben kellene olvasni a 3 (4) könyvet, hogy felfogjam az összefüggéseket, ha már a memóriám ilyen vacak?
    Köszi a posztot, nagyon értékeltem:) (Mint ahogy Tomas (nem Thomas?)hosszú haját is...) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nekem is csak nagy vonalakban maradt meg a lényeg, az apró érdekességeket már teljesen elfelejtettem. azt hittem, hogy unni fogom, hiszen már olvastam, de nem.:)
      aha, Tomas. inka a szentem.

      Törlés