Blogdolgok, avagy mit tesz a blogger, ha kezd kiégni

Időnként még magam is megdöbbenek, mennyire hülye és semmitmondó címeket tudok adni. Na mindegy.
Az van egyébként, hogy mi hárman, Zenka, Gretty és én, összeszövetkeztünk, és miután jól kitárgyaltuk Cassie Palmert és az aktuális, kinek-kinek szája íze szerinti pasiügyeit, a sminkelés művészetét, és a világ egyéb nem túl fontos, és még csak nem is különösebben érdekes mozzanatait, természetesen kikötöttünk a blogoknál. Ki hogy csinálja, miért csinálja, melyik az érdekes-unalmas-szép-csúnya-látogatott blog, hogy állunk a külföldi blogokhoz képest dizájnban és tartalomban, és persze a hogyan tovább mindig előkerül ennél a kérdésnél.
Mint ahogyan úgy általában a blogosok között fel szokott merülni, hogy már mindenki unja, meg belefáradt, és de jó lenne, ha egy kis lendületet venne a dolog, mert bezzeg milyen jó volt régen. Csak hát ezért tenni is kell.

Erről is beszéltünk(tem) már egy csomószor, hogy a moly elvitt rengeteg potenciális olvasót, akik lassan-lassan kezdenek ugyan visszatérni, de a kommentezési hajlandóság meg igencsak visszaesett, amikből én igazából nem nagyon veszek észre a saját blogomon semmit. Ahogy elnézem, elég stabil olvasóbázisom van, ami nem éri utol a romantikus könyveknek szentelt blogokat, soha nem is fogja, viszont egyre inkább megerősít, hogy olvassak csak nyugodtan, amiket egyébként is szoktam, mert lehet, hogy Sylvia Day két könyve a legtöbbet nézett posztom, de a Tövisek hercegének még mindig sokszorosa a látogatottsága, és ez engem megnyugvással tölt el. A kommentezés is igencsak megy, úgyhogy egy szavam nem lehet.

De vannak dolgok, amiket hiányolok. Ilyenek a körbeposztok például. Anno Amadeával elég sokat indítottunk, és vittünk is tovább, ezek sajnos valahogy kikoptak a blogéletből. Vagyis volt erre kezdeményezés másoknál, de mivel az túl nagy rendszerességet kíván, ahogy látom, egy csomóan inkább ráhagyták. És pont emiatt ezeknek a rovatoknak nem túl sok közük volt a körbeposztokhoz, ahol a blogger szabad kezet kapott: adott volt a téma, és írhatott, amit akart, gyűjtögethetett, ha azt akarta, és akkor jelent meg, amikor ő akarta, és ami a legfontosabb, egy kérdés csak egyszer ment körbe, így nem estünk az unalmasság és a katonás fegyelem csapdájába, mert a következő körbeposzt már egy egészen más dologról szólt, és akár hetek-hónapok teltek el közöttük.
Úgyhogy úgy tervezzük, hogy körbeposztolunk, és mivel ez akkor poén, ha minél többen csináljuk, lehet nyugodtan csatlakozni. Még abból is lehet körbeposztot csinálni, amit nem annak terveztem, például hogy kinél milyen kincsek bújnak meg két könyv között a polcon, amiről nem írt, mert a blog előtti időben olvasta.

Vannak még ötleteink, milyen blokkokat tudnánk még összehozni. Lenne játék, én tuti, hogy egy csomó saját fényképes dolgot is csinálok majd, amiben semmi újdonság nincs, viszont eddig nem fényképezgettem semmit, és ez jó szórakozás lehetne.
De a lényeg most leginkább a körbeposztokon van így elsőre, aztán majd alakul.
Lenne hozzá kedvetek? mert eldumálgatunk mi Grettyvel is oda-vissza, dehát mégiscsak izgibb, ha többen vagyunk.