Sorozathype - a könyv, aminek még nincs hype-ja, de jó lenne, ha lenne

 "Napi kurva rossz hír" - írja PL, és ez bizony nem túlzás, baromi rossz hír.
Az Alexandra ugyanis tolja még egy kicsit a Malazai bukottak következő részét, ami a "bizonytalan ideig" kifejezést ismerve a kiadók részéről, akár éveket is jelenthet.

Bosszankodott már a félbemaradt sorozatok miatt sok ember sok helyen, legutóbb Angelika a molyon, akit, amikor olvastam, arra gondoltam, hogy de legalább a szandiban bízhatunk, mert Erikson jönni fog. Nekem ő ilyen örök viszonyítási pont a fantasyn belül. Ez az a sorozat, amit ha teljesen ki akarunk elemezni, ha folyamatában szeretnénk látni, nem elég egyszer elolvasni, ráadásul nem elég felszínesen olvasni. Jegyzetelni kell, külön füzetet szentelve nem csak a szereplőknek, hanem a világoknak, és a mágia-rendszernek is.

Erre most kiderül, hogy a sorozat egyik legjobb része ki tudja, mikor jön.
Értem én, hogy Ciprus, meg befagyasztott pénz, meg válság, de akkor miért nem húzzák meg inkább az új címeket, és folytatják a megkezdett sorozatokat? Tudom, hogy nincs akkora olvasóbázisa, mint pl. Martin Trónok harcának (de lehetne, mert Erikson klasszisokkal jobb), viszont ez lenne a sorozat nyolcadik része, és az előző hét rész már megmutatta, mennyi az a mennyiség, ami eladható, így igenis lehetne tervezni vele. Nem lehet egy pici országban mindenből többezer példányt eladni, de azt hiszem, akit egyszer már beszippantott Erikson, az kifizetné a magasabb árat is a könyvért. Mint ahogyan sokan voltak azok is, akik az előző kötetből kettőt vettek, először puhában, majd amikor kijött a keményfedeles, abban is megvették, nem csak az egységesség, de a tartósság miatt is.

Nyilván az lenne a cél, hogy újabb olvasókat vonzzanak be, nem csak a régiekre akarnak alapozni, de nagyon nehéz új olvasóbázist kialakítani úgy, hogy hiányoznak kötetek. Az első könyv, A hold udvara konkrétan évek óta hiánycikk, ha felbukkan egy-egy példány, azt aranyárban mérik, e-ben legálisan nem elérhető, tehát patthelyzet. Persze, lehetnek más utak, nem legális e, kölcsönkérés, könyvtár, de van, akit ez nem elégít ki, mert akárhogy is, ennek a sorozatnak bizony a polcon a helye, mert egyszerűen jó ránézni. Nekem nagyon tetszik, hogy ilyen, minden szempontból monumentális könyvek uralják a polcom, vastagok, és keménykötésesek, minőségiek. És az ENYÉMEK.

És akkor szeretnék eloszlatni egy téveszmét: az első kötet nem az időrendi első rész. Egy komplex világ kiragadott részei a kötetek, random módon egymás után. A teljes világot időben összerakni majd csak akkor lehet, ha mind a 10 rész megjelenik. Úgyhogy bár az első részt én nagyon szerettem, és bosszantó, hogy kaphatatlan, ez ne tartson vissza senkit, hogy belekezdjen az elérhető részekbe, mert nem lesz érezhető, hogy kihagyott bármit is.

Ami szintén szomorkodásra adhat okot, hogy sem a többi könyve, sem a malazai világban írt másik sorozat nem fog megjelenni, amit Esslemonttal közösen írt. Egyszer már belenéztem eredeti nyelven, aztán gyorsan be is csuktam, de úgy tűnik, kénytelen leszek átrágni magam rajta angolul, ha olvasni akarom. Jó ez nekünk végülis, a kiadók rákényszerítenek bennünket, hogy még csak véletlenül se akarjunk majd magyarul sorozatba belekezdeni, hanem feküdjünk neki a nyelveknek, és vigyük külföldre a pénzünket, hogy az ottani kiadóknak gyarapítsuk a nyereségét. Ja, biztos megéri. Részemről nem hagyom nyugton a gyerekem, muszáj lesz neki profi szinten megtanulni angolul, szóval ez nem csak egygenerációs probléma lesz majd itthon.
Merthogy ez csak egy a sok megkezdett sorozatokból, amiket a kiadók belóbálnak nekünk, aztán vállat vonva mindenféle okokra hivatkozva nem folytatnak. Oké, ne folytassák, de akkor miből telik az új sorozatokra? Meg a nemsorozatokra? Nem feltétlen lesz siker, csak azért, mert más. Az Ulpius folyamatosan ezt játssza, az Agave is beállt a sorba, most az Alexandra, a Kelly már bedobta a törölközőt, nincs folytatása a Dresden aktáknak sem, és még sorolhatnám. Persze, semmi jogom senkin sem számon kérni, hogy miért épp azt adja ki, és nem másikat, csak ez hosszútávon nem feltétlen hozza a kívánt eredményt, meg attól, mert jogom nincs, értetlen még lehetek. Na meg, ha eszembe jut pl. Justin Cronin, meg a Szabadulás, meg a Tizenkettő, ami elvileg most jönne, már ha jön... eh.
A sorozat egyébként rengeteg embert megihletett, elég csak beírni a keresőbe, és kidob egy rakás fan-artot, szóval azt hiszem, itthon is kicsit fel lehetne pörgetni az érdeklődést, csak nem igazán vette még eddig senki a fáradságot erre.

A régi blogon írtam már egy kis ismertetőt erről a világról, ennél jobb indok nem is kell, hogy újra felhívjam rá a figyelmet. Úgyhogy ezzel a bejegyzéssel az a cél, hogy csináljak egy kis kedvet a sorozathoz.

Az első kötet a Hold udvara címet viseli, és kapunk egy kis ízelítőt ebből a valóban fantasztikus világból. Eriksonnak sikerült nagyot és újat alkotnia, egy kliséktől és giccsektől mentes világot, ahol nincsenek elfek, orkok, meg mindenféle megszokott mágikus lények, viszont vannak Üregek, van élő és lüktető Mágia, vannak Istenek, akik a mások síkján akár halandók is lehetnek, de sosem lehetünk benne biztosak, hogy mágiájuk hová vezet. És vannak természetesen az emberek, akik közül a kiemelkedőek roppant leleményesek, találékonyak, és igen jellemdúsak. Élvezet szemezgetni a szereplők közül, annyira önálló életet élnek, Erikson színesen ábrázolja nemcsak a különböző típusokat, de az egyes egyedeket is. És természetesen adott pillanatban meg is halnak, ha a történet úgy kívánja, vagy épp egy Üregbe jutnak, és azon keresztül egy másik világba, síkra, időbe...roppant összetett mágia- és történelmi rendszere van.

Akik már sokadszorra olvassák a részeket, azoknak feltűnik egy-egy baki, logikai bukfenc, amit esetleg az író egy későbbi kötetében felvállalva helyreigazít, hiszen saját bevallása szerint is az első kötet amolyan vázlat a világhoz, egy próba, vagy forgatókönyv, amit később kibővített, és azóta is igyekszik helyretenni a dolgait. De ez szinte észrevehetetlen, annyira benne kell élni a világ logikai rendszerébe, hogy ezt észrevegyük, hogy szerény véleményem szerint ennyire nem egészséges magunkévá tenni ezt a világot.:)

Az első kötet bosszantóan tördeletlen, a szerkesztő nagyon elbénázta, vagy kézbe sem vette, csak a pénzt markolta fel érte, de ez nem megy a történet rovására, csak egy kicsit jobban kell figyelni. Kedvencem Fürkész Anomander, aki meg is kapja ezért a büntetését, alig szerepel a következő kötetekben.:( Viszont van egy rakás hadsereg, zsenikkel és gyilkológépekkel, vannak magányos harcosok, ármánykodók és orgyilkosok, mágusok, varázslónők, uralkodók és trónszékre törők, különböző klánok, kémek, istenek és isteni teremtmények, emberek, és régen volt világok lakói, akikből lettek ezek is, azok is. Sok-sok harc, amit ne úgy képzeljünk el, mint egy világháborús regény leírásait a harcról. Itt a csatában kemények közreműködnek a harci mágusok, más a fegyverzet, és másképpen harcolnak a seregek. Ezek olyan fantasy-s háborúk, ahol bármi megtörténhet, a világ szabályainak figyelembe vételével. És persze fel-felbukkannak a mérleg másik serpenyőjébe tartozók, az esendő hősök, akik valójában átlagemberek, csak kiválasztattak valamire, amit majd útközben megtudnak. Ha ügyesek vagyunk, mi hamarabb megtudhatjuk.

A malazai birodalom története elevenedik meg a képzeletünkben,időben nem is tudom megjelölni, mennyit fog át, de sok-sok korszak virágzott fel a lapokon, és tűnt el a süllyesztőben, hogy aztán néhány túlélőt hagyva maga után beleszóljon a következő korok sorsdöntő fordulataiba. Annyit talán kiemelnék, hogy bár ez nem jellemző a sorozatba fogó írókra, Erikson végig tartja a színvonalat, ha van kedvenc kötetünk, akkor az inkább a története miatt lehet kedvenc, szereplők, világok miatt, minőségben ugyanazt kapjuk. Ami azért óriási teljesítmény, főleg, ha megnézzük, egy-egy kötet milyen vastag, mennyire bonyolult a történet, és milyen sok szálat tart kézben az író.

Aki már unja a megszokott fantasyt, nem jelent neki újdonságot a történet, a világ, az nyugodtan vegye meg, nem fogja megbánni. Remek szórakozásban lesz része, és a minőségi időtöltés kincset ér. A könyvek árát mindenképpen megéri. Szeretném kiemelni a fordítót,Fehér Fatimét, aki hűen adja vissza a könyv minden egyes sorát, és külön dicséret a beszélő nevekért. Meg egyáltalán azért, hogy végre egy tisztességes fordító, aki tudja a dolgát.

kép innen

egy jó kis összefoglaló a wikipedián