Újabb témázás, amihez megint csak elég tág a kapcsolódási pontom.
Életmódkönyvek, hygge, önsegítés, torna, kötés-horgolás, pszichológia - ha ilyen könyvekről akartok olvasni, a többiek biztosan hoznak majd egy csomót. Én is ismerek jópárat, de egyiket sem olvastam, inkább csak a tartalmukon gondolkodtam el többé-kevésbé, ha szembejöttek velem.
Ismerem Marie Kondo munkásságát, a dán hygge-életérzést, a japán ikigait, ezekről mindről van sok-sok könyv, ahonnan mindezt meg lehet tanulni. Azért ezeket említettem, mert ezek állnak hozzám a legközelebb.
A poszt meg inkább csak kis filózgatás, miért van szükség ezekre a könyvekre.
Mostanában egyre többen próbálják meg kivonni magukat a rohanó életből. Van, aki feladja a munkáját, hogy egy erdő közepén éljen egy lakókocsiban, vagy épp innen dolgozik, ha van olyan szerencsés, és online munkája van. Vagy ott vannak az extrém hajléktalanok, akik nem bódulnak bele naponta a hektónyi alkoholadagjukba, de ha bárki felajánlja nekik, hogy kapnak munkát, szállás, köszönik szépen, elégedettek a szabad életmódjukkal. Élvezik úgy az életüket, ahogy van, bejárnak a városba, élnek a lehetőségekkel, mikor mit dob nekik az élet, de jó nekik a rácson kívül.
Láttam olyat is, aki itthon teremtette meg saját magának azt a "remeteéletet", amitől boldognak érzi magát: messze mindentől csodás házat épített, és próbál másoknak is segíteni, ha ők is ilyesmire vágynának.
Valahogy azt látom, hogy aki ki akar kerülni ebből a ránk kényszerített taposómalomból, az minél messzebb költözik a várostól. Ezt persze nem teheti meg mindenki, akkor jön Marie Kondo, meg az önsegítő könyvek, hogy megmutassák, hogyan lehet túlélni az emberdzsungel közepén.
Kondo nekem nagyon minimalista, főleg a könyvespolc méretét illetően. Szeretem a könyveket fizikai formájukban (is), eszem ágában sem volt soha megszabadulni tőlük. Nem mondom, hogy egyiktől sem, mert amit értéktelennek ítélek, simán ott hagyom bármelyik kuka tetején, valaki biztosan elviszi. Vagy ismerősnek adom. Nem bajlódok az eladással, nekem az macerás, de lehet, hogy ezen a hozzáállásomon majd változtatnom kell, mert ostobaság így megszabadulni mindentől, ha pénzzé is tehető. Szóval a lényeg, hogy nem célom a teljesen steril, minden kacat nélküli környezet, viszont rendszeresen szanálok az egész lakásban, a spájztól a ruháskomódokon át az ágyneműig bármit kidobok, ami elhasználódott, vagy csak felesleges.
Ha valami megtetszik, mert elég gyakran megtetszik bármi, előtte elgondolkodom: valóban kell ez nekem? tudok élni nélküle? jobb lesz az életem tőle? Ezek általában elég jó iránymutató kérdések, és nagyrészt megakadályozzák, hogy felesleges költésekbe verjem magam. Nagyrészt. Ezen még van mit csiszolnom, nem tagadom, de nem vagyok része a fogyasztói társadalomnak olyan mértékben, amennyire az elvárná, hogy része legyek. Vannak gyengéim, ezek valszeg életem végéig megmaradnak, de ennyivel még megbirkózom.
Amit nehezebben tanulok meg kezelni, az a stressz. Népbetegség, lassan öl, pusztítóan. Amikor először gondolkodtam el komolyabban a "stresszes élet" kifejezésen, azonnal tiltakoztam, elutasítottam, az én életem nem stresszes. De, az. És mivel nagyon nem akarok a világnak része lenni, még inkább az. És mi stresszel? Az embertársaim. Nem szeretem a munkám, de alapvetően nincs vele bajom. Elbíbelődöm vele, egészen jó is vagyok benne, legalábbis amennyire az akarok lenni, de soha nem törekedtem karrierre, álláshirdetések esetében az agilis jelző azonnali red flag, és sorolhatnám még azokat a dolgokat, amiket ezeket az önsegítő könyvek meg akarnak javítani rajtam. Én viszont tisztában vagyok vele, hogy nincs mit megjavítani, egyszerűen ezeket a dolgokat a megfelelő helyen kell, hogy kezeljem.
Hosszú évek munkájával elértem, hogy ami a melóban történik, az ott is marad. Amikor a covid lezárások voltak, képtelen voltam itthonról dolgozni. Egyszerűen nem fogom beengedni az otthonomba a meló őrületét, úgyhogy bejártam. Imádtam, hogy nincs tolongás, nincs forgalom, nem csak az úton, de még az irodában sem. Nem vágyom emberi interakciókra, napi órák hosszanti felesleges pletykálásra, semmiről nem szóló szájtépésre. Szeretem a csendet, amikor nem zavar meg senki. Ha büntetésből egy hónapig nem szólhatnék, és hozzám sem szólnának, semmi problémám nem lenne.
Azt gondolom, mindenkinek magának kell megteremtenie az életében azt a zugot, ahol jól érzi magát, mert ezeknek a könyveknek, témáknak ez a célja: találd meg önmagad, és a helyed a világban ott, ahol boldog leszel.
Találj magadnak célt. Ezzel mindenki megkapja a kellő nyomásgyakorlást, hogy ha nincs célod, mi végre vagy a világon? Azonnal belekerül egy állandósuló stresszhelyzetbe, hiszen folyamatosan próbálja megtalálni élete célját.
Csinálj karriert. Ezt azonnal ki is jelölik egyfajta célnak, és elő is kerül a következő állandósuló stresszfaktor.
Legyen családod, minél több gyerekkel. Jön a következő célnak egy olyan élet, amit mindenkire nézve ideálisnak tartanak.
És akkor tarts egyensúlyt a család és a munka között, vagyis legyél tökéletes szülő, és semmiképp ne hanyagold el a munkád. Aki azt mondja, hogy mindkét pozícióban helyt tud állni, úgy, ahogyan kell, az hazudik.
És mivel nem tudják feloldani az életükben bekövetkezett ellentmondásokat, jönnek az önsegítő könyvek, amikről nagyon igyekeznek úgy tenni, mintha segítenének, de inkább csak azzal szembesít mindenkit, hogy az utóbbi pár évtizedben emberek ezrei kerültek már hasonló helyzetbe. Tök jó, nem vagyunk egyedül, ugye.
Szóval én ezeket az életmód-könyveket mellőzöm. Nem azért, mert mindent jobban tudok, mint amit bárki is leírt, hanem mert eddig akármilyen problémával szembesültem az életben, azt mind magam oldottam meg. Hogy mindent teljesen megoldottam-e? Valószínűleg nem. Mennyire érzem ennek hátrányát? Semennyire, mert ha érezném, megoldásra törekednék. Valamint vannak azok a problémáim, amiken egyetlen könyv sem fog soha segíteni, én sem, és ezzel együtt kell élnem, de elfogadtam. Ha nagyon ragaszkodunk ahhoz, hogy de, igenis lehetnék tökéletes, és oldjam meg azokat is, akkor maradjunk annyiban, hogy szeretem magam ilyen tökéletlennek.
Tudjátok, mi volt az egyetlen dolog, amit eltanultam? Rengeteg helyen jött szembe velem, és kénytelen voltam elismerni az igazát: a mozgás sok mindenre orvosság. Jót teszt testnek és léleknek. Séta, súlyzózás, jóga, futás, tökmindegy. Jót tesz. Több vagyok tőle, ha mozgok. Nyugodtabb. Idegileg helyretesz. Kezeli a stresszt is helyettem.
Azt hiszem, sokan nem szeretik az életüket, amiért én nagyon sajnálom őket. Fontos lenne, hogy mindenki meg tudja teremteni önmagának azt, amiben jól érzi magát. Ha ezek a könyvek segítenek, akkor nyilván olvassad, csináld, amit mond, éppen melyik kerül a kezedbe, csak szerintem nagyon el lehet veszni ezekben a sokfelé vezető, mások tapasztalatát és iránymutatását tükröző elméletekben. Persze sok nagyon jó ötlet van, ami szépen lassan átformálhatja az embert, ha következetesen próbálja a mindennapjai részévé tenni, főleg, ha azt a környezete is hagyja. Mert valahogy a japán munkamániás társadalmat nehezen tudom elképzelni, amint átáll egy dán hygge életmódra. :D
Vagyunk, akik vagyunk, ezzel kell tudnunk kezdeni valamit.
A hobbik viszont remek dolgok. Az olvasást most ne nézzük, az egyértelmű.
Próbálkoztam a színezéssel. Nem tudom rendszeresen űzni, ahogy látom, az a két színező, amit megvettem, életem végéig ki fog tartani, a ceruzákkal együtt.
Eljátszottam a kötés-horgolás gondolatával. Egyszerűen amilyen csodák ki tudnak jönni mások keze alól, arra nincsenek szavaim. Aztán megtudtam, hogy sokat kell számolni. Tudok, csak nem szeretek. De azért ezt még nem adtam fel, némelyek olyan kardigánokat horgolnak, hogy megszólal. Én is akarok.
Aztán a varrás. Anyám nagyon tudott szabni-varrni, nem áll távol tőlem, sokat üldögéltem mellette közben, ellestem egy csomó dolgot. Mostanra vettünk varrógépet, és egyelőre csak alakítgatok, de a célom, hogy meg is tudjak varrni valamit a nulláról.
Azt hiszem, a sütés-főzést is ide lehet venni. Bármit megcsinálok, és rendszeresen kihívások elé állítom magam. Legutóbbi ilyen a mochi készítése volt, amiről kiderült, hogy ez is csak egy kaja, ami alapanyagokból áll, amit össze kell állítani, és ez sem okozott gondot. Talán mert imádom, és a bolti rohadt drága olyan mennyiségben, amennyiben nálunk fogy.:D
Szóval azt gondolom, hogy ezek a könyvek és tevékenységek egyetlen célt szolgálnak: érezzük jobban magunkat a bőrünkben, és csináljunk olyasmiket, amiket szeretünk, amik kikapcsolnak, szóval érezzük jobban magunkat. Mert az élet két pólusa a munka, és mellette minden más, amivel semlegesítjük a pénzkeresés negatív hatásait. Vagy a szerencsésebbek a munka mellett még megtalálják azt is, amivel még jobban tudják magukat érezni.
A többiek életmódja:
0 Megjegyzések