Frank Herbert - A dűne

Nem mondanám, hogy ez olyan igazi elfeledett könyv lenne, de talán azért nem tűnik annak, mert elég sűrűn rápillantok a polc előtt császkálván, na nem azért, mert annyira szépek, sőt, szerintem elég csúnyácska könyvek, inkább csak jó helyre pakoltam őket. És PuPilla kalandja egy hard sci-fivel eszembe juttatta, hogy ha kedvet akarok neki csinálni valami igazán remek könyvhöz a műfajon belül, akkor erről kell írnom.

Úgy ismerkedtem meg Herberttel, hogy az egyik gyerekkori ismerősöm olvasta a kosárpályán. Ugye eleve kosárpályára azért megy az ember, hogy kosarazzon, vagy legalábbis társadalmi életet éljen; namost ő leült közénk, és halált megvető nyugalommal olvasta, semmi nem tudta kizökkenteni. Naná, hogy engem is érdekelt, ugyan milyen lehet az a könyv, amiben ennyire el lehet merülni. Aztán jól kifaggattam, és el is bizonytalanított, amikor kiderült, hogy sci-fi, mert amivel addig megpróbálkoztam, az mind halálra untatott. De már akkor is vállalkozó kedvű voltam, úgyhogy beszereztem az első részt, ami akkoriban elég könnyen ment, viszont a folytatásaival bajban volt. Beletelt jónéhány hónapba, mire összevadásztam a sorozat köteteit.

Nagyon részletes leírással ennyi év távlatából már nem tudok szolgálni, sajnos, de azért megpróbálkozom összefoglalni a lényegét.
Paul Atreides a főszereplőnk, akivel még gyerekként találkozunk, ő lesz az, aki megszilárdítja az Atreides-ház hatalmát, nem is akármilyen áron. Nem is tudom, hogy szokás ezt újabban nevezni, űropera, epikus sci-fi? Hosszú az idő, ami elvezet Paul gyerekkorától sok nemzedékkel későbbi utódai életéig, és közben szerencsére van elég idő rá, hogy megismerjük egy űrtársadalom felépítését, politikai összetettségét, a hatalomharcokat, a mindennapi életeket az úri házakban és a sivatagban. Remek karaktereket alkotott Herbert, és egy vallást, a Bene Gesseritet, amiben egyszerre összpontosul a hatalom két alappillére: politika, ami a valláson keresztül irányít, plusz a misztika, amin keresztül remekül lehet manipulálni a jónépet, értelmi színvonaltól függetlenül.
Szerintem egy mestermű minden szempontból. Egyrészt az Atreidesek karaktere, és több ezer éves lavírozásuk a szövetségek hálójában ámulatba ejtő, engem az ilyennel kenyérre lehet kenni, csak legyen nagyon okosan és logikusan megírva.
A férgek és a végtermékük, amiért öli egymást a nép, a fűszer, szintén egy olyan szál, ami soha nem lesz unalmas. Herbertnek sikerült ezt a részét úgy végigvinni, hogy mindig hozott valami újdonságot. Ugyanez igaz a Bene Gesseritre, és arra, amit képviselnek. Ők adják a könyvhöz azt a pluszt, amit a legtöbb sci-fiből általában nagyon hiányol a fantasy-kedvelő énem. Itt helye van, és tökéletesen illeszkedik az űrbeli léthez, és ehhez a szövevényes politikai hálóhoz.
Azt hiszem, a Föld, mint múlt, vagy mint valaha létező elem nincs is benne megemlítve, de nem is hiányzik, hogy az űrbeli népségnek valami Földhöz kötődő gyökere legyen. Léteznek, élik a maguk kis életét, ami eléggé hasonlatos a miénkhez, csak mások a perspektívák. Az űrbeli lét mindig kinyitja a kapukat térre és időre, és Herbert úgy él a lehetőségeivel, hogy egyetlen percre sem éreztem magamtól idegennek ezt a világot.
Megjelent egy rakás folytatása is (természetesen ki kell használni a világ adta lehetőségeket), de ezeket már csak Herbert nevével fémjelzik, nem ő írta őket, nem tudom, milyenek lehetnek.

És mivel szó volt róla, hogy esetleg konkrét személyeknek is ajánlom a könyvet, akkor most próbálom összeszedni, hogy kinek jönne be Herbert világa.
PuPi, neked mindenképp, csak hogy lásd, nem csak értelmetlen és sehová nem vezető gondolatmenetek lehetnek egy sci-fiben.:D
Szerintem szeretné még Pöfike (és Pöfi úr!) is, Ádám, Titti, Nita (ha még nem olvasta, nem tudom), amnaen, és Tibi, és persze PLibrum, bár nem tudom elképzelni rólad, hogy még nem olvastad. (meg persze mindenki, akit kihagytam, de felkeltettem az érdeklődését.:D)