Frank Herbert - A dűne - Keményfedél

2013/05/25

Frank Herbert - A dűne

Nem mondanám, hogy ez olyan igazi elfeledett könyv lenne, de talán azért nem tűnik annak, mert elég sűrűn rápillantok a polc előtt császkálván, na nem azért, mert annyira szépek, sőt, szerintem elég csúnyácska könyvek, inkább csak jó helyre pakoltam őket. És PuPilla kalandja egy hard sci-fivel eszembe juttatta, hogy ha kedvet akarok neki csinálni valami igazán remek könyvhöz a műfajon belül, akkor erről kell írnom.

Úgy ismerkedtem meg Herberttel, hogy az egyik gyerekkori ismerősöm olvasta a kosárpályán. Ugye eleve kosárpályára azért megy az ember, hogy kosarazzon, vagy legalábbis társadalmi életet éljen; namost ő leült közénk, és halált megvető nyugalommal olvasta, semmi nem tudta kizökkenteni. Naná, hogy engem is érdekelt, ugyan milyen lehet az a könyv, amiben ennyire el lehet merülni. Aztán jól kifaggattam, és el is bizonytalanított, amikor kiderült, hogy sci-fi, mert amivel addig megpróbálkoztam, az mind halálra untatott. De már akkor is vállalkozó kedvű voltam, úgyhogy beszereztem az első részt, ami akkoriban elég könnyen ment, viszont a folytatásaival bajban volt. Beletelt jónéhány hónapba, mire összevadásztam a sorozat köteteit.

Nagyon részletes leírással ennyi év távlatából már nem tudok szolgálni, sajnos, de azért megpróbálkozom összefoglalni a lényegét.
Paul Atreides a főszereplőnk, akivel még gyerekként találkozunk, ő lesz az, aki megszilárdítja az Atreides-ház hatalmát, nem is akármilyen áron. Nem is tudom, hogy szokás ezt újabban nevezni, űropera, epikus sci-fi? Hosszú az idő, ami elvezet Paul gyerekkorától sok nemzedékkel későbbi utódai életéig, és közben szerencsére van elég idő rá, hogy megismerjük egy űrtársadalom felépítését, politikai összetettségét, a hatalomharcokat, a mindennapi életeket az úri házakban és a sivatagban. Remek karaktereket alkotott Herbert, és egy vallást, a Bene Gesseritet, amiben egyszerre összpontosul a hatalom két alappillére: politika, ami a valláson keresztül irányít, plusz a misztika, amin keresztül remekül lehet manipulálni a jónépet, értelmi színvonaltól függetlenül.
Szerintem egy mestermű minden szempontból. Egyrészt az Atreidesek karaktere, és több ezer éves lavírozásuk a szövetségek hálójában ámulatba ejtő, engem az ilyennel kenyérre lehet kenni, csak legyen nagyon okosan és logikusan megírva.
A férgek és a végtermékük, amiért öli egymást a nép, a fűszer, szintén egy olyan szál, ami soha nem lesz unalmas. Herbertnek sikerült ezt a részét úgy végigvinni, hogy mindig hozott valami újdonságot. Ugyanez igaz a Bene Gesseritre, és arra, amit képviselnek. Ők adják a könyvhöz azt a pluszt, amit a legtöbb sci-fiből általában nagyon hiányol a fantasy-kedvelő énem. Itt helye van, és tökéletesen illeszkedik az űrbeli léthez, és ehhez a szövevényes politikai hálóhoz.
Azt hiszem, a Föld, mint múlt, vagy mint valaha létező elem nincs is benne megemlítve, de nem is hiányzik, hogy az űrbeli népségnek valami Földhöz kötődő gyökere legyen. Léteznek, élik a maguk kis életét, ami eléggé hasonlatos a miénkhez, csak mások a perspektívák. Az űrbeli lét mindig kinyitja a kapukat térre és időre, és Herbert úgy él a lehetőségeivel, hogy egyetlen percre sem éreztem magamtól idegennek ezt a világot.
Megjelent egy rakás folytatása is (természetesen ki kell használni a világ adta lehetőségeket), de ezeket már csak Herbert nevével fémjelzik, nem ő írta őket, nem tudom, milyenek lehetnek.

És mivel szó volt róla, hogy esetleg konkrét személyeknek is ajánlom a könyvet, akkor most próbálom összeszedni, hogy kinek jönne be Herbert világa.
PuPi, neked mindenképp, csak hogy lásd, nem csak értelmetlen és sehová nem vezető gondolatmenetek lehetnek egy sci-fiben.:D
Szerintem szeretné még Pöfike (és Pöfi úr!) is, Ádám, Titti, Nita (ha még nem olvasta, nem tudom), amnaen, és Tibi, és persze PLibrum, bár nem tudom elképzelni rólad, hogy még nem olvastad. (meg persze mindenki, akit kihagytam, de felkeltettem az érdeklődését.:D)

Share this:

17 megjegyzés :

  1. a többi könyv is jó, mit tudsz róluk? mármint amiket már nem Herbert írt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azok is megvannak, de még nem olvastam. Egyben akarom az összeset, mikor mind megjelenik. :P Az eredetiket is újraolvasnám majd akkor. Nagyon várom már! :)

      Törlés
  2. Hmm, nem zárkózom el, bár sajnos láttam a filmet, és utána döntöttem úgy, hogy ez borzasztó, persze hülyeség megítélni a film alapján. A zember unokatesója nagy rajongó, évek óta azzal "basztat" hogy olvassam el. Neki nem nagyon hittem, de ha te ajánlod, az más tészta;)

    VálaszTörlés
  3. :D eszemben volt, csak kifelejtettem, hogy a film szar, még vázlatnak se nevezném. ne nézze meg senki. vannak rajongói, de sztem azok meg nem olvasták a könyvet, így fogalmuk sincs, mennyire nem hasonlít egymásra a kettő.

    VálaszTörlés
  4. Köszi az ajánlást, ezer éve el akarom már olvasni, csak mindig elébe furakszik valami. Na de hétfőn megyek könyvtárba, és jól kiveszem. :)

    VálaszTörlés
  5. Köszi! Nagyon jó bejegyzés lett, és nekem külön öröm, hogy én inspiráltalak most a megírására, és hogy ajánlod is nekem! :) A Dűne, jelentem, felvételt nyert, érdekel! :) Egyetértek, engem is kenyérre lehet kenni ilyesmivel, csak tényleg legyen okos, és logikus, nem céltalan és zagyva.
    A Félemmetes Banks tényleg hard sci-finek számít, vagy csak nekem hard? :D

    Ja, és még valami: hogy adhattak ki más neve alatt több folytatást belőle? :O

    VálaszTörlés
  6. Ááááá, nem hiszem el! Belenéztem a magyar, meg az angol könyvadatlapokba is, és találkoztam azzal az idézettel, amit már régóta nagyon szeretek, de nem tudtam, hogy ebből való!
    "I must not fear.
    Fear is the mind-killer.
    Fear is the little-death that brings total obliteration.
    I will face my fear." ... :D :D

    VálaszTörlés
  7. bizony, híres idézet.:D
    a fia örökölte meg a jogokat, ő, és még más írók írják a folytatásokat. hogy a fia csak a nevét adja, vagy konkrétan ír is, azt már nem tudom.

    és Banks tényleg hard, nem csak neked.:D

    VálaszTörlés
  8. Be is ugrott közben, hogy egy gimis osztálytársamnál láttam, vagy tőle hallottam először...
    Ja, értem, így azért más kicsit a helyzet, a folytatásokkal.

    De Banks milyen értelemben hard? :) Hogy nagy, kemény sci-fi (haha szerintem egy kis felszelt unseelie darabka is izgibb ennél Moningnál :D), vagy pedig hogy bonyolult? De sokan szeretik, meg csomó könyve jelent meg az agavénál magyarul is... (kérdőjelek a fejemben)

    VálaszTörlés
  9. ja, izgibb.:D
    azért hard, mert technokrata, vagy valami hasonló. a lágy sci-fikben van valami kaland, egy kis fantasy, esetleg misztika, a keményvonalasok szigorúan ragaszkodnak a tudományos vonalhoz. pontos műszaki cuccok, elméletek, meg hasonlók.
    mondjuk emlékeim szerint a száműzőben nem sok tudomány volt, viszont annyira értelmetlen és száraz volt, hogy azonnal besoroltam a hardba.:D lehet, nem is az, de sztem az.
    sokan szeretik, de sztem ők az elejétől követik, mert a regényei a kultúra-ciklusba tartoznak, és sztem kiragadva könyveket belőle sok dolognak nem lesz értelme, mert nincs előzménye.

    VálaszTörlés
  10. Technokrata, micsoda szavakat tanulok késő éccaka :D Aha, értem, ez igaz.
    Az utolsó mondatra reagálva, a félemmetes nem a Kultúra ciklus része, hanem önálló regény.

    (Elkullogok befejezni a Faefever újraolvasós posztot inkább :D)

    VálaszTörlés
  11. ja, ezt nem tudom. Bankset elkerülöm, te is jól meggyőztél róla.:D

    VálaszTörlés
  12. Hidd el, én se ástam bele magam, csak a megjelenési infóknál hallottam róla, hogy nem a Kultúra ciklus része, nekem is csak abból a szempontból volt ez fontos, hogy nem "sorozatrész". :) Na de nem offolok Banksszel, dűnedűnedűne :D

    VálaszTörlés
  13. "Az Arrakis megtanítja az embert a késes gondolkodásra – hogy ami nem teljes, azt levágja, és azt mondja: Immár teljes, mert itt végződik!"
    klassz lett! :) mondjuk a fiú által bériratott leágazásokat én hagynám...

    VálaszTörlés
  14. shizoo, nagyon találó.
    köszi.:) én azért majd beleolvasok, kíváncsi vagyok, sose lehet tudni.

    VálaszTörlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes