Richard Russo - Sóhajok hídja

Az ilyen könyvekért érdemes olvasni. Emberi sorsok, lelki helyzetek, jellemek, némi történelmi háttér úgy megírva, hogy teljesen bele tudtam merülni, mintha én is ott éltem volna velük. A regénynek két főszereplője van, Lucy (Louis C. Lynch), és Noonan. Lucy maga meséli el történetét, Noonan életét az író tolmácsolja, ami először furcsa volt kicsit, de gyorsan megszoktam.

Mindketten igen érdekes személyiségek, különbözőbbek már nem is lehetnének, mégis vannak nagyon hasonló vonásaik. Magukba forduló, tépelődő emberek, gyerekként is azok voltak. Mindkettejük életében volt egy töréspont, ami a szellemi és lelkiállapotukra tartósan hatással volt, vannak titkaik, sajátjuk is, másoké is, és az élet elsodorta őket egymás mellől. És Russo remekül ábrázolja, hogyan reagálnak erre a távolságra. Amíg Noonannak teher, és a múlt érdektelenségébe veszik egykori barátja, akire nem is úgy tekint, mint barátjára, addig láthatjuk Louis ragaszkodását, mélyről jövő hűségét. Elvére ki az, aki hosszú évtizedeken keresztül rendszeresen ír levelet annak, aki még csak nem is válaszol rá? Louist a lehető legmélyebben megismerjük, hiszen a gyermekkorától kezdve tárja elénk életét, és azt a világot, amiben felnőtt. A gyermeki kegyetlenséget (primitívség? öncélú gonoszság? vagy csak egyszerűen a gyerekek olyanok, mint az őket körülvevő világ?), majd később a szerelmeket, az apró, és olykor fájdalmas tapasztalatokat úgy tárja elénk, hogy nem esett nehezemre átélni őket. Louis egy nagyon szerethető figura, Noonan viszont nagyon érdekes fazon, talán éppen attól, hogy az ő narrátora az író, így róla jóval kevesebbet tudunk meg. A kettejük közötti párhuzam, az időnkénti "rohamok" őt sem kímélik, csak amíg Louis magába zuhan, és nem reagál a külvilágra, addig Noonan az elfojtott emlékek hatására öntudatlanul, de mégiscsak agresszív lesz, pusztítja környezetét, és az embereket, akik akkor az útjába kerülnek. Nagyon élvezetes volt, ahogy kibontakozott előttem ennek a két, totál különböző embernek az élete, gondolatai, érzései. De nem csak két érdekes, bár teljesen átlagos (mert egy birka szelídségű ember, és egy lelkirokkant művész azt hiszem, nagyon tipikus figurák) életutat mutat meg, hanem azt a világot is, a háború utáni küzdést és küszködést, amiben Louis felnőtt. Az egyéni sorsokon kívül azt az Amerikát is megismerhetjük, ahol a nélkülözés és az optimizmus, az élet jobbá, könnyebbé tétele és a kivédhetetlen nyomorúság kéz a kézben jár, és olvasás közben talán mi is tanulhatunk belőle valamit.