2013/08/27

Caleb Carr angyalai


A halál angyala

Ezt a könyvet már nem most olvastam, de elég felejthetetlen élményt nyújtott. Egyszerre krimi, thriller, és horror, mindhárom műfaj kedvelői kapnak mindenből bőven. Ha krimi, akkor mindenki Miss Marplet vagy Poirot-t veszi elő, és mint valami skalp, felmutatja, hogy igen, ők a Nyomozók. Nekem erről igencsak más véleményem van, bár nem kívánom elvenni a dicsőségét teremtőjüktől. Annyiról van csak szó, hogy számomra a krimi és az izgalom kicsit mást jelent, mint agyat szétgondolkodva megoldani egy fiktív bűnügyet, fiktív okokat keresni egy fiktív gyiloknak, mindezt úgy, hogy vagy vonatfülkékből járkál ki-be, vagy egyik asztaltársaságtól a másikig. Szó se róla, sokaknak Christie a bűnügyi regények királynője, alfája és omegája, történetei korszakalkotók voltak, de nekem közel sem elég, amit nyújtani tud. Nincs rettegés a sötétben, nem borzolódnak az idegeim, nem szurkolok rettentően a nyomozónak, hogy el tudjon menekülni, meg tudjon oldani, tudjon helyes kérdést feltenni, meg még a sok mindenféle, ami ilyenkor szokás.A bűnözői egysíkúak, jólöltözöttek, és visszafogottak, egyáltalán nem tudják a bűn olyan színes skáláját nyújtani, mint amit a valóban kemény krimi képviselői megalkottak.

Carr mindazt tudja nyújtani, ami számomra a Krimi. Történetének főhőse a magyar származású Laszlo Kreizler, akinek a sorozatgyilkosság elkövetőjét meg kell találnia. 1896-ot írunk New Yorkban, ahol valaki öli a fiatal, szinte még gyerek prostikat, és Kreizler a pszichoanalitikus kezd nyomozni az ügyben. Az időpont kiválasztása roppant szerencsés, hiszen ebben az időben a rendőrség még csak kezdi megismerni az ujjlenyomatot, dns, profilozás még nem létezik, és Kreizler ezeknek a modern szemléleteknek, vizsgálati módszereknek az előfutára. Ma profilozó lenne, akkoriban még csak lélekbúvár volt, egy sajátos, és sokak ellenszenvét kiváltó nézettel: az embert csak úgy lehet megismerni, ha a személyiségét és a tetteit összefüggéseiben vizsgáljuk. Ez az az időszak, amikor a sorozatgyilkos fogalma gyökeret ver a köztudatban, amikor az első női nyomozó munkába áll, és megkezdődik a küzdelem a rendőrségen uralkodó belső korrupció ellen.

Kreizler sokadszorra is elmerül egy beteg lélek és agy rejtelmeiben, feltárja az okokat, mozgatórugókat, az első modern módszerekkel dolgozó csapat élén. Nem mellesleg nemcsak elsőrangú pszichothriller, de a korszak hűen megrajzolt mindennapjait is átéljük, a napi hírektől kezdve az akkori színházelőadásokig, és történelmi mozzanatokig. Az áldozatok leírása elég naturálisra sikeredett, gyomorforgató képsorok, az emberi elme elképzelhetetlen bomlottsága jelennek meg előttünk. Az út, a módszer, ahogyan Kreizler felbontja a szálakat, ami állatot csinált egy emberből, roppant izgalmas, és nem vagyok ugyan pszichoanalitikus, de elég tudományosnak is tűnik. Egy gyöngyszem.


A sötétség angyala 

1897. Nem sokkal az előző sorozatgyilkosság felgöngyölését követően újabb bűnügyekre derül fény. A spanyol nagykövetség egyik munkatársának kislányát elrabolják, a lehető legrosszabb időpontban: nemcsak emberileg drámai a tett, de politikailag sem jött igazán jókor. A nyomozók, akik már az előző kötetben is szerepeltek, az újságíróval együtt, Kreizler segítségét kérik ismét. Feltételezik a nőről, hogy gyerekekre specializálódott sorozatgyilkos.

Akár az előző történetben, a szereplők itt is valós történelmi közegben mozognak, sok akkor élt, ismert emberrel találkoznak, és akkor létező helyeken megfordulnak.
"Az amerikai író-forgatókönyvíró, történész munkája tiszteletet parancsoló kultúrtörténeti elmélyültségről tanúskodik; a társadalomkritikai él mellett ez a védjegye. A képzelet szülte karakterek komótos nyomozásuk során valós személyekkel cimborálnak vagy csapnak össze. Utóbbiak közé tartozik Theodore Roosevelt; Albert Pinkham Ryder és Cecilia Beaux festőművész; dr. Franz Boas antropológus; Richard Canfield kaszinótulajdonos, börtönviselt hazárdjátékosból önképzett műbíráló (mely pályaút kivált fölkeltette érdeklődésemet); Clarence Darrow ügyvéd, agnosztikus. Idegenvezetőnk - akivel hintón, konflison, gőzhajón, vonaton utazunk - ugyanolyan biztonsággal mozog a Metropolitan Múzeumban, Canfield kaszinójában, a Delmonico étteremben, mint egy farmon, torpedónaszádon, tárgyalóteremben, a Hudsoni Porverők tanyáján, vagy egy csak az állatok közelségét tűrő, bűnipari kölyökmunkás odújában." (A Népszabadság Online összeszedte helyettem, amit hiányos műveltségemből kifolyólag magam nem tudtam volna így kibogarászni.)

Itt a női erőszak került előtérbe, kutatja az okait, és a különböző stádiumait. A gyilkos kilétére hamar fény derül, nagyjából olyan távolságban, ahol más könyvek már régen véget érnek, de az igazi munka még csak ekkor kezdődik: mindezt be is kell bizonyítani, hogy elítélhessék. És persze az sem árt, ha el tudják érni, hogy elítéljék. A nő roppant furfangos, és védelmezői is megtesznek érte mindent. Akár a Halál angyala, ez is egy nagyon kemény, nagyon tanulságos könyv az emberi lélek sötét és kegyetlen oldaláról. Tobzódunk a mocsokban és a fertőben, és talán egy kicsit jobban megértjük önmagunkat, és a bennünket körülvevő világot is, legalábbis az embertelen, kegyetlen részét. Külön érdekessége, ahogy a nyomozati technikákat részletezi, láthatjuk az akkori laborok és ballisztikusok működését, azokat a technikai újításokat, amik akkor még csak elfogadásra vártak. És ugye a könyv második fele maga a bírósági per, az is nagyon izgalmas. Carr nem okoz csalódást, ez a könyve is letehetetlen.

17 megjegyzés:

  1. AC-től én csak a Gyilkosság az Orient expresszen-t olvastam, nem volt rossz, de azóta se érzem a késztetést, hogy másikat olvassak tőle.
    Írhatnánk egy olyan körbepostot, hogy ki milyen krimiket szeret.

    VálaszTörlés
  2. Nima, ez mi ez a Gyacsenko könyv????

    VálaszTörlés
  3. Amadea, nekem úgy alapvetően nincs kedvem AC-t olvasni, valamiért nem rajongok érte.
    okké, csináljunk.:)

    Szeee, jön a teremtés növendékei folytatása. vagy már jött is, nem tudom.

    VálaszTörlés
  4. vááááá! az nekem kell!!! de még előkészületben van. remélem hamar lesz.

    VálaszTörlés
  5. én is minden nap nézem, változott-e már a státusza.:D
    PL már elolvasta, ha érdekel: http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/08/marina-es-szergej-gyacsenko-arszen-es.html#more
    szerintem ez is baromi jó lesz, mint az első rész.

    VálaszTörlés
  6. Na, már vagy háromszor jöttem el ide kommentelni, de mindig közbejött valami... Szóóóval, ha nincs ez az ajánló, biztos kétszer rá sem nézek ezekre a könyvekre, semmi vonzót nem láttam bennük, de nem is nagyon tudtam miről szólnak.
    Most viszont kicsit krimisebb stílusú Téboly jutott róla eszembe, hasonlít arra stílusban, pörgősségben, letehetetlenségben? :)
    AC néha túl van értékelve. Én gimiben olvastam a java részét annak amit tőle olvastam, és akkor elbűvölt a bűnügyek csavarintásával, meg azzal, hogy nem tudsz rájönni ki a gyilkos (na jó, néha, meg ha már mondjuk zsinórban a 10. AC-t olvasod :D), de meg kell mondjam pl két éve is olvastam egyet megint, és nagyon untam, azt a pár oldalt vártam csak amikor Poirot fellebbenti a fátylat a beszédében a titokról, hogy ki a gyilkos, de hogy az a pár oldal izgalmas lehessen, bizyon át kell rágni magad a többin. A Tíz kicsi néger, Orient expressz stb. azok jók, mert rendhagyóbbak, ha esetleg mégis gusztusod támadna rá :D
    A krimis körbeposzt tök jó ötlet. :)

    VálaszTörlés
  7. hát, nem tudom, asszem öreg vagyok én már AC-t elkezdeni, ennyi jó krimivel a hátam mögött meg főleg...:D

    nem, Caleb könyvei nem hasonlítanak a tébolyra. igazából semmi másra sem, amiket eddig olvastam. van benne történelem, technikai rész (nyomrögzítés és helyszínelés kezdetei), profilozás kezdetei, nagyon jó karakterekkel és helyszínekkel. viszonylag lassú, talán a pszichés elemzések miatt, eléggé kivesézi a személyiségeket, de egyetlen sora sem unalmas.

    VálaszTörlés
  8. mijazhogy, verem az asztalt! =)
    egyébként gyakorlatilag az egyetlen valóban eredeti ya könyv, amihez szerencsém volt.

    VálaszTörlés
  9. Sosem késő semmihez :D de nem rábeszélni akarlak :)
    Kár, azt hittem Tébolyos, azt imádtam. de ez is érdekesen hangzik, főleg a technikai része, és a mélyen árnyalt szereplők.

    A Gyacsenko könyvek YA-k???

    VálaszTörlés
  10. Zerge, már én is.:D

    Pupi, furcsa, de én ezt nem sorolnám a ya-ba. a fiataloknak olyan olvasottság kellene a megértéshez, ami nem jellemző rájuk. szerintem nem fiataloknak íródott, legalábbis nem az átlagfiatalnak, de felnőttnek sem való mindenkinek.
    te még nem olvastad? ajánlom nagyon. elvont, és... inkább olvasd el róla a posztom.:D

    VálaszTörlés
  11. Hmm,nem olvastam még, viszont akárhányszor szembejön, mindig gyagyacsenkonak olvasom a szerzőket :D

    VálaszTörlés
  12. mondjuk igen, a ya amerikai kategória, ha belegondolunk, ez meg pont egy hál'istennek nem amerikanizált-globalizált vacak :) de szerintem azért fél lábbal ifjúsági, még húsz éve is odalettek volna érte a 16-20 körüli ifjoncok.
    Szerintem is olvasd el, Pupilla! (a posztot is, de a kommentekkel vigyázz, rémlik, hogy odaszpoilereztem egy pöttyet :D)

    VálaszTörlés
  13. ajjmár, Pupi.:D igaz, hogy tényleg olyan, mintha belőtt állapotban írták volna, meg a megértéshez is kell némi módosult tudatállapot...:D

    Zerge, aha, asszem, attól ennyire jó, hogy nem sok köze van Amerikához.

    VálaszTörlés
  14. Ez egy állandó félreolvasásom, ez van. :) De tetszett mindig a zöld, az első kötet, biztosan jó, érdekel.

    Zerge, köszi, okés! :))

    VálaszTörlés