Thóra kénytelen beleásni magát Matthew-val együtt a boszorkányságba, vissza egészen az 1400-as évekig, mert csak így tudják követni Harald nyomait vissza az időben, illetve a valós helyszíneken. Próbálnak a kis boszorkánytársasággal is kommunikálni, ami Harald köré épült ki, de ez elég nehezen megy, viszont tőlük is sok érdekes dolgot megtudnak, bár a legkevésbé sem segítőkészek. Minden létező helyen megfordulnak, ami valamilyen kapcsolatban áll a boszorkánysággal, felkutatják a dokumentumokat, amiknek köze lehet az egészhez, végül ez vezeti nyomra őket a valódi gyilkost illetően.
Nagyon gyorsan kiolvastam a könyvet, szinte le sem bírtam tenni. A boszorkányság egy roppant izgalmas témakör, és itt zanzásítva olvashatunk róla, elég pontosan és valósághűen, már amennyit a történelmi bizonyítékok feltártak. Úgy általában a boszorkányüldözésekről szerintem mindenki hallott, de a könyvben kifejezetten az izlandi hagyományai jelennek meg: történelmi helyszínekkel, múzeumokban található igen érdekes és bizarr tárgyakkal, ha valaki fel akarna kerekedni, gyanítom, még útikönyvnek is tudná használni. Elég vizuális típus vagyok, úgyhogy vigyáztam, hogy túlzottan ne éljem bele magam a történetbe, mert nem igazán szép dolgokat láttam volna lelki szemeim előtt. De ettől függetlenül, ha bárkit is érdekel a boszorkányság története Izlandon történelmi évszámokkal, személyekkel, helyekkel, emlékekkel, annak mindenképpen érdemes elolvasnia. Remek krimi is, nem túl sok klisét használ, a történet nincs tele csavarokkal, fordulatokkal, az egésznek az újdonságát a boszorkányság adja, ettől függetlenül nagyon is életszagú. A végén levont 'erkölcsi tanulsággal' egyáltalán nem értek egyet, én baromira megértem Harald anyját.
Viszont én a kiadó helyében legalább egy helyesírásellenőrzést ráengedtem volna a könyvre, ha már útközben nem tudták a hibákat kijavítani. ( azért az, hogy 'át adta' elég gáz. általános iskola, alsó tagozat.)
0 Megjegyzések