Lakatos Levente - Bomlás

"Kalandozások a szexuális tabuk és sokkoló gyilkosságok világában. Egy feltörekvő írónő és egy férfi prostituált bizarr munkakapcsolata. Hol a határvonal a túlfűtött szenvedély és az abnormalitás között? Élvezhető-e a megalázottság? Mi történik a felső tízezer asszonyaival a hotelszobák zárt ajtajai mögött? Az események középpontjában a sikeres kriminálpszichológus, dr. Lengyel áll, akinek amellett, hogy egyszerre két gyilkossági ügyet kell megoldania, meg kell küzdenie élete egyetlen, ám csillapíthatatlan démonával: a szexuális vággyal.
Az amerikai erotikus thrillerek erős idegzetű rajongói véres és buja regényt kapnak kézhez, modern mesét szexről és halálról - szigorúan 18 év feletti olvasóknak."

Fogalmam sincs, hogy az el sem olvasott, csak hírből ismert LoveClub meg Barbibébi után mire számítottam, de az biztos, hogy nem erre.
Itt alant már kérdeztem, hogy vajon miért ilyen idegesítően ütnivalóak a női főszereplők: mindegyik akaratos, hisztis, sértődékeny, időnként zsarolós, mindezt úgy, hogy néhány merev formasággal letudható pozitív tulajdonság társul csak melléjük, amitől cseppet sem lesz kellemesebb a személyiségük.
A pasikra ugyanez igaz: Farkas pont, mint a csajok, csak pepitában. Kovács szintén, de szerencsére őt inkább csak emlegetik, bár abban sincs köszönet.
Mindezek után azt gondolhatjátok, hogy ez egy rossz könyv, pedig nem. Inkább azzal védeném, hogy a könyv témája megköveteli az ilyen személyiségeket - nem egy olyan történet, amit túlzottan lehet élvezni, és ezt nem akarják tompítani a karakterek sem.

A könyv központi alakja egy alapvetően gazdag férfiprosti, Flórián, akiről hihetnénk, hogy hobbija domot játszva sok pénzért gazdag és unatkozó idősödő nőket perverz módon kielégíteni, de ettől sokkal bonyolultabb a dolog. Bár Flórián pszichopata démoni tévképzetekkel, azt mondanám, hogy ő volt az egyetlen, akitől nem kaptam hülyét. Hiteles volt, mint személyiség (már amennyire én ezt tudhatom), és egyszer sem zökkent ki a szerepéből. Nála lehetett tudni, hogy sose lehet tudni, hogy reagál. A nyomozónő, Laura hangulatingadozásai, dühkitörései és káromkodásai, Dóra átlátszó manipulálásai, Farkas taplósága és Szilvia végtelen naivitása és ostobasága mellett az egyetlen biztos pont Flórián volt, aki szilárdan, eltökélten és módszeresen igyekezett megvalósítani céljait: kiűzni a világra szabadult és gazdag nők bőrébe bújt démonokat a gazdatestekből.
Ebben rendre kapott segítséget, most épp Szilvia volt a soron, aki csúnya válása után le akarta valamivel foglalni magát, és úgy döntött, egy férfiprostiról írva fog a romantikus regénypályázaton indulni. Annyira elszánt volt, hogy Flórián lakásában elbújva lebukott, és nem volt más választása, engednie kellett a férfi követeléseinek, ha meg akarta írni a regényt.
Flórián fogságba ejtette Szilviát, leszoktatta a gyógyszerről, helyette önmagát adta függőség gyanánt.
Nade nem is itt kezdődik a regény, hanem ott, hogy megtalálják Flórián holttestét egy erdőben, kiherélve, és megindul a nyomozás, ami során egy nagyon picit beleláthatunk, hogy működnek gazdagéknál a mindennapok.
Laura, a nyomozó, egy helyben toporog, az emberek nem akarnak neki megnyílni, rossz embert tartóztattak le, a magánélete romokban, nem akarnak neki összejönni a dolgok.
Aztán bekerül a képbe dr. Lengyel, a pszichológus, aki lévén maga sem teljesen százas mentálisan, remekül rá tud érezni a mentális defektekre. Dóra segít neki érdekből, bár azt meg kell mondjam, nagyon jó meglátásai voltak a lánynak, részemről többre becsültem, mint Laurát, pedig neki kellett volna az okosabbnak lennie.

Itt ez a rengeteg félresikerült szereplő egy beteg ember köré csoportosulva, és olyan érzésem volt, hogy itt senki sem normális, mindenkit utáltam, mégis egy remek történet volt, talán pont emiatt.
Amivel viszont komoly bajom volt, mármint úgy komoly, hogy oké, a szereplők ilyenek, az én bajom, ha annyira finnyás vagyok, hogy nem tudok kedvelni senkit, szóval amivel tényleg bajom volt, az a stílus. Monoton volt, tárgyilagos, egyhangú és lélektelen. Az agyam érzékelte a drámákat, a lelkem viszont nem.
Lehet, hogy Levente technikailag beleírta magát a könyvbe (dr. Lengyelnek gondolom őt, és valamennyire Flóriánnak), de valahogy a mélyebb, lelki része kimaradt. Nekem kell az, hogy belefeledkezzek mások gondolataiba, érzéseibe, tökmindegy, hogy az egy pszichopata vagy egy szerelmes királykisasszony, de úgy legyen megírva, hogy én is érezzem. Hogy a szereplőknek saját hangjuk legyen.
Itt inkább saját külsőt kaptak, hangok nélkül. dr Lengyel egy Benedict Cumberbatch-féle Sherlock Holmesra emlékeztetett, Florian pedig egy pornószínészre, akinek szintén gombszeme van, és nem tudom a nevét. Ez a gombszem olyan kis gonosz jelző, nem?
A többiek elvesztek a tömegben.

Ez egy pszichothriller, szexuális és mentális aberrációkkal megspékelve, és azt kell mondjam, jó könyv. Nem egy Caleb Carr, de az elvárásaimat messze felülmúlta. Néha jól járnak az írók, ha negatív előítélettel veszem a kezembe a könyveiket, mert csalódhatok pozitívan is, mint ahogyan most történt.

A könyvet nagyon köszönöm Leventének!

E-ben megvásárolható a Book&Walk áruházban.

Zenka is olvasta