Sarah J. Maas - Üvegtrón

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Celaenát tehát kihozza a kőfejtőből Westfall kapitány, de nem a saját döntése volt ez, mert erre a hosszú útra elkísérte a trónörökös, Dorian is, hogy kiszabaduljon szigorú királyapja felügyelete alól. Nem volt nehéz Celaenát rábeszélni az egyességre, mert végülis az élete volt a tét. Ha engem falhoz állítanak, hogy küzdök, és a király külön bejáratú orgyilkosa leszek, vagy életem végéig (ami nyilván elég rövid lenne) a bányában kell senyvednem, én is ráállnék.
Dorian trónörökös létére egészen jól viseli Celaena szemtelenkedését. A lánynak jól felvágták a nyelvét, mindig beszól neki is, meg a kapitánynak is, de a kapitányt, Chaolt látszólag jobban bosszantja, mint kellene.
Megérkeznek a hatalmas üvegpalotába, ami pont olyan grandiózus, mint amennyire ronda. Dorian se szereti, és Celaena szerencséjére a lakását egy kőépületben jelölte ki. Gondolom, nem minden hátsó szándék nélkül, ugyanis Dorian nagy nőcsábász, folyton kacsintgat a csajokra, és már végigment mindenkin az udvarban, aki csak megállt neki. Chaol ezzel szemben igazi katona, halál komolyan veszi a hivatását, és nagyon szigorú Celaenához. Ő a kiképzőtisztje, szóval ez ellen nincs is kifogása a lánynak. Főleg, merthogy 13 hét alatt 24 másik rettentőséget kell legyőznie. Van, aki igazi hegyomlás, van, aki szintén orgyilkos, mint ő, van, aki csak egyszerű tolvaj, és van, akiről fogalma sincs, mit keres ott. A lényeg, hogy a győztes lesz a király bajnoka, és Celaena mindenáron nyerni akar. Dorian és Chaol is azt szeretné, ha ő nyerne, ezért eltitkolják, ki is ő valójában.

Résvárban a lánynak jó dolga van, saját lakosztályt kap, azzal tölti a szabadidejét, amivel akarja, és ő leginkább olvas, vagy a kapitányt akasztja ki, esetleg a herceggel felesel, és időnként, általában heti egyszer, részt vesz a bajnokságon, ahol minél kisebb feltűnéssel igyekszik nem kiesni. Ezt azért a büszkesége nehezen viseli, mert álcája szerint gyémánttolvaj, és ezt alantasnak tartja Adarlan legjobb orgyilkosának titulusához képest. (mellesleg megértem.) Közben megdobál egy ellenszenves szépséget virágcseréppel, akinek a személyében örök ellenséget szerzett magának. Nem a virágdobálás miatt, hanem úgy egyébként. A nő tipikusan az a csaj, aki mindenkit utál, aki nem a trónörökös.
Megismerkedik Nehemiával, Eyllwe trónörökös hercegnőjével, aki egy hatalmas egyéniség: okos, határozott, akaratos, és nagyon ravasz. Bár Celaenának csak az álcáját ismeri, de gyanús neki valami, viszont a lehető legjobb támaszra találtak egymásban.

De ez még mind semmi, mert a lényeg mindig az, amiről nem lehet beszélni, vagyis a mágia. Amikor kiterjesztették Adarlan határait, a vidékekről kitiltották a mágiát, elégették a bölcsességeket és tudást rejtő könyveket, a varázserdőket, a tündérek lakhelyét elpusztították, őket pedig száműzték. Annyira sikeres volt a tisztogatás, hogy mára már inkább csak babona szintjén félnek a varázslástól, de senki nem is meri sem gyakorolni, sem beszélni róla, mert minimum halálbüntetés jár érte.
Celaena sem tudja, hogy boszorkányvér csörgedezik az ereiben, szinte semmit nem tud a képességekről, a más népek is csak estimese szintjén élnek az emlékezetében.
Aztán egyszercsak különös (és nagyon izgalmas) körülmények között felkeresi őt az ezer éve uralkodott tündérkirálynő, és megbízza egy feladattal: pusztítsa el a kastélyban található ősi gonoszt.

Tudni kell, hogy Celaena 18 éves, amikor kihozzák a bányából, vagyis 17 évesen került oda, és ilyen fiatalon vált Adarlan leghírhedtebb orgyilkosává. Hihetetlen? Az hát. Nem is értem, mit gondolnak az írók, amikor ilyen fiatal embereket felruháznak olyan dolgokkal, ami egy jó 50esnek is tisztességére válna. Szóval nekem igencsak el kellett tekintenem a konkrét számoktól, hogy ne akarjak sikítani a hitetlenségtől. De már megszoktam, a legtöbb YA könyvnél ez egy óriási hiba, de tudom, hogy ettől YA. Úgyhogy ahogy nemes egyszerűséggel átlendültem ezen a konfliktusforráson, én és a könyv nagyon jóban lettünk. Még az sem érdekelt, hogy az egyik oldalon felkelt, aztán egy oldallal később megint feltápászkodott. Mellékes volt, mert tényleg elbűvölt a világ.
Rémjelek, világok közötti átjárók,  óratorony vízköpőkkel, és különböző tiltott feliratos vésetekkel, másik világból átlátogató tündérkirálynő, szellemek, titkos folyosók, kiszívott agyvelejű kibelezett hullák vártak rám, és annyira érdekes volt, hogy fene bánta, hogy mindenki ilyen fiatalka. Ráadásul a szereplők hármasa (Dorian, Chaol és Celaena) nagyon szórakoztató volt. Mindig húzták egymás agyát, és olyan dumákat lenyomtak, hogy azon muszáj volt hangosan nevetnem. A félelmetes részek is hatásosan voltak megírva. Általában nehéz rám hatni ilyen téren, de most még én is lúdbőröztem időnként.
A titkok is nagyon jól lettek adagolva, mert bár senki nem beszél már mágiáról, mindig előkerül egy-két utalás, infó vagy ember, aki tud valamit.
Minden aprócska hibája felejthető a könyvnek, és ha egy kicsit többet szeretnétek megtudni a szereplőkről, vagy a történet hátteréről, érdemes Kristina posztjától elindulni, mert a többi blogon vannak elejtve érdekességek a könyvről.

Kiadja a Könyvmolyképző.

kép innen