2014/02/23

A fordításokról

Ígértem az Expedíció fordításáról egy posztot, amiben próbálom megmagyarázni, mi bajom is van Török Krisztina fordításaival.
Normál esetben nem figyelek a fordító személyére, egy-két nagy néven kívül nem is ismerem őket, inkább csak mostanában realizálódik nálam, mióta angolul is olvasok, hogy miért is háborognak sokan a fordítások minősége miatt. Van az úgy, hogy nincs egy szál értelmetlen vagy magyartalan mondat sem a szövegben, nincs félrefordítás, az ember mégiscsak a fejét vakarja, mert valami nem stimmel.

Török Krisztina nevével először Lehane Egy pohárral a háború előttje kapcsán találkoztam. Kenzie és Gennaro párosa mondhatni az egyik legdédelgetettebb sorozata a krimiszeretőknek. Egyben van a történet, a szereplők, a mondanivaló, a társadalom- és jellemrajz, egyszóval eléggé összetett könyvek. Ráadásul Lehane remek író, amit viszont az első rész elolvasása után azért nem mertem volna ilyen merészen kijelenteni.
Ott teljesen konkrétan meg tudtam határozni (utólag), hogy mi bajom volt az első résszel: a férfi főszereplő, Kenzie. Szegény pasit konkrétan kiherélte ez a nő. Hogy ki mást zavart ez rajtam kívül, meg kit nem, azt nem tudom, de engem borzasztóan irritált, hogy a fordító stílusa miatt egy kis pattogó, sipákoló, girhes pasi lett az egyébként (később már egyértelműen) nagyon is tökös és igencsak férfias nyomozóból.
Totális mellényúlás volt ezt a kötet vele fordíttatni, főleg a későbbi fordító munkájának tükrében.

Aztán jött az Expedíció, és mivel engem tényleg nem izgat ez a ki mit fordít dolog, meg se néztem, ki fogja fordítani, eszembe sem jutott. Legközelebb óvatos leszek, és nem követek el ekkora hibát.
Valamit ugyanis ezen is elrontott, csak itt egy kicsit nehezebb meghatároznom egyelőre, hogy mit is. Nincs más fordításom viszonyítási alapnak, csak az eredeti szöveg, amit a végén elővettem.

Valahogy nincs érzéke a... nem is tudom mihez. Időnként póriasan egyszerű, máskor meg szinte értelmetlenül költői, itt egy felesleges kötőszó, ott egy névelő vagy egy 'és', amott meg a szórend nem az igazi, meg a megfogalmazás ... biztos vagyok benne, hogy miatta kínlódtam annyit ezzel a könyvvel. Egyszerűen az a feszült hangulat, amit egy ilyen történetnél elvárnék, nem jött át. A fordítóval átlézengtem a térségen, anélkül, hogy a legcsekélyebb izgalmat is éreztem volna. Az agyam felfogta a rejtélyeket, meg a nagy titkokat, de az adrenalinszintem inkább lecsökkent, mint megnőtt mászkálás közben.
Lehet, hogy más ezt nem így érezte, de nekem nagyon oda kellett figyelnem, hogy a stílust, ami egyértelműen a fordítóé és nem az íróé, leválasszam az eseményekről, amik viszont így lebilincselőek voltak, bár jobb lett volna, ha önmagában élvezhettem volna a történéseket.

Mert ugye ennek a könyvnek a lényege a feszkó és a rejtély lett volna, és ha én egy ilyen könyvön ásítozok, ott gondok vannak. Komolyan, egy 172 oldalas rövidke kis semmiség, és több, mint egy hétig ülök rajta? És nincs kedvem kézbe venni? És teljesen konkrétan tudom, hogy nem a történet tehet róla. Normális esetben ennek sokszorosát megeszem egy nap alatt, főleg ebben a témában.
És akkor megláttam PL-nél (akinek egyébként egyáltalán nem volt ezzel gondja) a fordító nevét. De még akkor is csak rémlett, hogy mintha már találkoztam volna vele. Aztán eszembe jutott.

Na, szóval vannak könyvek, amiket bizonyos fordítók nem képesek rendesen lefordítani. Vagy inkább vannak fordítók, akik nem képesek a könyveket a maguk teljességében lefordítani. Elvégzik az iparosmunka részét rendesen, nem hagynak benne angol mondatokat, és alapvetően magyarul is tudnak, hiszen azért nem lehetne azt mondani, hogy önmagában a mondatok egymás mellett ne lennének érthetőek. Mégis kimarad valami nagyon fontos a munka során: a könyv lelke.
Persze, lehetne mondani, hogy de kérem, ez eredetiben is így volt, dehát én meg olvastam úgy is, és nem.
Háborogtak már a munkájára Mead Georgina Kincaid-sorozatánál is rendesen, amit most már magyarul tuti nem fogok elolvasni. Úgy tűnik, érzékeny vagyok bizonyos dolgaira. (Viszont valaki meg arra esküszik, hogy Frostot csakis és kizárólag angolul, mert a fordítás értékelhetetlen. Nekem meg azzal nem volt bajom. Érdekes ez.)  Komolyan, én még a félig lefordítva kiadott Lázálmot is iszonyúan élveztem, mert ami le volt fordítva, abban ott volt minden, ami az eredetiben is. (Ott legalább első kézből meg lehetett ezt tapasztalni.:))
És tudom, a túl egyszerűen, igénytelenül és ostobán megfogalmazott történeteknél mindig felvetem, nem lehetne-e átírni, effektíve újraírni a történetet, hogy némi színvonalat is vigyünk bele... de ez a könyv nem igényelt volna ilyen mértékű átírást, főleg úgy, hogy közben a sava-borsa is elveszett már úgy is, hogy tudtam volna, hogyan szól eredetiben.
The heartbeat came to me more distantly as I entered the Tower.
Amint beléptem a toronyba, már hallottam a szívdobogást...
Viszont ha konkrétan csak a szöveget nézem, és nem vetem egybe az angollal, mondhatom, hogy végülis nem rossz, de mivel már akkor is gondom volt vele, mikor az angolt még kézbe se vettem, valami mégse stimmel.

De ugye mihez képest nézzük a magyar szöveget. Ha eszembe jut, amit a Kárpátok vámpírjainak második részével művelt Gimes Katalin, ahhoz képest Török Krisztina szárnyalt.
Szó- és mondatrész ismétlések tömkelege, dedós fogalmazás, értelmetlen mondatok. Az Ulpius már jóideje nem a minőségi munkájáról ismert, de ez még azt is alulmúlja. És akkor csodálkozunk, hogy ugyan mit ehetnek bizonyos sorozatokon odakinn, mikor pedig mennyire gagyi. Nem feltétlen gagyi, csak az lett belőle. Feehan könyvét nagyjából akkora tisztelettel és hozzáértéssel kezelték, mint Tótisz a Szürkét, amolyan 'szarok bele, jó lesz ez ezeknek így is' hozzáállással. Pedig Feehan az első pararománc-író (a második rész 2000-ben jelent meg odakinn), és bár tényleg nem tökéletes a könyv, azért nem szellemileg visszamaradott az írónő, ahogy az a fordításból lejön, nem véletlenül emlegetik sok más hasonló témájú könyv elején viszonyítási pontként. A sorozat a 26. résznél tart, gondolom, azóta fejlődött is az írónő, de nekünk esélyünk nincs rá egyébként sem, hogy egy hosszabb sorozatot bármelyik kiadó is végigvigyen tisztességesen. Általában a második után berekesztik, mert nem fogy, vagy tudja fene, de nem is kell csodálkozni, ha ilyen anyag kerül az olvasók kezébe.

És ha már emlegettem Frostot, meg kell jegyeznem, hogy a két sokat emlegetett baki kivételével (Spádé és szortyintás) Hoppán Eszter szerintem nagyon jó munkát végzett. Főleg, hogy az utsó két könyv másokhoz került, akik képtelen voltak utána nézni a használt szófordulatoknak, becézéseknek, viszont a hülyeséget (Spádé és szortyintás, de a szortyintással gyorsan megbarátkoztam) azt bezzeg vitték tovább. Mert igenis zavaró, ha a sziviből drágám lesz meg kedvesem, a Cicuskából meg Cicám, mert az már nem Bones-os. És ami még vicces, hogy a hatodik könyvön belül sem volt képes egységes munkát összehozni a két fordító, az egyiknek Spádé volt, a másiknak Spade. Komolyan, ennyire ne legyen már mindegy kedves kiadó meg fordítók.

De tudjátok mit? Örülök neki, hogy ha valami nem olyan, mint az elvárható lenne, félre tudom tenni, és kézbe vehetem eredetiben. Lehet, hogy csak az én ízlésemet birizgálja, lehet, hogy tényleg szar melót végzett a fordító, de végülis tökmindegy. Ott a lehetőség előttem, hogy eldönthessem, melyik az élvezetesebb.

És hogy ne csak negatívumokat emlegessek, a legfrissebb élményem hozom példaként: Varga Krisztina remekül lefordította az Első sírhantot. A másodikat olvasom eredetiben, de nagyon jól eltalálta a főszereplő stílusát, ugyanaz a hang szólal meg bennem mindkét esetben. És nekem fontos, hogyan szólal meg a könyv, milyen a szereplők hangja, mert olyan ez, mintha filmet néznék: jönnek a hangok és a látványok, és ha valami megbicsaklik, akkor el van rontva az élvezet.
Szerencsére kirívóan rosszul lefordított könyvekkel ritkán találkozom, van akit ez zavar, másokat meg más, és van, akinek meg a rajongói fordítás is tökéletes.

23 megjegyzés:

  1. Egyetértek az írásoddal. Már abból a példamondatból is látszik hogy mi az a dolog ami elsikkad. Én nem vagyok szakértő, de ilyenkor nincs lektor vagy valaki aki azért összeveti a két szöveget és ejnye-bejnyézne hogy a magyar köszönő viszonyban sincs az eredetivel?
    Én csak azokat sajnálom, akik mondjuk nem tudnak angolul és nem tudják a kezükbe venni eredetiben. De pl egy német vagy másmilyen regénnyel már én is bajban lennék. Szóval nagy felelőssége van a fordítóknak. Szerintem nem elég önmagában ismerni a nyelvet és átültetni a mondatokat, hanem hozzá kell adni a stílust, kell egy kis írói, fogalmazói véna, empátia a könyvek felé, hogy mint egy kis kaméleon, kölcsönvegye az író stílusát és a mi nyelvünkön megszólaltassa, ez pedig sokaknak nem megy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. itt nem csak ez egy mondat nem egyezett, de sztem te is láttad, amiket bemásoltam fb-re. oké, akár úgy is hangozhatnának magyarul, ahogy végül sikerült, de mégsem azt jelenti, ami eredetileg volt, még akkor sem, ha magyarul próbált volna egy kicsit bonyolultabb szöveget összehozni, mint amilyen valójában volt.
      és teljesen egyetértek, kell hogy legyen valami írói véna a fordítóban, mert különben az lesz belőle, mint szegény Feehan könyvéből.

      Törlés
  2. Bár megbeszéltük, hogy én jobban belemerültem az Expedícióba, és nem igazán éreztem magamtól a stílusferdülést, a megbeszélt részekkel egyetértettem veled, és el kell mondanom, én eléggé fordítás-náci vagyok, biztos azért, mert elég jól tudok angolul, és eléggé meg is követelték nálunk, hogy érezzük a nüansznyi különbségeket és jól használjuk a nyelvet. Az agyam így néha automatikusan látja, mi volt az eredeti szöveg, és úgy még fájdalmasabb látni egy félrefordítást. De ugyanígy fáj az értelmi félrefordítás is, teszem azt Tótisz hírhedt oroszlánkirálya, vagy az, hogy tavaly olvasott könyveim közül 2-3-ban is előfordult, a spermium-sperma fogalom keveredése, amihez pedig nem kell magasabb szintű biológia, csak egy online rákeresés.
    Szoktam én is fordítani, általában szakszöveget, és viszonylag ritkán, de nem szégyellem, hogy utánanézek ha valami nem gömbölyű, rákeresek akár olyan szóra is, amire már unalomig kerestem, és inkább legyen fél órával több idő, de hangozzon jól az egész. Gyakran elolvasok hozzá hasonló cikkeket, hogy a stílus átragadjon rám, és rögtön könnyebb úgy átültetni.
    Hobbiból annak idején elkezdtem fordíani a HP6-ot, amikor megjelent, és várni kellett még a magyarra. Azt hiszem három fejezetet leküzdöttem, iszonyatosan élveztem csinálni, de nagyon nehéz is volt, és ehhez is rengeteg utánanézés kellet, hiszen nyilván nem ezt csináltam minden nap, és rájöttem, nagyon is fáradságos dolog egy egy bonyolultabb mondatból ugyanazt kihozni. Azt a fordítást féltve őrzöm, és bevallom, bár saját munkám, és nem illik dicsérni, de sokkal jobbnak tartom, mint amit végül TTB kreált belőle - amúgy minden tiszteletem az övé, imádom a műfordításait :) Hiába, valahol érezni lehet, ha az ember a szívét lelkét beleadja, és azt is, ha nem.

    Azért, ahogy mondtam, én nem marasztalom el az Expedíció fordítását annyira, mint te, de örülök, hogy beszélünk a témáról, mert nagyon sokat ronthat egy rossz fordítás a könyvön, és a következetlenségek, fordítóváltások is.

    Ezért is szeretek angolul olvasni annyira. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én nem vagyok fordítás-náci. :D
      ha valamiről érzem, hogy sántít, egyszerűen megnézem eredetiben, és azonnal kiderül, hogy a könyv nem jó, vagy csak a fordítás nem az igazi.
      és amikor angolul olvasok, néha belegondolok, hogy ha ezt nekem rendesen le kéne fordítani, megszenvednék vele, de nyilván magának másképp olvas az ember.
      jobb lett, mint TTB-é?? :D

      egyébként azt hiszem, hogy ha anno az a Lehane-es fordítás nem lett volna, én se akadtam volna ki ennyire, de nekem ez már azt jelenti, hogy halmozottan nem végez jó munkát, és ha még hozzáveszem a Mead-könyvek kapcsán olvasott nemtetszésekkel, egyértelmű, hogy a fordító meg a könyvek viszonya nem olyan, mint lennie kellene.

      Törlés
    2. Persze, értelek, az kifejezetten dühítő, ha mindig ugyanazzal a fordítóval akad gondod. Én nem szoktam annyira figyelni a fordító személyét, vagy ha találok valami csúnyaságot, akkor előrelapozok, megnézem, és azt mondom a lapnak, hogy ejj.

      Nah, tudtam, hogy nem kellett volna leírnom a TTB-set :D neem, nem jobb, csak szívemhez közelállóbb. És mivel vannak abban is műfordított elemek, nekem azok maradtak meg, amiket én találtam ki, és azok nem tetszettek annyira, amiket ttb kitalált. :) nyilván itt nem az olyan bravúros dolgokról van szó, mint az abszol út :)))

      Törlés
  3. OFF: Úgy szeretem a blogodat, és olyan igényesek a bejegyzéseid, ezért a jóindulatom jeléül vedd, amiért ez annyira szemet szúrt, hogy muszáj vagyok megemlíteni: "nem-e lehetne átírni". ez a nem-e. nem tudom, miért terjed, de csúnya és helytelen is. nem lehetne-e átírni. olvasom, olvasom, erre jön egy ilyen... aj. OFF vége.
    Amúgy néha tényleg ez a legrosszabb érzés, amikor olvasol egy könyvet magyarul, és nem jössz rá, mi zavar. Aztán az író stílusára fogod, pedig lehet, nem is az ő hibája az egész, hanem a fordítóé. Én Sarah Addison Allen könyveivel vagyok úgy, hogy inkább angolul, mert a magyar verzióban nálam elveszik az a varázs, az a kis plusz. Angolul sokkal jobban szeretem; mintha nem is ugyanattól az írótól olvastam volna eddig.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. off: köszi. :D javítom. nekem fel se tűnt, így jött ki jobban ritmusra a gondolat. :D

      én csak egy SAA-t olvastam, de majd megnézem angolul is egyszer.
      inkább azokat a könyveket szeretem angolul olvasni, amik nem jönnek, vagy egy életet kell rá várni, mire a kiadó hajlandó nyomdába küldeni.

      Törlés
    2. A ritmus! Jaj, azt miattam el ne veszítsd :D

      Amúgy én is olyat olvastam tőle, ami magyarul még nem jelent meg :) Mert én is így vagyok, hogy ami már itt kijött, az valahogy nem megy angolul :D Ezért is várom rettentő kíváncsian, hogy pl. a The Girl Who Chased The Moont mikor adják már ki, mert szívesen elolvasnám magyarul is, hogy összehasonlíthassam az élményt.
      Amúgy szerintem ezért nem tetszett elsőre a waverley se annyira, pedig aztán a the peach keepert imádtam. nem tehetek róla, de tényleg olyan érzésem volt az édes élet közben is, mintha... elveszett volna valami fordítás közben, plusz nekem a bántóan szappanoperás jeleneteket is sokkal irritálóbban jöttek át. fura, de egy roppant érdekes dolog ez.

      Törlés
    3. Üstökös, én is eddig csak angolul olvastam SAA-t, a The Girl Who...-t meg a Sugar Queent. Kicsit félek is a Waverley-től ami kivételesen magyarul van meg...

      Törlés
  4. PuPilla, majd mindenképpen írj róla :) Tényleg kíváncsi vagyok, hogy csak én vagyok ilyen finnyás, vagy tényleg más hangulata van-e lefordítva.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké! Betettem idei várólistacsökkentésbe, és én is kíváncsi leszek. :)

      Törlés
  5. Tényleg jó bejegyzés volt. Elvileg minden fordító után van olvasószerkesztő, de ezek olyan hibák, melyek inkább a szórenden, stilisztikán múlnak, és ha nincs ösztönös érzéke a fordítónak, akkor elsikkad a feszültség.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bizony.
      és azért itt is látszik, hogy a többieknek nem volt semmi zavaró a könyvben. olyan ez, mint a hatodik érzék, vagy érzed, vagy nem.

      Törlés
  6. Totál jó bejegyzés, és egyet is értek. Mondjuk nehéz dolog ez a stílus átadás, mert ugye ott van a szubjektivitás mint tényező.
    Hoppán Eszter totál jó, néhol poénosabb a magyar változat mint az eredeti, és ilyen szinte sosem szokott előfordulni....

    Meg más kérdés, hogy amikor a fotdító stílusából adódik a difi, akkor azt az olvasószerkesztőnek vagy akárkinek miképp kellene hibaként jelezni? Írja át az egészet? Nem lehet inkább, hogy Török Krisztinának bizonyos fajta könyvek nem fekszenek, és nem kellene elvállalni neki a munkát?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. mivel a második részt is vele fordíttatják, azt gondolom, a kiadó meg van vele elégedve.
      nem tudom, ilyenkor nem szoktak próbafordításokat csináltatni? vagy az kapja, aki épp ráér? mert lehet, hogy neki végülis mindegy, mit fordít, csak pénzt kapjon érte.

      akkor azt a pár poént Eszternek köszönhetjük? :D

      Törlés
    2. Próbafordítások? :D szerintem ilyennel max külföldön foglalkoznak. :)

      Törlés
  7. Azt hiszem, Thomas Bernhard nyilatkozata egészen szépen rávilágít a problémára:
    Thomas Bernhard because he had such strong opinions about translations. When asked in an interview what he thought about the fate of his books in other countries, he had this to say:

    Doesn't interest me at all, because a translation is a different book. It has nothing to do with the original at all. It's a book by the person who translated it. I write in the German language. You get sent a copy of these books and either you like them or you don't. If they have awful covers then they're just annoying. And you flip through and that's it. It has nothing in common with your own work, apart from the weirdly different title. Right? Because translation is impossible. A piece of music is played the same the world over, using the written notes, but a book would always have to be played in German, in my case. With my orchestra!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. valamilyen szinten biztosan igaza van, mint író, de mint olvasó, én nem értek egyet. lehet, hogy egy fordítás során a szavak megváltoznak, esetleg másik kifejezéssel adja át a fordító, amit ahogyan az író eredetileg írta, de maga a mondanivaló nem szabad, hogy megváltozzon. a hangulat, a karakterek, a történet mind olyan dolog, amit egy jó fordító át tud adni. sztem az a legrosszabb, amikor a fordító személyisége rátelepszik egy könyvre, és elnyomja az íróét.
      egyébként meg a zenéket sem ugyanúgy játsszák világszerte, előadótól függ.

      Törlés
    2. Abban, maximálisan egyetértek, hogy nem lehet szó szerint fordítani és a gondolatokat, az érzéseket, a mondanivalót kell átadni. Sajnos azonban, Bernhardnak igaza van abban, hogy az esetek nagy százalékában a fordítás már egy másik könyv. A HP könyvek esetén pl. sokaknál olvastam, hogy a magyar sokkal jobb, mint az angol nyelvű változat, amit kifejezetten száraznak és humortalannak találták azok, akik mindkét nyelven olavsták. Vagy pl. ott vannak Murakami Haruki könyvei. Pont az 1Q84 fordítása során derült ki, hogy az amerikai fordítók - tisztelet a kivételnek - egyszerűen, amit nem tudnak, azt nem fordítják le és kész. Így, nem csak szavak, mondatok, de akár egész bekezdések is kimaradhatnak a könyvből. o.O Szóval, veszélyes dolog ez a fordítás.

      Nem tudom egyébként, hogy Mo-on jelenleg, hogy is mennek ezek a dolgok. Bárki, akinek van egy felsőfokú nyelvvizsgája, esetleg van egy egyetemi diplomája az adott nyelvből az már fordíthat is? Régen, ez a fordítás külön szakma volt. Úgy hívták őket, hogy műfordító. Mert ezzel az erővel akkor akár te is, én is fordíthatnánk, hiszen tudunk angolul:)

      És persze nem vigasztalásképp, de mindenhol hasonló problémák vannak. Talán, tavaly írtam a Pál utca fiúk koreai fordításáról, ami valami gyalázat lett, míg a kínai fantasztikusra sikerült. Vagy éppen ott van a Casting című krimi Murakami Rjútól, ami marha nagy nemzetközi sikert tudhat magáénak, míg itthon a megjelenése is szinte titokban zajlott. Aztán kiderült, hogy azért, mert nem japánból fordíották magyarra, hanem angolból o.O Hogy milyen megfontolásból? o.O Nem a fordító hibája, hogy nem is lett olyan jó a könyv, míg japánul tényleg nagyot üt a sztori. Angolul nem olvastam, de az angolszáz könyvolvasók is nagyon elégedettek voltak. De említhetném még a témában, a tavaly a GR-en kibontkazó fordítási botrányt. Egy albán író, Nobel díjas könyvét sikerült angol nyelvre fordítani kritikán aluli szinten. Iszonyatosan nagy volt a fölháborodás.

      Azt hiszem, az elsődleges felelősség a kiadóké, akik nem akarják megfizetni a képzett műfordítót és igyekeznek olcsón megúszni a dolgot ilyen-olyan, angolul valamennyire tudó emberkékkel. Az meg egy külön téma lehetne, hogy kinek melyik stílus fekszik. Én pl. soha nem fordítanék "kosztümös" könyveket:)) Ehhez persze, már önkritika is kell - a fordító részéről; persze, ha a saját zsánerében jól megfizetik és meg is tud belőle élni.

      Törlés
    3. persze, értem, de az, ha megváltozik egy könyv, nem magának a fordításnak a hibája, csak a béna fordítóké.
      mondjuk ha jobb a fordítás, mint az eredeti, az csak jó, nem? mert legalább hozzátett, és nem elvett. bár sztem mindkét eset elég szélsőséges, és nem mindennapos, bár tény, hogy több a béna fordítás, mint a kiemelkedően jó. vagy nem is tudom, ami jó, és nem tűnik fel semmi olvasás közben, valahogy az a természetes. vagy csak nekem? :D

      teljesen igazad van egyrészt ez egy külön szakma kellene, hogy legyen, másrészt meg meg kellene fizetni a jó fordítókat. de sokkal egyszerűbb valami hülye marketing-dumával letudni ezeket a dolgokat, mert az olcsóbb. pedig ez a kiadók érdeke lenne.
      mert ugye teli lehet a net a reklámszövegekkel fb-n, meg blogokon, hogy mennyire jó, (és ez nem csak a fordításokra vonatkozik, hanem a könyvekre is), csak aztán ennek át kell mennie az olvasón is, és úgyis ő fogja megmondani, tényleg jó-e.

      Törlés
    4. Igen. Ha jobb a fordítás, mint az eredeti az a szerencsés helyzet :) Jól járunk vele:))
      Nem. Nekem is. Az a jó fordítás, ahol nem üvölt a germán szórend, ahol bele tud az ember feledkezni a sztoriba és nem azon idegel, hogy milyen hülyeséget fordított a fordító.

      Pl. nem értem, hogy a Tótisz botrány után miért nem tudott megtisztulni a szakma? Egy ennyire silány fordítást miért zabáltak a magyar olvasók??? o.O Számomra ez rejtély. Egyáltalán, hogy hogy még kap fordítói munkát a tag? Azt hiszem, itt van a probléma a magyar piacon, hogy semminek sincs következménye. Vagy ha van is, akkor az nem érzékelhető.

      Tavaly, végig nyomonkövettem a helyesírási-, a nyelvtani -és a sajtóhibákat. A legtöbb esetben a könyvek értékelhetetlenek voltak ebből a szempontból. De mivel az olvasók többségét ez nem érdekli, így a kiadók sincsenek rákényszerülve, hogy pl. szóközöket üssenek a szavak közé az olvashatóság érdekében. Leszarják és legalább nem kell korrektúrát meg lektort fizetni. Mindig a pénz beszél. A többi meg, rajtunk, olvasókon múlik.

      Törlés
  8. Nima, szerintem egyáltalán nem ritka, hogy jobb a fordítás az eredetinél, csak épp ezt nem vesszük észre, hacsak mondjuk bele nem olvasunk az eredetibe (pl. Harry Potter) vagy nem olvassuk a bősz kiakadásokat a goodreadsen olyan könyvek nyelvezete és stílus amiatt, amivel a magyaroknak semmi baja (Garabonc, Éhezők viadala pl.)

    Egyébként most esett le, hogy a Szukkubusz-sorozatot újdonsült kedvenced fordította, pedig annak akartam adni egy esélyt. Hát hm-hm, elgondolkodtató, miért nem vette a nép és az Agave miért nem folytatta a 2. kötet után, de úgy látszik, ők mégsem gondolkodtak el rajt a.D

    VálaszTörlés