Köszöntünk Everville-ben!
A hegytetőn, magasan a békés kisváros felett ajtó nyílik egy másik világra, egycsapásra megváltoztatva ezzel a völgyben lakók életét...
Tesla Bombeck jól tudja, milyen borzalmak ólálkodnak az ajtó túlsó oldalán. Ha sikerül megismernie Everville múltbéli titkait, talán képes lesz meggátolni, hogy a rettenet átjusson az általunk ismert világba…
És Harry D’Amour, aki egész Amerikát bejárja a rejtőzködő gonosz nyomában, Everville napfényes utcáin készül megvívni utolsó, mindent eldöntő harcát a gonosszal...
Szukits
Barker szereti összemosni a világokat. Megalkot valamit, és azt beleolvasztja a mi világunkba, úgy, hogy közben el is felejtkezek róla, hol kezdődik az egyik, és hol a másik. A Korbácsban is ugyanezt tette, de itt valahogy nekem kézzelfoghatóbb volt, hogy a másik világ mekkora hatást is gyakorol a miénkre.
Miközben a gonosz a mi világunk felé közeleg, mindenhol romba dönt mindent, de persze szüksége van itteni emberre is, aki átsegíti erre a világra, de ezt nem tehetné meg, ha ez a valaki nem tartozna valamennyire a másik világhoz is. Kicsit bonyolult, de a második kötetre már sikerült elsőre felvennem a fonalat. Valószínűleg az volt a gond, hogy az első két részt már olyan régen olvastam, hogy még csak nyomokban sem emlékeztem rá, már ha olvastam egyáltalán, mert az se rémlik.
Két nagyon jó dolog volt ebben a regényben.
Az egyik a Quiddity, az álomtenger, ahol egy ember háromszor fordul meg: amikor megszületik, amikor rátalál a nagy szerelem, és amikor meghal. Akik odaát élnek, természetesen egészen másnak látják, nekik ez a tudás végtelen forrása, nagy bölcsességű és misztikus erejű lényekkel.
A másik pedig, ahogy ezt a két világot összeolvasztotta a szereplőkön keresztül.
Everville-t néhány száz éve alapította egy maroknyi csoport. Már maga az út sem volt egyszerű, míg eljutottak a helyre, kemény fagy volt szinte végig, rengetegen meghaltak útközben, köztük az az ember is, aki Everville városának tervrajzával a lelkében és a fejében indult útnak. Egy különös férfitől kapott minderre sugalmazást, aki aztán eltűnt a ködben, hogy majd a mi időnkben bukkanjon fel újra, amikor az átjáró a két világ között megnyílt. Ő a Tudást akarja, viszont vannak, akik tisztában vannak vele, hogy ez a "tudás" a mi világunk végét jelentené, ezért minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzák hogy a férfi megkaparintsa, amit szeretne, és hogy betörjön hozzánk a másik világ pusztító áradata.
Lehet, hogy van ennek a könyvnek valami mélyebb üzenete a másságról, az örök szerelemről, esetleg a többdimenzióról, az álmokról, és a valóság viszonylagosságáról, de olyan egyéb összefüggések vannak még itt emberi sorsok és világok között, amit spoiler nélkül úgysem lehetne kibeszélni, ehhez el kell olvasni. Meg egyébként is, úgy van megírva, hogy lehet rémüldözni közben, meg időnként viszolyogni, de egyszerűen muszáj volt folytatnom, még ha kicsit kaotikusnak is tűnt időnként, hogy ki kivel van, és mi a célja, mert nagyon kíváncsi voltam, kinek mi lesz a sorsa.
Tényleg, meddig lehet elodázni a világ összeomlását?
De a világ nem tökéletes, itt is muszáj belekötnöm egy apróságba: miért kellett ezt két kötetben kiadni?
0 Megjegyzések