Lauren Beukes - Tündöklő lányok

A LÁNY, AKI NEM HALT MEG, KERESI A GYILKOST, AKINEK NEM LENNE SZABAD LÉTEZNIE.
Harper Curtis a gyilkos, aki a múltból lépett elő. Kirby Mazrachi a lány, akinek nem szántak jövőt.
Kirby az utolsó a tündöklő lányok sorából, akikben ég a szenvedély, akiknek életét Harper egymás után akarja kioltani, miután a gazdasági világválság idején Chicagóban rábukkant a Házra, amelynek ajtaja más időkre nyílik.
Harper a tökéletes gyilkos, aki nyomtalanul másik korba tűnik egy-egy gyilkosság után – ám egyik áldozata életben marad.
Kirby, aki megszállottan kutat támadója nyomai után, a Chicago Sun-Times egykori bűnügyi újságírója, Dan Velasquez mellé szegődik, akinek karrierje épp az ő ügye miatt vett más irányt. Kirby hamarosan megsejti a lehetetlen igazságot…
A Tündöklő lányok 2013 legjobb thrillereinek egyike, hátborzongató térkép egy időn átívelő gyilkosságsorozathoz.
Gabo

1931-ben Harper épp megölt valakit egy kocsmai verekedésben, amikor menekülés közben furcsa érzésre lesz figyelmes: valahová mennie kell, valami hívja. A  Ház volt az, amin keresztül képes egyik időből a másikba átlépni. Ez mondja meg neki azt is, kiket kell megölnie. A mikor nem is lényeges, ha megvan a  célpont, meglesz az időpont és a hely is. A hely Chicagóra összpontosul, aminek a változásáról nagy vonalakban mi is kapunk egy kis képet. A lányokban, akiknek meg kell halniuk, csak annyi közös van, hogy tündökölnek: szépek, tehetségesek, ezért kell meghalniuk. Egyikük sem felelt sorsfordító találmányért, nem voltak zsenik, semmi hasonló, egyszerűen a környezetükhöz képest hatalmas lelkierővel rendelkeztek.
Csak aztán porszem kerül a gépezetbe, Harper hibát követ el, és már semmi nem úgy történik, ahogyan kellene.
Kirby például életben marad. Nem volt különösebben racionális oka, hogy a gyilkosa nyomába eredjen, de valami nem hagyta nyugodni, és a múltban kezdett kutakodni. Újságírótanonc lévén nem állt előtte túl sok akadály, és össze is rakja a dolgokat.

Hogyan lehet körülírni, hogy valami annyira jó volt, hogy arra semmiféle elcsépelt, nálam már sokszor láthatott jelzőt ne használjak fel? Baromi jó, nem tudtam letenni, beszippantott, magával ragadott, Beukes egy zseni... ez mind igaz, mégsem fejezi ki, mennyire tökéletesnek és teljesnek érzem a könyvet.
Először is, időutazás. Úgy megoldva, hogy nem igényel tudományos okfejtést, csak épp annyira misztikus, amitől még nem ütközik meg az ember, és nem csúszik át tőle a teljesen hiteltelenbe.
Aztán a karakterek. Kirby egy vagány, belevaló csaj, aki túlélt egy kibelezést meg egy nyakonszúrást. Nincs teli önsajnálattal, nem akar bűnbakot keresni, nem hibáztatja  a múltját, sem az anyját, és annak ellenére érezhető, hogy nem tudta feldolgozni a történteket, hogy nem akar lelki defektesként a saját fájdalmában fetrengeni. Azt hiszem, érezhető, hogy mennyire bírom.
Harper, a pszichopata sorozatgyilkos, akit nehezen hiszem, hogy bárki is kedvelni tudna. Torz személyiség, minden téren az emberiség pereme. Érdekes a házhoz való viszonya, és érdekes maga  a Ház is, ami ugyan egyáltalán nem elemzés tárgya, mégis, összerakva az eseményeket és a Házban megfordulókat, érdekes következtetéseket lehet levonni.
Dan, az újságíró, akihez Kirbyt tanoncnak beosztották. Szimpatikus alak, túl egy váláson, sok csalódáson, és amennyire idegesítette először a lány, utána már annyira nem. Némi érzelem is kibontakozott kettejük szálából, de nem meghatározó. Csak természetes.

A gyilkosságok leírása brutális, Harper elferdült személyisége nagyon is realisztikus, a változó világ szintén, a történet teli van feszültséggel. Az egyetlen momentum, ami szinte csodával ér fel, az Kirby életben maradása, de ez a kulcsa az egésznek: a Hiba.
A vége felől nem vagyok biztos. Nyugtalanítóan nyitott marad, ami egyrészt jó nekem, mert végre nem happy end valami, másfelől viszont kénytelen vagyok járatni az agyam, hogy mi lesz ennek az egésznek a következménye. Lesz-e folytatása? Időhurok, vagy valami más?
Hogy miért tökéletes thriller? Mert azzal, hogy a tettes előkerült, és igazságot szolgáltattak az áldozatoknak, még nem zárult le semmi. Az átlagkrimikben van egyfajta megnyugtató folyamat: a gyilkos öl, elkapják, kinyírják vagy börtönbe zárják. Az ember becsukja  a könyvet, és azt gondolja, igen, ennek így kell működnie, holott ez a valóságban egy kicsit bonyolultabb. Azzal, hogy a tettes kinyiffan, semmi nem oldódik meg: az áldozatok halottak, a rokonok gyászolnak, a hiányt nem tudja pótolni semmi. A halálbüntetés látszatmegoldás. Beukes elvette ezt a látszatot, még a végítélet jóleső lezárását sem adta meg.
Olyan történet ez, amit ki kell majd beszélnem valakivel alaposan.
Ja, és a borító. Egyszerűen nincsenek rá szavaim, annyira jó. Szabó Vince követte el.