Kabátkönyvek, amik nekem inkább skótkockás takarók

Kabátkönyvem, (copyright by Amadea), nincs túl sok. Annyi messze nincs, mint Amadeának. Sőt, igazából amikor a posztja címét megláttam, egyből Moning ugrott be, senki más, úgyhogy kénytelen vagyok én is végigböngészni az olvasmánylistám, van-e még.

Moning, mint már említettem. A Fever-sorozattal teljesen taccsra tett. Nem szokásom újraolvasni könyveket, sorikat meg pláne nem, mert azt gondolom, több a könyv, ami érdekel, és kevesebb az időm, amit fordítani tudok rájuk, nem érdemes könyveken újra meg újra átrágni magam. Ez alól a Fever kivétel. Olyan szinten, hogy évente igénylem, jó elmerülni a világában. Moning zsenialitásának hála minden újraolvasáskor újabb apró és fontos részletek tűnnek fel. Ez egy olyan sori, ahol a kérdések szaporodásával fordítottan arányos a válaszok szaporodása.

innen

Valente Marija Morevna és a Halhatatlanja. Beette magát a bőröm alá. Kifacsart, perverz és különös szerelmi történet, mitológia, babona, történelem, alternatív valóság víziója - mindezek együtt, mégis csodásan különválnak. Nem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen orosz mitológián alapuló fantasyban találom meg életem legjobb (egyetlen?) szerelmes regényét. (Ráadásul a mi borítónk messze lekörözi az összes többi kiadásét.)

innen

Gyacsenko - Alexandra és a Teremtés növendékei. Nem tudom megfogalmazni. Az egész könyv egy hatalmas allegória az életről, a hitről, egy olyan szellemi síkon, ahová nagyon nehéz az agyunkat átemelni. Gyacsenkóékis valami nagyon durva cuccot tolhattak, hogy ezt így megírhassák, én meg élvezettel értelmeztem az értelmezhetetlent.

Frost Cat és Bones sorzata. Egyszer majd újra fogom olvasni (sőt, nekem az összes kabátkönyv újraolvasós, enélkül nem is lehetne kabátkönyv), de addig is eszembe jut a hangulata, képsorok belőle, szereplők. Annyira nem addiktív nálam, mint Moning, de kellőképpen hozza a kabátságot.

innen

Loranys Creighton - Holdfény a város felett. Úgy eltűnt az írónő, mintha sose létezett volna, pedig fiatal, magyar, és valami eszméletlen jó ez a könyv. Lehet rá mondani, hogy koppincs, de nem jobban, mint bármelyik másik urban fantasy, viszont az egyik legjobb elsőkönyv, ami magánkiadásban jelent meg.

On Sai Calderon könyvei. Vicces, akciódús, karakteres, felvidít, ha csak rágondolok, és a világ végig tudnám olvasni.

Erikson az én kockás takaróm. Kabátkönyvnek messze nem lehet nevezni a monstrumjait, de a világ, amit alkotott, mindig magába tud szippantani. Amikor belegondolok, hogy micsoda monumentális alkotás is a Malazai Bukottak regéje, kicsit elbátortalanodom, mert át kéne itt látni ezerféle szálat, meg összefüggést, aminek nagyjából a negyedét tudom követni, de ettől persze még az adott könyv totál érthető és élvezhető, csak az egészbe való beillesztéssel vannak gondjaim. De ebben ez a szép, megdolgozom az élvezetért rendesen.

Hmm, semmi szépirodalom, semmi női könyv.