Röviden 3

Vlagyimir Vasziljev - Stalker

Iszonyatosan túlírt. De az egy dolog.

Ami szerintem a nagyobb gond, hogy olyan ez a könyv, mintha a fegyvert finnyáskodva, eltartott kisujjal ragadná meg egy kopasz, foghíjas katona, aki ahelyett, hogy kiejtené a száján a „tököm” szót, helyette folyamatosan a fütyijét emlegeti. Olyan kackiás megfogalmazásokkal szórakoztatják magukat ezek a pasik, minthogy „balfácán vagyok”, a „gazember gyakran került kacifántos helyzetbe”, „fityiszt nem ér az életed”.

Ugyanmár. Nevetséges ilyen szavakat ezeknek az alakoknak a szájába adni, akik naponta járják a radioaktív mezőket az életüket kockáztatva mindenféle dolog után kutatva, éppen kinyírják közülük a legjobbakat, és a kocsma az első otthonuk. Ki kell írni, hogy tököm, meg lószart, meg minden hasonlót, mert a pasik így beszélnek. Nyilván nem kiéhezett háziasszonyok fogják a könyvre vetni magukat, hogy porceláncsészés, entellektüel mészárlásról olvashassanak.

Ez az ide nem illő kényeskedő stílus teljesen tönkrevágta a regény hangulatát, ami még a szófosás mellett is meglett volna, mert vannak karakterek, akik azért a maguk szerény és visszafogottan affektáló módján nagyon is figyelemre méltóak voltak. Pl Pokatyilov, a nagy orosz medve, Kex, a feltörekvő zsoldos, és Pszich, h-val a szóvégen, és eredetileg c nélkül, aki a különleges pszichés képességei miatt a legérdekesebb volt az összes közül.

Vasziljev már az Őrséghez írt könyveivel sem győzött meg, most már egészen biztos vagyok benne, hogy nem kell nekem tőle többet olvasnom.
PL írt egy ismertetőt a stalkerek világáról

Clarke - Kube McDowell - Tűszszünet

Már én is unom, hogy mindig van valami nyűgöm, de miért szednek ketté egy könyvet? Nem indokolja a vastagsága, de még a történet sem, egyedül csak az, hogy így dupla pénzt kérhetnek érte. Ráadásul a goodreads adatbázisába se tudtam így normálisan felvinni. Tudom, ne problémázzak hülyeségeken, de akkor is bosszantó.
Az első rész egy jó könyv. Izgalmas, érdekes, tudományos, nagyjából a negyedét értettem, de azért a lényeget felfogtam. Ha csak ezt olvassátok el, olyan lesz, mintha a felénél félbehagynátok, de a másik fele úgyis sokkal unalmasabb, és így megspóroltok egy gyenge könyvet. Vehettek helyette mást.
Gondolatkísérlet arról, mi lenne, ha a világon az összes fegyvert működésképtelenné lehetne tenni. Ez jó akkor, ha védekezni kell, viszont hátrányba kerül, ha támadni akar; vagy fordítva, attól függ, mi a cél. A nagy kérdés, mi legyen: terjesszék el a fegyvertelenítőt országos, majd nemzetközi szinten, vagy süllyesszék el jó mélyre.
Amit én hiányoltam az egészből, az egy nagyon is létező alternatíva a vas helyett: a biológiai fegyverkezés. Szerintem egy ilyen esetben a sereg első dolga lenne ráfeküdni a biológiai kísérletekre, és ez itt még elméleti szinten sem kerül elő. Lehet, hogy messzire vezetett volna, a történet nem tudott volna elmenni az elméleti, moralizálós irányba, de jóval közelebb állt volna a valósághoz, és a könyv másik fele is egészen másképpen alakult volna. Így a második könyv csak egy unalmas szócséplés. Tekerik tovább a semmit.

J.R.  Ward - Bűvölet

Mindjárt a negyedik résszel kezdtem, így kell ezt csinálni.
Akarnám írni, hogy jó kis története van a kefélések ellenére is, de igazából semmi különös. Az angyalok meg a démonok kergetőznek, időnként leteperik egymást, néha közbeékelnek pár halandót is, de csak a szokásos történik: megtört ember rátalál álmai nőjére, és a világ kifordul a sarkaiból. Esetleg annyi extra van ebben a könyvben, hogy a fickó jódarabig impotens, ennek ellenére elég túlfűtött jeleneteket volt képes alkotni Ward.
Ami nem jött be, hogy minden valami csoda miatt történt, isteni vagy angyali beavatkozással marad életben, áll fel újra neki, meg hasonlók. Mondjuk Ward nem szokott sokat görcsölni a reális fordulatok miatt, azt dobja be, ami a legegyszerűbb.