Marcus Sakey - Briliánsok

AZ ÉLET NEM IGAZSÁGOS
Adjon a gyermekének különleges induló tőkét!
Mindannyian a legjobbat akarjuk a családunknak. De a legodaadóbb, legjobb szülő is csak annyira sikeres, amennyire a genetika engedi.
Ezért a Ragyogó Fények Termékenységi Központ kizárólag olyan donorokat fogad, akik megfelelnek a következő követelményeknek:
Minimum 120-as IQ-ra tesztelték őket, nincs örökletes hajlamuk betegségekre.
Korábban a mesterséges megtermékenyítést azoknál alkalmazták, akik nem tudtak más módon teherbe esni. De ez megváltozott. És miért is ne?
Végül is, mi fontosabb, hogy a gyereke megkapja a lehető legjobb genetikai hátteret, vagy hogy rokonságban álljon önnel?
Donorjaink a legjobb emberi képességek hordozói. És míg nem tudni, mi az oka annak, hogy egyes gyerekek adottsággal születnek, a józan ész azt diktálja, hogy az esély nagyobb, ha a szülők egyike adottsággal rendelkezik.
Hiszen én termékeny vagyok. Miért gondolkodnék megtermékenyítésen?
Röviden? A gyereke miatt.

Bárki is rakta ki ezt a részletet fülszövegnek, nagyjából semmi fogalma nem volt róla, miről szól a könyv, úgyhogy röviden:
A világ megosztott lett: vannak az átlagemberek, és az abnormok, akik valamilyen különleges képességgel születtek. Az abnormok kevesen vannak, még, de igen veszélyesnek látják őket. Minden gyermeket 8 éves korában teszteknek vetik alá, hogy megállapítsák, abnorm-e, és ha igen, elszakítják a családjától, és egy különleges, direkt a számukra kifejlesztett nevelési és tanulási módszerrel működő Akadémiára viszik őket. Ez igazából azt jelenti, hogy a normálisak igyekeznek megtartani uralmukat ezek felett a különleges emberek felett, hogy biztonságban tudhassák a világukat.
Az abnormok békés polgárok voltak, de miután a kormány korlátozni kezdte őket, és törvényeket hozott ellenük, kialakult egy ellenálló rétegük, akiket terroristákként tartanak számon. A vezetőjük egy John Smith nevű egyén, akit egy csoport üldöz, a VEK, akinek nagyobb a hatalma, mint a CIA-nek és az FBI-nak együtt. Vezetőjük egy abnorm, Nick Cooper, aki mindent megtesz, hogy levadássza és kiiktassa az abnorm terroristákat, de aztán történik valami, és meg kell gondolnia, hogyan tovább..

Nagyon erős a könyv képi világa, talán pont azért, mert nincs igazán benne klasszikus leíró rész, mégis, sokkal több ez, mintha egy akciófilmet olvasnánk. Némileg komolyabb valóságot látok mögötte, mint az x-menek mögött, amivel összefüggésbe hozták, és elég erőltetettnek is látom a párhuzamot. Az író stílusa nagyon szikár. Semmi felesleges érzelgősség, jellemzés, vagy tájleírás, csak az eseményekre, a logikus következtetésekre, és az ehhez kapcsolódó információkra koncentrál, mégis tökéleset képet kapunk a szereplők jelleméről, lelkiállapotáról, és az eseményeknek a társadalomra gyakorolt hatásáról.
Nick karaktere nagyon megnyerő. Egy kedves, határozott, céltudatos, és iszonyatos lelkierővel rendelkező alak, az első pillanattól kedveltem. A többiek mellékszereplők, még a célpont is, John Smith; fontosabb a világ, ami háborúban áll saját magával.
Olvasás közben elgondolkodtam, hogy mennyire jelentettek volna valós veszélyt, ha békén hagyják őket, és nem kezelik kiemelt célpontokként, sőt, még az abnorm címkét sem aggatják rájuk. Ma is vannak különleges emberek: hackerek, kutatók, nagy elmék, akik egyetlen pillantással látnak át és oldanak meg problémákat, mégsem csinálunk ellenük boszorkányüldözést. Hogy a könyvbeli világ normokra és abnormokra bomlott, ez a képességek nélküliek hibája.
És ott van ugye a valós világunknak a kapzsi része, akik igyekeznek a maguk hasznára fordítani bármit, egy abnorm képessége pedig olyan előnyökhöz juttathat kormányzati, politikai, kutatói intézményeket, amiknek egyetlen vezető sem tudna ellenállni. Úgyhogy mégiscsak borítékolható, hogy egy abnormokkal teli világ soha nem lehetne konfliktusmentes, egy idő után kihasználnák, felhasználnák, és társadalomellenes fenyegetésként értékelnék őket.
Tetszik ez a fikcióba ágyazott realitás, mert néha el kell gondolkodni rajta, képesek vagyunk-e kezelni az átlagtól eltérőt, ami akár el is pusztíthatja, de más, fejlettebb dimenzióba is emelhetné a világunk.
Pörgős és akciódús, bár nagyrészt kiszámítható regény, de nem zavar, nem bírtam letenni. Elkapott a hangulat és a sodrás, ez bőven elég olykor kikapcsolódni is, meg gondolkodni is.
Következő része hol van már?