2015/06/29

Témázunk - Kiadók meg a járatlan utak

Mindenki tudja, milyen érzés, amikor kiadók nem folytatnak sorozatokat, esetleg éveken keresztül csak ígérgetik egyes könyvek megjelenését. Finoman szólva nem szoktuk őket szeretni érte.
De a kiadókhoz kapcsolódó érzéseknek van egy másik oldala is, amikor éppen örülünk, vagy elhűlünk egy-egy nyitás láttán.
Remek dolog, amikor olyan könyveket hoznak, amiktől kinyílik bennem egy újabb ajtó, és még több ilyet akarok.
Igyekeztem rövid lenni, de tényleg, csak hát nem sikerült.

Az Agave nálam sok szempontból etalon. Újabban baromi jók a borítóik, frissek, színesek, érdekesek, jó rájuk nézni. (a régi Lawrence Block-os vonal sztem borzasztó volt). És nagyon jól próbálják terelgetni az olvasóikat a rögös úton, a felfedezésre váró könyvek között. Olyan írókat hoznak, mint Scalzi, Robert Jackson Bennett, Kim Stanley Robinson, Blake Crouch, stb, mindenki tudja, kik a kedvenceik tőlük, és határozottan tudom, hogy hiányozna az életemből a Horzsolások vagy a Wayward, ha nem ismerhettem volna meg.

Azzal is nagyon jól jártunk, hogy a Fumax kilépett a képregényekből, és nyitott a sci-fi és a fantasy felé. Hogy a szépirodalom és a Fumax név mennyire párosítható össze, azt még nem tudom. Benioff könyve ugyan szépirodalom, de egy idő után mindenki megtudja, hogy ő a Trónok harcás fickó, ami miatt egészen más kategória lesz. A Térség sorozatuk mindenképp hiánypótló, a Széthullott birodalmat is nagyon köszönöm nekik, a Deus Exet meg főleg, de ez a vonal valamiért meg is szakadt azzal a lendülettel, ahogy elindult. Kár, bár nem tudom, mekkora lenne rá a kereslet.

Azt gondolom, többek között azért is, mert átalakultak, költséget csökkentettek, hogy az Ad Astra valamit nagyon rosszul csinált. Hoztak populárisabb, meg nagyon rétegkönyveket is, és amilyen ígéretesek voltak, annyira meglepődtem, hogy végül mégsem nőttek nagyobbra, sőt, összementek.

A Könyvmolyképző egy fura képződmény. Alapvetően gyerekkönyvkiadó (a tinik is azok), így aztán abszolút nem tudnak betörni a felnőttkönyvek világába, viszont rendületlenül próbálkoznak mindenfélével. Hoznak néha kiemelkedőket, Abercrombie és Brent Weeks egyértelműen jó ötlet voltak, ahogyan a Kór is, de az alapján, hogy felnőtt könyvek között szinte nincs elsöprő siker, azt gondolom, hogy ez a gyerekkönyv-vonal egy olyan határ, amit az olvasókkal nem tudnak átléptetni. Nincs meg az éles határvonal, ami alapján bármelyik felnőtt is határozottan tudna nyúlni a könyvükért úgy, hogy biztos legyen benne, neki való lesz a könyv, nem pedig a gyerekének.
Lehet rajta gondolkodni, hogy mekkora siker lehetett volna pl. Kevin Hearne vagy Carriger, ha nem ők hozzák ki, és kinek kellett volna megjelentetni, ha kaszálni akartak volna (és valószínűleg már az összeset olvashattuk is volna). És morgunk is mindig a meg nem jelent könyvek miatt, de néha eljátszom a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a másoknál sikeresen futó sorik, amik ki is jönnek szépen, rossz kezekbe kerülnek. Ugye, mennyivel jobb így nekünk.

Bár fogalmam sincs számokról, költségekről, bevételekről, az alapján, hogy milyen sokan várják a Gabo sci-fi és fantasy könyveit, azt gondolom, hogy megérte nekik a nyitás a téma felé. Remélem tényleg így van, elég nagy lemaradásban vagyunk a külföldhöz képest, kellenek a bátor, bevállalós kiadók.

Sorolhatnám még a többieket is, akiknek vagy volt kísérletező kedvük, de kudarcba fulladt, vagy nem is próbálkoznak nyitni, megmaradnak a saját kis kitaposott útjukon, de amíg van mellettük egy Agave meg egy Gabo, addig ez nem probléma. Kellenek az új hangok, az új stílusok, mert jók a megszokott sémák, de gyorsan bele lehet unni a kaptafára írt könyvekbe.

Amire most mindenki törekszik: magyarokat kiadni. Ez is egyfajta nyitás, bár én óvatos vagyok a magyar írókkal. Mondjuk a külföldiekkel is, csak a magyarokból kevesebb van, még a magam számára is feltűnőbb és észrevehetőbb, hogy mennyire megszűröm őket.
Mivel a romantikus tábor kiemelkedően magas, ezért azt gondolom, megérheti ebbe az irányba is nyitni, de mivel ez most a pornóvonalat jelenti, nem biztos, hogy egy Blake Crouchot komolyan venne az ember mondjuk egy csupasz seggű borító mellett, ha ugyanaz a kiadó van mindkettőre nyomva. Valahogy olyan érzése lesz tőle az embernek, hogy nem veszi komolyan magát se, meg az olvasóit se. Van az a nyitás, ami nem szerencsés, ezért nagyon okosan az Agave is másik kiadót alapított a silányabb könyvek kiadására.
Aki az Ulpius legutóbbi kínálatában szívesen szemezgetett és talált is magának kedvére valót, nem fog zavarba jönni egy James Corey-től, de aki Scalzit vagy Gemmellt keres, nem szeretne pucér seggekkel meg mellekkel szembesülni, mert előítéletesek vagyunk. Ez már csak ilyen. De ugyanez igaz a gyerekkönyvekre is, nem véletlenül két kiadó a Gabo meg a Cicero, és nem véletlenül sikeresek így, külön-külön.

A másik, ami elözönli a polcokat, a young adult könyvek. Van egyfajta bája, amikor a tinik helyett felnőtt nők kezében látom ezeket a könyveket, de na, mi közöm nekem ahhoz, ki mit olvas. Külön iparág, valószínűleg megéri nyitni efelé is, eszméletlenül sok könyv van a témában, mindenféle minőségben. Ha a gr-en egy felnőtt horrortól elindulok, egészen biztos, hogy két kattintáson belül ya-kat fog nekem ajánlgatni. Halálba is idegesít vele.

Keltett most egy kis negatív visszhangot az olvasók között az Athenaeum újfajta érdeklődése a reality celebek munkássága iránt. 
Kezdjük ott, hogy átlagolvasót nem érdeklik a kiadók. Nagyrészt fogalmuk sincs, milyen kiadók léteznek, talán ismernek egyet-kettőt, akiknek véletlenül gyakrabban vásárolják a könyveiket, netán többet szerepelnek könyves hírekben. Ilyen volt nekem régen az Európa, a Palatinus, meg az Ulpius - az Európa stabilan hozza azokat a könyveket, amiket mindig is, az Ulpiusszal meg mindenki tudja, mi lett.
De nem is ez a lényeg, hanem hogy senki nem kiadót keres, ha könyvet vesz, hanem könyvet. Az egy mostanában jött plusz, hogy mivel neten általában elérhető a kiadók kínálata egy helyen, a saját oldalukon, azonnal átlátható a profiljuk. Persze van, akinek olyan trükkös a weboldala, hogy ember nincs, aki ott egy könyvet megtaláljon, de ez sem véletlenül van így, abban biztos vagyok.
Szerintem (persze nem kell velem egyetérteni), újabban kétféle kiadó van: van, akinek profilja van: romantikus, fantasy-scifi, szépirodalom, és ezeken belül kijöhet akár kalandregény, akár krimi, a kiadó megítélése semmit nem fog változni.
És vannak azok, akik megpróbálnak minden igényt kielégíteni, de ez csak egy kiadónak megy nagyon, az Alexandrának, mivel százával adja ki a könyveket. Ebbe a mennyiségbe aztán tényleg belefér minden, és nem is próbálkozik meg senki címkézni őket, mert nem lehet.

Szerintem a nyitással vigyázni kell. Műfajon belül azt hiszem, bármi lehetséges, a sci-fi és fantasy olvasók vannak annyira nyitottak, hogy az elsőre furának tűnő könyveket is megszeressék. A kardigános szépirodalmárok már eleve fura könyveket olvasnak (:D), nem tudom, náluk lehetséges-e nyitásról beszélni, ott max az olvasó tud műfajt bővíteni, a romantikaolvasók látókörét pedig már jó régen elkezdték szélesíteni a pornóirodalommal.
De azt gondolom, hogy ezek más-más szintek, nagyon nehéz az átjárást kivitelezni mondjuk a fantasy meg a pornó között, még úgy is, hogy vannak a pararománcok, amikben valahol keveredik a romantika és a fantasy, de ezt mégsem olvassák a keményvonalas fantasy-olvasók, mert közelebb áll a pornóhoz, mint bármi máshoz. És meg kell mondjam, elég nagy felzúdulást keltene, ha mondjuk egy Delta Vision-nél vagy egy Fumaxnál szembejönne velünk egy rakat szexkönyv.
Amit  mindig döbbenetes látni, ha egy színvonalas szépirodalmi kiadó szépen lassan oda szorul, hogy rúdtáncosokról és albérletesekről adjon ki hiánypótló műveket. Nyilván akik ezekre a könyvekre vártak már nem is tudom, mióta, azok most nagyon örülnek, mert biztosan nagyon széles az a réteg, akik rapper-gengszterekről akarnak olvasni meg prostikról, meg ilyenekről, de akiknek egy kiadó neve egészen mást mondott, minthogy egy hasonló könyvön szembesüljenek vele, az majd furán fog nézni, és még furábbakat fog gondolni... Össze lehet egyeztetni a Vörös sátort az albérletes könyvvel? Emlékszik még valaki Anita Diamantra? Egyáltalán kell, hogy ezt a kettőt összehasonlítsuk? Kell az olvasóknak a Diamant-féle színvonal? Mert végülis a piac nagy (nem, nem nagy), elvileg elférne rajta mindenféle könyv, és nem igazságos, ha egyik könyvet a másik alapján ítéljük meg, csak mert ugyanaz a kiadó, legyen szó bármelyikről, mégis, nagyon sok következtetést le lehet vonni, ha egy ilyen furaság megjelenik a piacon. (remélem, mindenkinek feltűnt, milyen szépen fogalmazok)
Van az a mondás, hogy a név kötelez. Voltak nevek, amikhez elvárásokat támasztottunk, és sztem addig a jó, amíg elvárások vannak. Aztán mostanra már megtanultunk nem támasztani semmit, legalábbis én, egyszerűen csak figyelem, ki hova alakul. Hogy nekem tetszik-e vagy sem, az halál mindegy, egyszerűen ez a mostani piac rákényszeríti a változást mindenre. Aztán majd kiforrja magát, messziről figyelni még mindig lehet.

Lehetne rajta hangosan gondolkodni, hogy mi az, ami oda vezetett, hogy pl. egy Athenaeum (mármint a régi kiadó, ami még él bennem, de már nem sokáig) adja a nevét egy lalihoz. Lehetne az olvasókra mutogatni, hogy erre van igény. De ez nem igaz, nincs erre igényünk. Az a réteg, aki nyálcsorgatva kukkolja, hogy a valóvilágban vagy az édenhotelben most épp kinek mije látszódott ki, pucéran zuhanyzik-e, vagy hagyja-e magát megerőszakolni (a netes pornó világában ehhez minek a tévé előtt ücsörögni?), annak a rétegnek nincs igénye könyvekre, ők a vizuális ingerek hatása alatt állnak. Maradjanak is ott, a könyvek egy egészen más világ. Lehet, hogy milliós a nézettsége, de nehezen hiszem, hogy az olvasottsága is az lesz. (Egyébként az is egy érdekes téma lenne, hogy a társadalmi változások hogyan jelennek meg az irodalomban a könyvkiadásban, tényleg egy valós igény-e az ilyenek jelenléte, ez most fejlődés vagy visszafejlődés, mennyi benne a közvetített érték, és mennyi a könnyű megélhetés reménye.)
Ha viszont ez tényleg olyan hatalmas, fizetőképes réteg, akkor itt komoly bajok vannak társadalmi szinten. Konteózhatunk, hogy vajon hányféle irányultságból kiknek áll érdekében ostoba birkákat csinálni mindenkiből, és valószínűleg jól szórakoznánk az ötleteken. Mert én azt gondolom, hogy amíg léteznek másfajta könyvek, és a kiadók azokat is hozzák, addig ezeket nem kell feltétlenül komolyan venni. Ha majd nem lesz más, na az majd probléma lesz.
Az biztos, hogy egy magyar szerző sokszorosan olcsóbb minden szempontból, mint egy nívós külföldi.

Van azért valami, amit soha senki nem fog tudni befolyásolni: az a hozzáállásom. Kiadók jönnek-mennek a látóteremben, némelyikkel megéri foglalkoznom hosszútávon és rendszeresen, másokról pedig lemondok az érdektelenségem okán, de még ez sem a kiadónak szól, hanem egyszerűen csak annak, hogy ha nem hoznak olyan könyveket, amik engem érdekelnek, nincs miért foglalkoznom velük. Mert a kiadónak joga van azt kiadni, amit akar, és szerencsére megvannak azok a kiadók, akik olyasmiket adnak ki, amiket én meg olvasni akarok, a többi meg elfér a periférián.
Mint ebből a posztból is látható, a kedvenc műfajaim az elsődleges szempont, az időnkénti kiruccanásaim, komfortzónából való kilépések, azt hiszem nem mérvadóak, mert pont kétesélyes, hogy bejön-e vagy nem. Abszolút jóindulattal szemlélem a kedvenceim nyitását, ha az a saját műfajaimon/műfajaikon belül történik, elnéző vagyok a mellényúlásokkal is, mert nekem sem tetszik mindig minden még a kedvencektől sem.
Amit nehezen viselek, ha lefelé próbálnak nyitni, mint ahogyan most az Ulpius megszűnése által keletkezett űrt próbálják meg betölteni. Úgy kapkodnak a ki nem adott könyveik jogai után, mintha arany lenne, ráadásul olyan kiadók, akiknek szerintem abszolút nem illik a profiljukba. Egyelőre.
Emberek, az Ulpiust is csődbe vitte ez a sok szar...

Volt idő, amikor ha romantikus sikerkönyveket akart valaki megjelentetni, az nagy valószínűséggel bejött neki, és nyereséget hozott. Mostanra már nem vagyok benne biztos, hogy az ezredik szerelmetes pornókönyv olyan sok pénzt hozna a konyhára, túl sok van már belőlük. Tény, hogy ennek a műfajnak van a legnagyobb olvasótábora, de azért ez is véges.

Lehet, hogy az a baj, hogy nem tudom már ártatlan és naiv szemmel nézni csak magát a könyvet, mindig megnézem, ki adta ki, mert az mostanra garancia, akár negatívan, akár pozitívan értelmezem ezt a szót. Ez jelenti azt, hogy minőséget hoznak-e, szerkesztik-e, mennyi elütés lesz benne, mennyi félrefordítás, megéri-e pénzt és időt áldoznom rájuk.
És ha meghallom egy kiadó nevét, azonnal látom, mi az, ami még belefér nekem tőle, és mi az, amitől súlytalanná válik. Előítéletesnek tűnhetek, de nem számít. Engem elsősorban a könyv érdekel, de azt gondolom, nem érthet egyszerre mindenki minden műfajhoz, úgyhogy ha keresek, azt mindig a tematikus kiadóknál teszem elsősorban. Bennük bízom, azokra meg max csak kíváncsi vagyok, akik mindenki igényét ki akarják elégíteni, abba én valószínűleg úgysem fogok beletartozni.
A kiadók könyveiből mindenesetre látható, hogy mit szeretnének velünk olvastatni.

Lehetne még beszélni arról, mit jelent egy kiadónál a fejlődés, hogy szerintetek melyik kiadónak mi férne még bele, hogyan fog átalakulni (már ha át fog) a könyvkiadás, mi hiányzik a könyvpiacról, mitől válhat valaki kedvelt kiadóvá, vagy épp ellenkezőleg, mi az, amitől egy átlagolvasó is megjegyzi egy kiadó nevét, meg hasonlók, csak már nem akartam hosszabbra nyújtani a posztot.


30 megjegyzés:

  1. Ez a lényeg - idézni is fogom mindenhol, ahol szóba kerül a téma:

    A kiadók könyveiből mindenesetre látható, hogy mit szeretnének velünk olvastatni.

    Jó lett és egyetértek!

    VálaszTörlés
  2. Miután elvesztettem egy jó hosszú kommentet, amit ide kezdtem gépelni, megpróbálom rekonstruálni, mit is zagyváltam...
    Szóval, jó bő lére eresztetted, de ez nem baj, mert tök jó volt olvasni. :)

    érdekelne, hogy az Ad Astra mit rontott el, de szerintem sosem tudjuk meg. Sajnálom, mert elég ígéretes volt a dolog, egy rakat könyvüket megvettem, de az újabbak se nem szépek, se nem olyan minőségűek (újrapapír), de nem érdekelnek annyira, valahogy mások lettek..

    A szerkesztetlenség kiborít... elég volt a nyomdahibákkal teli Flavia de Luce nemrég, hogy félredobjam magyarul a sorozatot, ezentúl csak angolul... egyébként érdekes, hogy az angol kiadványokban miért nincs soha egy betűhiba sem? (szinte soha, persze hogy amúgy pont most botlottam bele egybe, amiben vannak nyelvtani hibák is brrr, de az egy ingyenes e könyv)
    Szerintem nem lehet egy kiadóra se ráhúzni hogy ő mondjuk szerkesztetlen, lektorálatlan könyveket adna ki, csomónál találkoztam már hibákkal, az Agavés Kontroll is tele volt elütésekkel, amit nem is tudtam szó nélkül hagyni, bármennyire szeretem én is az Agavét.

    Ó, az Ulpius, meg a régi szép idők, amikor még jöttek tőlük a fehér borítós szépirodalmi könyvek, de szerettem azokat. :))) Az elbulvárosodásuk és elpornósodásuk elvitte őket a sírba :( Mindig jöttek "érdekes" könyvek sztárocskáktól/ról és celebekről, mindegyiket ferde szemmel néztem. Mindig az jut eszembe, hogy akik megveszik, és esetleg érdekli őket egy-egy ilyen médiaszemélyiség, igazából általában tényleg nem olvassák el a könyvet. csak felteszik a polcra. A kiadónak persze akkor is megvan a vásárlás-szám. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. még lett volna egy csomó gondolatom, de lassan el is kezdhetnék akár könyvet is írni. könyvesblogger úgysem írt még, gondolj bele, kaszálna velem bármelyik kiadó. :D

      sztem (de persze nem tudhatom), az ad astra rengeteg pénzt ölt bele a könyveibe, és nem térültek meg. de így meg, hogy alább adták, sztem még rosszabbul jártak. valszeg hamarosan ők is eltűnnek a süllyesztőben, évi 5 könyvből nem lehet megélni. amíg Csilla náluk volt, tök jó könyveket hoztak, most meg, ami jó lenne, attól is elveszik az ember kedvét ezekkel a béna borítókkal.

      dede, a galaktikás könyvek egytől egyig szerkesztetlen, lektorálatlan, átnézetlen, javítatlan anyagok. az utóbbi időben nem olvastam tőlük olyan könyvet, amiben ne lett volna oldalanként valami hiba.

      én anno, amikor az ulpius oldalára tévedtem, mindig csodáltam, hogy micsoda könyveket találnak, tipikus zsidó szépirodalmi kiadó volt. aztán egyszercsak már nem volt az. sztem van az a ponyva, ami megfér a szépirodalom mellett, csak hogy a kiadó se csukjon be, de az a szint, ahova ők jutottak... sztem onnan már nem volt lejjebb. (egyébként pont ezt látom most az athenaeumnál is.)

      Törlés
    2. Tényleg nem volt még blogger-író? Hm. :D piaci rés! Amúgy ha kicsit összekapnánk magunkat, szakdolgozat simán összejönne, ha könyv nem is, milyen kár, hogy nem is ilyen szférában mozgunk, és már túl is vagyunk ezeken... :D

      sose olvastam semmi galaktikásat, de köszi az infót. :) Nem tudtam, hogy náluk ilyen alapvetés a szerkesztetlenség :S

      Gondolom vezetőváltások voltak az Ulpiusnál, egyes újabb mélyrepüléseknél. aztán persze ott van még az olvasóközönség igénytelensége, azért valljuk be, egyre butábbak az emberek, a tv-műsorokat is ahhoz igazítják már, a könyveket is elkezdték egy ideje. Nézd meg pl régen IQ-mérés meg Legyen Ön is milliomos is simán főműsoridő volt, sőt a Nagy Könyv is. Most főműsoridőben Éjjel-nappal Bp van, meg gyilkolós sorozatok (utóbbi azért nem olyan rossz :D )

      Csilla volt szerintem a fő figura, és irányadó, és tényleg kár, hogy nincs már astráéknál. Engem érdekelt ez a Nexus című új regényük, de végül annyira mégsem érdekelt, mint anno a Harmónia, a Morevna, a Jessie Lamb... szóval valami nem stimmt. Ilyet meg, hogy SF antológia meg Betontehén, nem veszek - nem vonz.

      Az Athenaeum szerintem nem csúszik le, végülis vehetjük őket is "nagy halnak" a Líra csoporton belül, biztos lesz persze olyan könyvük, ami nem örvend nagy népszerűségnek. Látnak ebben most potenciált, hát ez van, én meg elfordulok, ha meglátom Lalit, mert kiver tőle a víz is. Attól még most hoznak egy új Picoult-t is, és más műfajokat. :)

      Törlés
    3. én úgy tudom, végig Kepets volt, akinek az egyre mélyebb repüléseket köszönhetjük. (de biztosat nem tudok én se), tény, hogy egy idő után ott valaki nagyon elveszítette a realitásérzékét.
      (nincs tévém, fogalmam sincs, mik mennek benne. :D az összes tudásom a netről van, bőven elég átfutni az index szalagcímeit.)

      igen, lehet, hogy most úgy tűnik, hogy igazságtalanul ítélik meg az athenaeumot, de jó az egy kiadónak, ha egy lali miatt hangos tőle a net?
      lehet, hogy megtiszteltetésként értelmezi, de akkor félreértelmezi. szóval nem tudom. túl azon, hogy nem én vagyok az, akinek könyveket adnak ki, érdekes látni, hogyan tálalják ezeket a könyveket.

      Törlés
    4. Igen-igen, lehet, de mióta? még régebben, amikor a szépirodalmi vonal jött, akkor is?
      majd én tájékoztatlak a tévével kapcsolatos infókról :D úgy mint az oreo reklám! :D Én vagyok az a hibrid, aki nézi is a dobozt, meg olvas is. :) nálunk egyszerűen így vagyunk bekódolva otthonról. ment a tévé mindig, kész. Háttérzajnak is jó. :D néha csak annak. :D

      nos, az Athenaeum kap most elég sok hideget, szerintem jól kezelik le, és talán ez fontosabb most, mint az, hogy valójában mennyire csökken a könyv miatti megítélésük, presztízsük. Ha higgadtan reagál a kiadó, esetleg van egy közlemény is, mint amit az ask-on olvashattunk tőlük, az szimpatikus, mint ha most rátesznek egy lapáttal azzal, hogy pökhendin leállnak ellentmondani a néha egyébként nem túl szalonképesen reagálókra. vannak ugyebár olyan kiadók, akik leállnak veszekedni. Nekem az egész Lali-ügyben az tetszik, amit kifogásoltam a posztomban, igaz, hogy ez nem egy büszkélkedni-való könvy, mégis, ugyanannyi reklámot és reklámozást szánnak neki, mint a többinek.
      Nem tudom hogy jöhetett az ötlet, hogy Laliból siker lehet, de én inkább nem figyelek rá, akkor nem idegesít annyira.

      Törlés
    5. igen, azt hiszem, a szépirodalmat is Kepetsnek köszönhetjük. 2005 óta kft az ulpius, onnantól egészen biztos, hogy ő volt a tulaj, 98-tól még bt volt, annak az adatai nem látszanak, de sztem akkor is az övé volt.
      nálunk háttérzajnak általában valami sorozat megy. be is kell applikálnom magamnak majd egy fülhallgatót, hogy zene menjen, míg olvasok, mert nem tudok figyelni.:D

      hát az tuti, hogy jobban jár az athenaeum, ha úgy tesz, mintha tényleg örülne, hogy ilyesmiket adhat ki, mert az olvasók láthatóan nem örülnek neki, bár én érzek némi erőltetett lelkesedést a részükről.
      meg egy lalinak valszeg sokszorosan kell a reklám, hogy ha már egyszer bevállalták, valami haszna legyen már.
      engem igazából nem idegesít, csak érdekes figyelni, hogy miket kell bevállalnia ma egy kiadónak. azért viszont nagyon izgulok, hogy egy agave vagy egy fumax (meg a többi) ne szoruljon ilyesmire. az már kellemetlen lenne.
      és lehet, hogy akik lali miatt háborognak, ugyanúgy féltik a saját kis kedvencüket, az athenaeumot. nem? mert ez most egy hatalmas ugrásnak tűnik - lefelé. (és az ulpinak is megvoltak azok a könyvei, amiket lehetett mutogatni pl. szepesi mellett, hogy de ez is kijött, csak mégis mindegy volt.)

      Törlés
    6. Én még az előttére gondoltam, akkor azt nem tudjuk... mert rémlik már iskolás koromból, akkortájt kaptam először ulpius könyvet ajándékba, és az még 2005 előtt volt azért :)))
      Hát végülis majdnem ugyanaz, mínusz a reklámok, esténként mi is általában sorozatot nézünk, csak épp azt ami a tévében megy, de azt is főleg a Zember én meg gépezek, meg olvasok. :) Válogatunk, de mindig megy a tv... :D

      Igen, szerintem jó stratégia, akkor is ha én is rossz döntésnek tartom, ez van, nem tudom védeni a dolgot, csak annyival, hogy én szeretem az Athenaeumot, jók a könyvek és vannak jó koncepcióik. Az anyukás könyveik miatt azt hittem, hogy ezt az irányt kezdik majd most meglovagolni egy újabb hullámban, de nem ez jött. Hát legalább nem mondhatjuk hogy nem leptek meg :D Szerintem nincs több reklámja Lalinak, mint a többinek, ugyanakkor van ugyanannyi. A karikatúrák amúgy jól néznek ki, amiket posztoltak belőle - de nem védésből mondom, csak szeretem a karikatúrákat :))
      Jaja, biztosan mindenki félti az Athenaeumot aki errefelé reagált a lalival és a rúdtánccal kapcsolatban, de én valahogy úgy érzem azért nincs ok az aggodalomra, ne kérdezd miért, biztos valami női megérzés :D

      Melyik könyvekre gondolsz az Ulpinál, amit lehetett mutogatni? Szepesi, jujj. Egyszer elmentünk az egyik Ulpi bolt mellett Zemberrel, és teli volt vele akkor épp a kirakat, erre ő: képek, vannak benne? :D :D :D pff :D

      Törlés
    7. Sziasztok! :)
      Őszintén mondom, nagyon jólesett, amiket itt írtatok a munkámról, még ha csak másfél év is volt az Ad Astránál, már ezért megérte csinálni... Hogy mi történt, mi nem történt, arról én sem beszélhetek, meg kívánom nekik a legjobbakat, hogy a továbbiakban megtalálják a számításukat.
      De annyi bizonyos, hogy részben az írókat is, de leginkább a szemléletet meg a válogatás szempontjait viszem továbbra is a Gabónál, szóval semminek nincs vége, csak kicsit átalakult a hogyan tovább... :)

      Törlés
    8. szia :))
      én nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy a Gabonál te csinálod majd az SFF-et (vagy te is), várok is pár könyveteket nagyon. (meg Valentét. ő miért marad ki??)

      Törlés
    9. Pupi, hát az ulpinál ott voltak az agatha raisin könyvek, többek között, és bár a végére leálltak vele, de ott voltak a pararománcok, urban fantasyk,meg előtte jött pár szépirodalom.
      ezeket az urban fantasykat kellene valakinek átvenni, mert úgy tűnik, senki nem tud ezzel semmit kezdeni, ha a kezébe kerül egy. a kmk-nál lenne benne potenciál, csak kicsit ki kellene lépni a vp-szemellenzős látásmódból.
      esetleg alapítsunk rá kiadót mi. :D

      Törlés
    10. Nima: Én imádom Valentét, de a legújabb regénye annyira meta, hogy nagyon kevés embert érdekelne... sajnos azt kell mondjam, a Marija Morevna a legpopulárisabb felnőtteknek szóló műve ... :) (A Ciceró persze kiadja majd a Tündérföld-sorozatot.)

      Törlés
    11. Szia Csilla! :) Mindenesetre, ha nem is tudjuk miért volt, de észrevehető a hiányod ott. Teljesen más lett a "hangulat" már ha lehet ilyet mondani egy kiadónál.
      Valente... ó Nima mióta rágja a fülemet, hogy olvassam már, mert megvan persze időtlen idők óta (felvásároltam akkor az elején az Ad Astrát :D ), és persze van Tündérföldém is, annyira aranyos mesének tűnik. :)

      Nima, ja igen, az Agatha Raisinre én is gondoltam, meg emlegettem is, csak nem ennél a kommentfolyamnál, de azt hittem valami egyébre gondoltál még.
      Az urban fantasy most kicsit mostoha gyerek, de azért lassan csak kijön a Carriger negyedik része a kmknál...
      Alapítsunk, én már mondtam hogy jó az, üzleti keretek közt megutálni egymást. :D

      Törlés
    12. Csilla, és a Palimpsest? vagy a silently? (milyen kevesen olvasnak Valentét a gr szerint...o.O)

      Pupi, úgy tűnik, Valentét is nekünk kell majd kiadni. :D
      egyébként nem tudom elképzelni, hogy az UF-ben ennyire ne lenne pénz. egyszerűen nem a legszarabbakat kellene hozni, legalább annyi, ha nem több könyv van a témában, mint a ya-knál meg a romantikusoknál.

      Törlés
    13. Nima: Én az Orphan's Tales-szel szemezek, annak látok esélyt... Valentével az a helyzet, hogy annyira egyedi, erős hangja van, hogy nem mindenkinek kényelmes olvasmány. Én nagyon szeretem, hogy mindig valami új vidéket bolyong be, mind témát, mind narrációs megoldásokat tekintve, de a legutóbbi könyvénél, a Radiance-nél nekem is komolyan meg kellett dolgoznom azért, hogy élvezhessem.
      De ha netán kiadnátok Valentét, tudjátok, hol találtok lelkes fordítót! :)

      Törlés
    14. Csilla, az nem ifjúsági? vagy nem jellemző?
      nyilván kénytelen leszek megpróbálkozni vele angolul. és naná, te leszel az első, akinek szólunk. :D

      Törlés
    15. Olvashatja éppen fiatal is, de szerintem elég fura meg kegyetlen mesék, ráadásul mese a mesében típusú a két könyv, mint az Ezeregyéjszaka vagy a Mesefolyamok óceánja, szóval kell némi edzettség ahhoz, hogy az ember követni tudja az eseményeket. De nagyon szép és jó mindkét kötet, a Kaluta-illusztrációk meg gyönyörűek benne.

      Törlés
    16. mondd, hogy jönni fog... *könyörgő szemek* :))

      Törlés
    17. Csak azt tudom mondani, hogy én nagyon szeretném... :)

      Törlés
  3. "Lehet, hogy az a baj, hogy nem tudom már ártatlan és naiv szemmel nézni csak magát a könyvet, mindig megnézem, ki adta ki, mert az mostanra garancia, akár negatívan, akár pozitívan értelmezem ezt a szót..." - Ezzel teljesen egyetértek. Én is így vagyok vele. Nekem az Európa a garancia a minőségi olvasmányra, egyetlen általuk kiadott könyvben sem csalódtam még. Igaz, hogy főleg időtálló, szépirodalmi műveket adnak ki, de azért akadnak nívós szórakoztató irodalmi művek is a repertoárjukban, de tudom, ha valami "Európás" akkor az rossz nem lehet. Persze ez függ műfajtól és érdeklődési körtől is, de ezek szubjektívek, alapvetően a színvonal nagyon magas náluk. Vannak kiadók, akiktől soha nem vennék könyvet, vagy nagyon megnézem, mit veszek. A Könyvmolyképző nálam az utóbbi kategóriába esik, nem mondom, hogy nem adnak ki jó könyveket, de azért ők is élen járnak a tucatkönyvek kiadásában. Ez az új kortárs magyar író dömping lehet, hogy valakinek bejön, és nagyon klassznak tartja, hogy végre a magyarok is teret kapnak, a baj csak, hogy rossz emberek kapnak módot és lehetőséget a kiadásra (tisztelet a kivételnek). Én már a hajamat tépem a Helena Silence-féle könyvektől, tőle az Enigmát pl. végigolvastam, a többiek könyvébe (Benina, Spirit Bliss) csak belelapoztam, de épp elég volt, többet nem kérek belőlük. És ne akarják már lenyomni a torkomon "Olvass minél több magyar könyvet!" jelszóval, mert ami rossz, az rossz, és aki nem tud írni, az nem tud írni, nemzetiségtől függetlenül. A másik dolog, ami borzasztóan irritál, az a YA dömping. Én is olvasok ponyvát (bár alapvetően a szépirodalmat jobban szeretem), és nem kell minden egyes könyvnek magasöptű gondolatokkal bírnia, az ember lánya időnként csak egy kis szórkazosára vágyik, csak hát van igényes meg igénytelen fajta. És ezek a sablonos kis nyálas tinisztorik már az agyamra mennek, így hát fel is hagytam velük. Eleinte még jó volt, szép volt, újdonság volt, de most már elég. Érdekes egyébként, hogy a régi csíkos és pöttyös könyvek ugyanazt a korosztályt célozták meg, mint a mai YA könyvek, mégis mindegyik értéket hordozott, volt mondanivalójuk, és mást nyújtott az előzőhöz képest, és nem ugyanazokból az elemekből építkeztek. Fel nem foghatom, miért nem lehet manapság is ilyen élményt nyújtani.
    Az Athenaeum engem is megdöbbentet, ezt igazán nem vártam volna, és hiába írják, hogy nem bulvárosodnak el, meg hogy ők az Athenaeum, nem az Ulpius, a tettek számítanak, nem a szavak, szokták volt mondani. És hát rúdtáncos könyv meg Csóró Lali? Vajon van még ennél lejjebb? A kedvencem az volt, amikor az Ask.fm-en ezt írták: "Lali albérletkalauza természetesen egy rétegnek szól, sőt, két rétegnek (a show nézőinek és a közös albérletben élőknek/oda készülőknek) - de egyrészt ezek eléggé széles rétegek (ha jól tudom, a műsort közel egymillióan nézik), másrészt meg világos, hogy lehetnek, akinek nem tetszik a sorozat vagy a karakter (Lalié), de semmi baj, számukra kínálunk másféle könyveket. Nekem direkt megtisztelő volt, hogy mi gondozhatjuk a könyvet." Úgy érzem, egy kicsit fogalomzavarban vannak, mert ha nekik ez a megtisztelő, akkor nagyon el vannak tévedve... És hiába dobálóznak az egymilliós nézettséggel, ahogyan te is írtad, ezeknek az embereknek nincs igényük az olvasásra, és a kiadó még nem tudja, de csúnyán meg fog bukni a könyv. Ha meg nem, akkor én kérek elnézést egy nagy adag értetlenség és elkeseredés kíséretében, hogy ma erre igény van. De nagyon-nagyon remélem, hogy nincsen, és nem fogják ezt a szart venni. (Nem szokásom csúnyán beszélni, de ez most kikívánkozott, elnézést.)
    Úgy gondolom, hogy ma már egyre kevésbé a tényleges vásárlói igények határozzák meg a könykivadás irányát, hanem a sikerkönyvek korszaka dívik, hiszen a kiadónak minél több bevételt kell termelnie, ami valahol érthető is, de azért mindennek van határa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pedig az európa már ugye az alexandráé, és mégis meg tudták hagyni a karakterét és az eredeti nívóját. szerencsére. régen szinte csak az ő könyveiket vettem, most is nagyrészt velük van teli a polcom.
      van pár magyar, akikre kíváncsi vagyok, vagy a téma miatt, vagy mert sokat láttam ismerős bloggertől dicsérni, de ez nagyon elenyésző. sokkal hamarabb nyúlok külföldi íróért, mint magyarért.
      hát, a kmk nagyon szereti nyomatni a sablonos könyveket. azok mennek, lehet őket reklámozni, ajánlgatni, mert totál igaz rájuk, hogy ha olvastad x könyvet, olvasd el y-t is, mert megkapod ugyanazt az élményt. ez a tiniknél nagyon beválik. és ott vége is a tudománynak, az igazán egyedi könyvekkel nem tudnak mit kezdeni, és pont ezért a felnőtt könyveket sem tudják eladni. egy felnőtt csak röhög egy jót a tiniknek szóló demagóg kis feliratokon a könyveken. sose fogják őket komolyan venni. :)

      sztem az Athenaeum egy az egyben ulpius. meg kell nézni, milyen könyveket adnak ki. ugyanazokat a műfajokat viszik tovább, csak egyelőre kisebb kaliberben. és persze, az ő szempontjukból ez annyi, hogy ha az egyik nem tetszik, majd választasz másikat.
      megnéztem most a librin az athenaeumos könyveket, hát tényleg van mindenféle, de eddig ez a lali-vonal nem igazán volt jellemző. (bár kérdés, mit veszünk ennek a vonalnak.) igen, fura ez a promotáló szöveg, hogy megtisztelő. egy Eco megtisztelő lehet, de egy lali?
      egyébként azt vettem észre, hogy minden szarra vevő valaki. :D szóval biztosan megveszik majd ezt is néhányan, mert tudomisén miért, de a vásárlók biztosan nem az olvasott rétegből fognak kikerülni.

      Törlés
    2. Anasztázia, tök jó ez a komment :)
      A KMK magyar rétege közül szerintem On Sai az, aki kiemelkedik. Tőle bátran olvashatsz, nagyon jól ír, humoros, kikapcsoló stílus.
      Helena Silence és Benina és társai engem is taszítanak jó messzire, meg a Szurovecz Kitti könyvek, hiába mindenkinek van olyan amire ránéz csak és máris tudja, hogy ezt nem, ezt soha...

      YA-val kapcsolatban: valóban dömping van, nem tudom meddig tarthat az uralkodó szerepe, de mindig lesznek tinik, és persze mindig jó őket olvasásra nevelni, csak nem mindegy mivel. Értéket közvetítő, jobbféle YA-t szerintem a Főnixnél lehet találni, szeretem bennük, hogy sokféle van, és még a kisfiúkat is célozzák - abból pl. máshol nem sokat látsz, ott van pl. Szerzetesek az űrben, Tizenegyedik csapás, Gyökértelen. Ezeket se lehet feltétlenül a régi csíkos-pöttyösökhöz hasonlítani, de azért jók, és vannak bennük értékek, gondolatok, tanulságok, konfliktusok, jó karakterek stb. A pöttyös-csíkosak szerintem lehet, hogy kicsit porosak és didaktikusak a maiak számára, de lehet szemezgetni azok közül is örökbecsűeket, pl. egy Abigélt vagy Mondjátok meg Zsófikánakot a mai olvasni szerető kiskamaszok is imádnak, vagy imádnának, ha nem tapadnának rá a twilightra. :D És jó lenne, ha lenne több hasonló, kortárs újdonság. Hát oda jutunk amit Nima mondott az előző kommentben, kénytelenek leszünk mi könyvet írni. :D :D :D

      A Lali-vonalra - szerintem túl sok figyelem terelődött rá, és ez pont azért lehet, mert tényleg nem voltak eddig ilyen könyveik, és kirí. El nem tudom képzelni, hogy tényleg van olyan albérletkereső réteg, aki ebből akar majd tájékozódni, de ám legyen. Magától Lalitól továbbra is a hajam tépem, annyira antipatikus. Nem is tudom elképzelni hogy normális lenne a való életben, és ezekre még rá is játszanak, amikor vannak velük olyan beszélgetések, programok, hogy ott is az ÉNBp karakterüket adják.. o.O

      Törlés
    3. Tara Nima: Igen, az Európa az egy értékálló tényező, egyszerűen tudom, hogy bennük megbízhatok, és ha az ő kínálatukból választok olyan témájú könyvet, ami érdekel, akkor nem nyúlok mellé. Erről jut eszembe a Könyvmolyképző jó könyv garanciája, amin mindig nagyon mosolygok, amikor KMK-s könyvet fogok a kezemben. Amikor a 6688. tinilány siránkozásait olvasom, annyira hiteltelenné válik ez számomra... Sosem küldtem még vissza KMK-s könyvet, bár nem is vettem olyan sokat, inkább kölcsönkérve/kapva olvastam a legtöbbet, ami megfordult a kezemben. A magyarokkal én is nagyon óvatos vagyok, van egy-két író, aki iránt érdeklődök (pl. Bíró Szabolcs, Benyák Zoltán), az ő könyveik a kívánságlistámon vannak, de a többiek tényleg hidegen hagynak, mert nem kérem ugyanazt a sablont ugyanabban az érdektelen, gagyi stílusban harmincadjára. A megtiszteltető jelzőről nekem is rögtön Umberto Eco jutott az eszembe! A reklámok egyébként rendkívül manipulatívak és úgy veszem észre a kiadók egyre erőszakosabban próbálják meg az értéktelen vackokat is lenyomni a vásárlók torkán.

      PuPilla: A sci-fi nagyon nem az én világom (az egyetlen olyan műfaj a celebkönyveken kívül, amit soha, de soha nem olvasnék, megnéztem a Star Wars filmeket, mert a párom hatalmas sci-fi rajongó, azok tetszettek is, és ennyi... amikor már a kezembe nyomott egy sci-fit, hogy olvassam el, 30 oldal után feladtam), úgyhogy On Sait biztosan nem fogok olvasni.
      Azzal tisztában vagyok, hogy változnak az idők, és ezzel együtt az igények is, és a fiatalság sem olyan már, mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt. Tudom, hogy a régi pöttyös és csíkos könyveket már nem feltétlenül találják érdekesnek és szórakoztatónak, csak azt nem értem, hogy attól, hogy valami új és modern, már nem lehet egyben igényes és értékes? Nem lehetnek benne egyedi, sokszínű, önálló karakterek? Mindenkinek ugyanolyannak kell lennie? Vagy az írók ennyire lenézik a fiatalokat, mondván jó nekik ez is? Elég, ha beletesszük a szerelmi háromszöget, a bált, meg tizenöt átható tekintettel nézett rám-elakadt a lélegzetem-tenyerem izmos mellkasát simogatta jelenetet? Engem az is nagyon zavar, hogy a fiataloknak szóló könyvekben ennyire intenzíven jelen van a testiség. Talán túl konzervatív vagyok, de ez szerintem korai az ilyen könyvekben, habár tudom, mik mennek manapság, de ez már más lapra tartozik, nem akarok nagyon elkanyarodni a témától. A Főnixet nem ismerem, de utána fogok nézni, és ha találok valami fogamra valót, akkor beszerzem. Köszönöm, hogy a figyelmembe ajánlottad!
      Laliról nem tudok többet írni, szégyen ez, de a legszánalmasabbb az, hogy a kiadó ezt megtisztelőként vállalja fel. Az Athenaeum ezzel nagyon leírta magát nálam, és nem tudom, fog-e még érdekelni valaha a kiadó. Habár az Anjouk-at most ők gondozzák, és azt mindenképpen szeretném majd elolvasni.

      Törlés
  4. Én ezt annyira gyűlölöm, hogy a mai világban ha azt mondod valamire ,hogy megtisztelő akkor az is és kész... Ugyanezt látom máshol is - higgyük el, és mondogassuk, hogy jók vagyunk és akkor úgy is lesz.... Ilyen demagóg dumák anno a kommunizmusban voltak és most valahogy megint felbukkantak...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sztem ez olyan, hogy ha sokat mondogatnak valamit, akkor egy idő után csak azt lehet majd hallani, és akkor majd mindenki azt hiszi, még ha nem, akkor is.
      talán ők tényleg hisznek magukban, bár az építő hatást másnak is észre kellene venni.

      pont most néztem utána, mi lett a palatinusszal. én azt hittem, már réges régen megszűntek, pedig nem is, csak szépen csendben gondozzák a magyar kortárs irodalmat, amit bár én nem olvasok, egy jópár név mégis ismerős volt.
      másképpen marketingelik magukat, az biztos. leginkább sehogy.
      de azt hiszem, igaza van Pupinak, hogy egy ilyen hangos ellenérzéssel szemben a legjobb úgy reagálni, ahogy Blanka tette (gondolom, ő volt), ez legalább nem volt olaj a tűzre, és mégiscsak megvédte a mundér becsületét.

      Törlés
    2. Hú, ez a Palatinus honlap nem valami jó. :S Én hirtelen semmit sem tudok mondani tőlük. A kiadóknak kell egy friss ember, aki nyomatja őket a különféle platformokon, és igen, aki képes jól reagálni a felmerülő problémákra.
      Olvastam egy másik vitáról is nemrég, ahol szintén jól lépett a kiadó - a Maxim volt az -, és végül az a vásárló aki egyébként valami miatt rosszul járt volna, ingyenes szállítást kapott, a részletekre nem emlékszem, szóval lehet ezt jól is csinálni.
      Igen, jó volt ez, hisz ha még lovagol rajta egy kiadó egy vagy két embere is, és folyamatos ellenkezés van az ellenkezésre, az igazából nem vezet sehova, azóta is jönnek a lali-reklámok itt ott, kap lájkot, esetleg valaki megint kiakad alatta és ennyi, elül. :)
      A "megtisztelő" dologgal kapcsolatban, szerintem ők nagyon sok időt-energiát fordítanak a szerzőkkel való közös munkára, és lehet hogy megkedvelték Lalit is - bár akkor is furcsa hogy tényleg jellemző kezd lenni hogy ez megtisztelő meg az megtisztelő, mikor lehet, hogy igazából nem az, és kérdés, hogy ezt mennyire lehet objektíven megítélni.

      Törlés
    3. sztem egy dolog, ha valakinek megnyerő a személyisége, vagy szimpi lesz egy idő után, meg egészen más, hogy amit alkot, azt hova lehet sorolni. nem tartom szerencsésnek ezt összekeverni, még akkor sem, ha egy kiadói indoklásba rejtik ezt bele. ez úgymond magányügy, az olvasók ebből úgysem vesznek észre semmit

      mondjuk mindenki kommunikációját nem tudom követni úgyse, de mintha kikoptak volna a marketinges körökből a tömeget kezelni képtelen emberek, nem? valahogy újabban csak normális reakciókat látok. mi, olvasók nem mindig vagyunk azok, de a kelly-féle stílust mintha mostanában hanyagolnák.:))

      Törlés
    4. Egyetértek.

      Hmm, mindig felbukkan azért egy-egy, de tény, hogy olyan agresszív kommunikációt szerintem nem láttunk a Kelly óta.

      Törlés
  5. "sztem egy dolog, ha valakinek megnyerő a személyisége, vagy szimpi lesz egy idő után, meg egészen más, hogy amit alkot, azt hova lehet sorolni." - teljesen egyetértek.

    nyilván ha kicsit is intelligensek a kiadók , cégek, akkor figyelik egymás kommunikációját - igen sokat lehet tanulni belőle. amúgy erről szoktam beszélni: előbb utóbb a tanulás és az intelligencia elnyeri méltó jutalmát, tényleg szép példa erre a Kelly...

    VálaszTörlés