Daniel O'Malley - A bástya

Myfanwy Thomas egy londoni parkban ébred, halottak veszik körül. Az emlékei eltűntek, így a korábbi énje által hátrahagyott információkra kénytelen támaszkodni, hogy túléljen. Hamarosan rájön, hogy ő egy Bástya, magas beosztású kém egy titkos ügynökségnél, ami a természetfeletti fenyegetésekkel szemben védi a világot. A szervezetbe azonban tégla épül be, aki meg akarja ölni őt.
Küzd, hogy ezt elkerülje, és közben felfedez egy embert, akinek négy teste van, egy hölgyet, aki be tud lépni az álmaiba, gyermekeket, akik halálosan veszélyes harcosokká változnak, és egy rémisztően óriási méretű összeesküvést.
Izgalmas és vidám, a Bástya egy felháborítóan ötletes debütáló regény olyan olvasóknak, akik szeretik a lila masszával leöntött kémtörténeteket.
Könyvmolyképző

Myfanwy (Miffani) Thomasnak valaki elvette az emlékeit. Ez akkor is probléma lenne, ha teljesen hétköznapi életet élne, de ő egy különleges egység, a Checquy (seki) bástyája.
A C. egy brit szervezet, aminek az a dolga, hogy az Angliában történt természetfeletti eseteket kezelje, kivizsgálja, és kordában tartsa. Élén a Lord és a Lady áll (helyettesítvén a királyt és királynőt, mert abból ugye már van egy-egy), alattuk vannak a bástyák, futók, gyalogok, csatlósok, attól függően, kinek milyen képessége van, van-e egyáltalán, és mennyire tehetséges. Mindegyik pozícióra ketten vannak, de közel sem ugyanazt csinálják. A másik bástya, Gestalt, aki négyen van, nagyon jó(k) terepen, míg Myfanwy imádja az irodai munkát.
Vagyis imádta. Mert mióta nincsenek emlékei, kicsit megváltozott.
Az alázatos, csendes, félrevonuló, határozatlan nőből előbújt valaki más, aki képes vészhelyzetekben is cselekedni. A régi énje félt használni különleges képességét, ez az új Myfawny (egy élmény leírni, akárcsak a Checquy-t) viszont azonnal beveti minden erejét, amint szükségét érzi. De kénytelen is, mert egyszerre több fronton kell harcolni: ki kell deríteni, ki akarja megölni, vinnie kell a bástya-pozícióját, és meg kell próbálnia leleplezni a C. elleni összeesküvést, mindezt úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel az amnéziája. Kicsit előredolgozott, mivel tudta, hogy valami történni fog a memóriájával, így leveleket hagyott hátra magának mindenféléről: az ügynökségről, a kollégáiról, a saját múltjáról, a feladatairól, és ez hatalmas segítség. nekünk is, mert részletes leírást kapunk mindenről, ami a Checquy-t érinti.

Harry Potter, meg Buffy? Jóisten...
Különleges világa van a C-nek, különleges lényekkel, érdekes C-ügynökökkel, és fura természetfeletti esetekkel. De semmi köze a HP-hez, sem hangulatban, sem sehogy. Van benne vámpír is, de ettől még nem Buffy, sőt, senki nem üldözi őket perpill, szóval ezeket a hülyeségeket mindenki ugorja át a szemével. Egyszerű: ha szereted a mozgalmas urban fantasyt, plusz a krimiket és kémregényeket is, akkor ez a te könyved. (Persze, ettől még mindenki nézze a Buffyt meg az X-ment, jó az, csak nem ez.)
És ha a száraz ésszerűségen a logikát értjük, akkor egyetértek (le kellene szoknom róla, hogy szétcincálom a  fülszöveget), mert sokminden, de nem száraz.
Remek urban fantasy, ahol a pararománc szál abszolút hiányzik. Van helyette egy kémtörténet, tele intrikával, és egy ellenség, akik az utóbbi párszáz évben nagyot fejlődtek, és behozzák a regénybe a bio-steampunk vonalat, bár csak nagyon érintőlegesen, amiből még bármi lehet. Ellenségeink ugyanis mindenféle kütyükkel vannak felturbózva, és még a leghűségesebb C-embert is képesek behálózni; láthatatlanok, és alig tudni róluk valamit.

A regénynek egyetlen gyenge pontja van: nem igazán van karakterfejlődés, és nincsenek túlzottan kidolgozva a szereplők sem. Megvan az ellentét a régi és az új M. között, mindenkinek van egyfajta személyisége, de csakis a nevek alapján lehet tudni, hogy ki kicsoda. Mindenki teszi a dolgát, de karakterileg nem brillírozik, bár tény, hogy különösebben nem is igényli a történet, csak én szeretem a jellegzetes szereplőket. De egy szavam nem lehet, bár más is tudna ennyire jó kémregénybe oltott urban fantasyt írni. Ilyen humorosat. Mert az is van benne, fanyar, kissé cinikus, beszólogatós, önironikus.
Igazi pihentető könyv, teljesen el lehet merülni benne, egyáltalán nem terheli meg az embert. Tudjátok, vannak azok a regények, amik teljesen rátelepszenek a hangulatunkra, az érzéseinkre, és miközben olvassuk, nehéznek érezzük tőle magunkat. Na, ez pont nem olyan.
Van viszont egy fura kettősség a regényben. Az időpont napjaink, a hangulat viszont múlt századi. Lovaskocsit vártam, cilindert és napernyőt, ehelyett sportkocsik vannak, internet és mobiltelefon. Valamiért Myfanwyt sokkal komfortosabb volt turnűrben elképzelni, mint kiskosztümben. 

Van a könyv végén pár érdekesség: zenei lista, vitaindító kérdések (pl:"Hogyan ábrázolják a nőket A bástyában, és különbözik-e ez a hasonló sci-fi és fantasy hatásokkal rendelkező könyvek ábrázolásmódjától?"), és ajánlott olvasmányok.

Nagyon tetszenek a részek borítói, mindegyik szuper. (én igazából a vörösbe vagyok beleszeretve, vagy inkább a feketébe. de a rajzosak így egymás mellett... ah. teljesen elégedett vagyok.)

látjátok a sárkányt, meg a nyuszit? meg van ott valami döglött hernyó is, 

pont olyan ronda, mint a könyvben. és nem hernyó. brrr.

nagyon ígéretes az a poliplány is, a hörcsöggel, meg a figyelő szemmel.