Daniel O'Malley - A bástya

2015/09/27

Daniel O'Malley - A bástya

8 megjegyzés :
Myfanwy Thomas egy londoni parkban ébred, halottak veszik körül. Az emlékei eltűntek, így a korábbi énje által hátrahagyott információkra kénytelen támaszkodni, hogy túléljen. Hamarosan rájön, hogy ő egy Bástya, magas beosztású kém egy titkos ügynökségnél, ami a természetfeletti fenyegetésekkel szemben védi a világot. A szervezetbe azonban tégla épül be, aki meg akarja ölni őt.
Küzd, hogy ezt elkerülje, és közben felfedez egy embert, akinek négy teste van, egy hölgyet, aki be tud lépni az álmaiba, gyermekeket, akik halálosan veszélyes harcosokká változnak, és egy rémisztően óriási méretű összeesküvést.
Izgalmas és vidám, a Bástya egy felháborítóan ötletes debütáló regény olyan olvasóknak, akik szeretik a lila masszával leöntött kémtörténeteket.
Könyvmolyképző

Myfanwy (Miffani) Thomasnak valaki elvette az emlékeit. Ez akkor is probléma lenne, ha teljesen hétköznapi életet élne, de ő egy különleges egység, a Checquy (seki) bástyája.
A C. egy brit szervezet, aminek az a dolga, hogy az Angliában történt természetfeletti eseteket kezelje, kivizsgálja, és kordában tartsa. Élén a Lord és a Lady áll (helyettesítvén a királyt és királynőt, mert abból ugye már van egy-egy), alattuk vannak a bástyák, futók, gyalogok, csatlósok, attól függően, kinek milyen képessége van, van-e egyáltalán, és mennyire tehetséges. Mindegyik pozícióra ketten vannak, de közel sem ugyanazt csinálják. A másik bástya, Gestalt, aki négyen van, nagyon jó(k) terepen, míg Myfanwy imádja az irodai munkát.
Vagyis imádta. Mert mióta nincsenek emlékei, kicsit megváltozott.
Az alázatos, csendes, félrevonuló, határozatlan nőből előbújt valaki más, aki képes vészhelyzetekben is cselekedni. A régi énje félt használni különleges képességét, ez az új Myfawny (egy élmény leírni, akárcsak a Checquy-t) viszont azonnal beveti minden erejét, amint szükségét érzi. De kénytelen is, mert egyszerre több fronton kell harcolni: ki kell deríteni, ki akarja megölni, vinnie kell a bástya-pozícióját, és meg kell próbálnia leleplezni a C. elleni összeesküvést, mindezt úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel az amnéziája. Kicsit előredolgozott, mivel tudta, hogy valami történni fog a memóriájával, így leveleket hagyott hátra magának mindenféléről: az ügynökségről, a kollégáiról, a saját múltjáról, a feladatairól, és ez hatalmas segítség. nekünk is, mert részletes leírást kapunk mindenről, ami a Checquy-t érinti.

Harry Potter, meg Buffy? Jóisten...
Különleges világa van a C-nek, különleges lényekkel, érdekes C-ügynökökkel, és fura természetfeletti esetekkel. De semmi köze a HP-hez, sem hangulatban, sem sehogy. Van benne vámpír is, de ettől még nem Buffy, sőt, senki nem üldözi őket perpill, szóval ezeket a hülyeségeket mindenki ugorja át a szemével. Egyszerű: ha szereted a mozgalmas urban fantasyt, plusz a krimiket és kémregényeket is, akkor ez a te könyved. (Persze, ettől még mindenki nézze a Buffyt meg az X-ment, jó az, csak nem ez.)
És ha a száraz ésszerűségen a logikát értjük, akkor egyetértek (le kellene szoknom róla, hogy szétcincálom a  fülszöveget), mert sokminden, de nem száraz.
Remek urban fantasy, ahol a pararománc szál abszolút hiányzik. Van helyette egy kémtörténet, tele intrikával, és egy ellenség, akik az utóbbi párszáz évben nagyot fejlődtek, és behozzák a regénybe a bio-steampunk vonalat, bár csak nagyon érintőlegesen, amiből még bármi lehet. Ellenségeink ugyanis mindenféle kütyükkel vannak felturbózva, és még a leghűségesebb C-embert is képesek behálózni; láthatatlanok, és alig tudni róluk valamit.

A regénynek egyetlen gyenge pontja van: nem igazán van karakterfejlődés, és nincsenek túlzottan kidolgozva a szereplők sem. Megvan az ellentét a régi és az új M. között, mindenkinek van egyfajta személyisége, de csakis a nevek alapján lehet tudni, hogy ki kicsoda. Mindenki teszi a dolgát, de karakterileg nem brillírozik, bár tény, hogy különösebben nem is igényli a történet, csak én szeretem a jellegzetes szereplőket. De egy szavam nem lehet, bár más is tudna ennyire jó kémregénybe oltott urban fantasyt írni. Ilyen humorosat. Mert az is van benne, fanyar, kissé cinikus, beszólogatós, önironikus.
Igazi pihentető könyv, teljesen el lehet merülni benne, egyáltalán nem terheli meg az embert. Tudjátok, vannak azok a regények, amik teljesen rátelepszenek a hangulatunkra, az érzéseinkre, és miközben olvassuk, nehéznek érezzük tőle magunkat. Na, ez pont nem olyan.
Van viszont egy fura kettősség a regényben. Az időpont napjaink, a hangulat viszont múlt századi. Lovaskocsit vártam, cilindert és napernyőt, ehelyett sportkocsik vannak, internet és mobiltelefon. Valamiért Myfanwyt sokkal komfortosabb volt turnűrben elképzelni, mint kiskosztümben. 

Van a könyv végén pár érdekesség: zenei lista, vitaindító kérdések (pl:"Hogyan ábrázolják a nőket A bástyában, és különbözik-e ez a hasonló sci-fi és fantasy hatásokkal rendelkező könyvek ábrázolásmódjától?"), és ajánlott olvasmányok.

Nagyon tetszenek a részek borítói, mindegyik szuper. (én igazából a vörösbe vagyok beleszeretve, vagy inkább a feketébe. de a rajzosak így egymás mellett... ah. teljesen elégedett vagyok.)

látjátok a sárkányt, meg a nyuszit? meg van ott valami döglött hernyó is, 
pont olyan ronda, mint a könyvben. és nem hernyó. brrr.
nagyon ígéretes az a poliplány is, a hörcsöggel, meg a figyelő szemmel.



8 megjegyzés :

  1. Nekem való finomság *-* :) Köszi! :)

    VálaszTörlés
  2. Mivel kémregény, meg urban fantasy, ezért nagyon elkezdett érdekelni. Viszont az, hogy írod, hogy nincs nagy karakter fejlődés, kicsit elvette a kedvem. Még gondolkodom rajta.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ez történetközpontú regény, igazából nincs szükség túl nagy karakterfejlődésre, mert az eseményekre koncentrál.
      Myfanwynak kellene valamilyen szinten fejlődnie, mert van egy csaj, aki amnéziás, viszont pillanatok alatt felveszi a szálakat, alkalmazkodik, és oké, vannak támpontjai az önmagának írt levelekben, de ahogy az első esettől kezdve reagál, az nekem elég steril. ami az érdekes benne, hogy bár ugyanaz az ember, mégis egészen más személyiségek lettek végül.
      szóval szerintem csak emiatt nem érdemes kihagyni, mert ezzel együtt is jó figyelni a különbségeket a két M között, meg hát igazából annyira mozgalmas a regény, hogy ez tényleg csak utólag tűnt fel, közben nem foglalkoztam vele.

      Törlés
    2. meg igazából, ha azt nézem, a soullesben sincs karakterfejlődés, annak sem az a lényege. meg tuti találnák még egy csomó könyvet, aminél ez fel sem tűnik, csak ha pont erre koncentrálunk. úgyhogy ne koncentráljunk. :D
      (csak muszáj volt megemlítenem, mert ettől ez még így van.)

      Törlés
  3. Ahogymegláttam a borítót, máris felkeltette az érdeklődésemet, a véleméyned róla pedig abszolút biztossá tett abban, hogy ez kell nekem. *.*
    Mindenképp be fogom szerezni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök. :) nem fogod megbánni (legalábbis remélem :D).

      Törlés