A görbe jamgyökér rossz ómen

Lily King - Eufória
A regény három tehetséges, fiatal antropológusról szól, akik olyan szerelmi háromszögbe bonyolódnak, amely nem csupán egymáshoz fűződő viszonyukat, de karrierjüket és végső soron az életüket is veszélybe sodorja.

Andrew Bankson már évek óta egyedül dolgozik terepen, egy új-guineai törzset tanulmányoz kevés sikerrel. Egyre elszigeteltebbé és frusztráltabbá válik, lassan az öngyilkosság gondolata is megkísérti, amikor is találkozik a híres antropológussal, Nell Stone-nal és furcsa, szeszélyes férjével, Fennel. Banksont elbűvöli a különleges páros, akiknek a lelkesedése magával ragadja, és visszarántja a szakadék pereméről.

A két világháború között játszódó történetet Margaret Mead forradalmi antropológus életének eseményei ihlették. Mead a 60-70-es évek tudományos életének elismert alakja volt, aki a Csendes-óceán déli területein, illetve a Délkelet-Ázsiában élő törzsek szexualitáshoz fűződő viszonyát vizsgálta.

Az Eufória a szenvedély és megszállottság, a felfedezések és áldozatvállalás lenyűgöző története egy díjnyertes szerző tollából.

TARANDUS

A regény 80%-a antropológia -  a törzsi emberek viselkedése, az egymás mellett élő népek különbségei, az antropológusok információnyerési technikái, az adatok rögzítése, és egyáltalán, milyen az élete egy civilizált embernek a vad természetben. A maradék 20%-nak is csak egy kis része a fülszövegben említett szerelmi háromszög, úgyhogy senki ne várjon fülledt erotikával fűszerezett mindennapokat.

Bankson már két éve egyedül él az egyik törzsnél. Borzasztóan magányos, és amikor megjelenik nála Nell és Fen, nem győz csüngeni rajtuk.

Ők hárman tökéletesen leképezhetik, milyen csapatban és milyen egyedül dolgozni. És nem feltétlen halad az ember jobban, ha van egy társa, mint Nellnek. Nell akkorra már híres volt, könyve jelent meg, szaklapok idézték, elismert szaktekintélynek számított. Férje, Fen, csak a lépést próbálta meg tartani vele, kevés sikerrel. Bankson pedig hiába élt már két éve törzsi életet, még mindig kívülálló volt, rossz munkamódszerrel, gyenge információáramlással, munkakedv nélkül. Szinte mindent Nelltől tanult, azalatt a rövid idő alatt, míg velük volt.

A könyv nagy része a törzseket mutatta be, hogyan élnek, milyen szokásaik vannak, mennyire nehéz közel kerülni hozzájuk, és valós dolgokat tudni meg tőlük. Ebből a szempontból talán előny, ha egy pár megy terepre: a nők és a férfiak világa nem átjárható a másiknak, így a lehető legegyszerűbb tudáshoz jutni. Már ha hajlandóak rá, hogy megosszák egymással az információkat. Lehet, hogy Fen és Nell jó páros lettek volna, ha Fent nem a kisebbségi érzés, a mindenáron való bizonyítási vágy vezérli, hanem valóban együtt végzi a feleségével a tudományos munkát. Ebbe a feszült ellentétbe csöppen Bankson, aki igyekszik villámhárító lenni, megosztani velük a tudását, végül úgy köt ki az ágyában Nell, hogy mégis Fené marad. Azt hiszem, az egyetlen ember, akit ez az egész nem viselt meg, az Fen. Ő próbálja meg először elcsábítani Banksont, bár biztos vagyok benne, hogy nem szerette a férfiakat. Mindhármuk viselkedését élvezet elemezni egyébként, a regény is erre csábít: ki mit miért tesz, milyen ember, milyen célokkal.

Kicsit tanácstalan vagyok, hova tegyem ezt a könyvet. Nellt valós személyről mintázta Lily King, Margaret Meadről, de a regény fikció, kevés valóságalappal. Mead személye, érdekes foglalkozása csak egy eszköz volt, hogy kicsit megismerkedjünk a természeti népekkel, és három nagyon érdekes, és egymástól nagyon különböző emberrel, akiknek a sorsa összefonódott a vadonban, kiszolgáltatva magukat a természetnek, a törzsi jóindulatnak és egymásnak.

Olvasva Mead életrajzát, lett volna pár igen érdekes szál, amire ezt a  regényt ki lehetett volna hegyezni: Mead a törzsi szexualitást vizsgálta, a nők helyzetét a törzsön belül, a családról és a gyereknevelésről végzett megfigyeléseket, szóval lett volna egy rakat téma, ami felől meg lehetett volna közelíteni bármit, leginkább Mead személyiségét. Ehelyett kaptam egy valóban nagyon szépen és érdekfeszítően megírt, tudományos alaposságot nélkülöző, kifejtetlen antropológiai megfigyeléseket tartalmazó történetet, némi személyes drámával megspékelve. Lehetett volna nagyobb hangsúly ezen a szerelmi háromszögön, meg egyáltalán, a lelki tipródásokon, akkor nagyobbat ütött volna a dráma. Hiányzott az igazi szenvedély, kicsit papírmasé érzésem volt, amikor Bankson a Nell iránt táplált érzelmeiről beszélt. Ezt leszámítva is teli van a  regény kiaknázatlan lehetőségekkel.