Lovagrandi On Sai-módra

On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?

Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.

Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.

Bele lehet zúgni valaki állába?

Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai. Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.

Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?

Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.

De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

KÖNYVMOLYKÉPZŐ

Meglátjátok ezt a borítót, meg ezt a címet, és mire gondoltok? Szerintem arra, amire én: hogy ez egy rózsaszín, randizgatós, szerelembeesős lányregény.

Hát nagyon nem.

Nem is értem, miért gondoltam ilyesmit, hiszen On Sai írta. Így ez egy nagyon könnyed és szórakoztató fantasy lett, romantikus szenvelgés helyett. És nem sorozat. Nem mintha bánnám, amikor On Sai sorozatírásba kezd, sőt, de jólesik időnként olyan könyvet is olvasni, ami az elején elkezdődik, és az utolsó lapon vége van.

A diókkal kezdődött minden. Igazából nem egészen, mert ennél sokkal régebbre nyúlnak vissza a kezdetek, de a mostani eseményeket egy kamionnyi dió indította el.

Három világ áll összeköttetésben egymással: Örökhon, a Föld, és Ég. Égben laknak az istenek, akik nem feltétlen jók, sőt; Örökhonban mágián alapuló lovagrendi társadalom van; a Föld meg mi vagyunk, így, ahogy vagyunk. Az ősi időkben Örökhon és a Föld szövetséget kötött Ég ellen: a földi mágiáért cserébe Örökhon megvédi a Földet az égi istenek elnyomó uralmától. Most viszont valami megváltozott, a mágikus Fal kezd elvékonyodni, amire úgy tűnik, mindkét világból rásegítenek. Jónéhány örökhoni leszármazott él a földön, ők most álmukban átkerülnek erre a másik világra, ahol a tudományt sarlatánságnak és babonaságnak tartják, és mindent a mágia irányít.

Mia Anne is így kerül át, álmában. Igaz, ő csak egy lovagot szeretett volna magának álmodni, aki nem taperolja le, hanem rendesen udvarolna neki, de kapott vele egy egész világot, különös szokásokkal, aminek nem igazán tud megfelelni. Dehát álmodik, mi baja lehetne?

Nagyon sok. Tudniillik, az apja, aki mellesleg aspergeres, és egy tudós zseni, épp ezzel a jelenséggel foglalkozik, a vezetőink ugyanis meg vannak róla győződve, hogy invázió várható.

Mia Anne-nál érnek össze a szálak, akire nem hat Örökhon mágiája, aminek rengeteg következménye van, így alapvetően mindenhol megpróbálják elpusztítani, amit ő olyan könnyed eleganciával nem vesz komolyan, amire csak egy tini képes.

Akiről eddig nem beszéltem, az Kósza, az örökhoni lovag, aki igyekszik betartani a világa és a rangja szabályait, de nem olyan egyszerű ez egy szökdécselő, csodás térdű varázslólány mellett, aki képes egy egész tavat kiemelni a medréből. Pedig Kósza próbálkozik, de nincs mit tenni, ő Mia Anne lovagja, megmentették egymás életét, az ilyesmit nem úszhat meg következmények nélkül, főleg, hogy még a lány térdeire is vethetett jópár pillantást.

Ez egy nagyon cuki könyv. Mia Anne igazán szerethető, nincs benne semmi olyan tini-allűr, amitől az ember agylobot kap, nincs beleerőltetve szerelmi háromszög, szóval minden olyan tipikus húzás hiányzik belőle, ami a szerelmetes ya-kra jellemző. Mia és a lovag közötti huza-vona nagyon szórakoztató, üdítő, hogy Mia még a saját vágyait sem igazán veszi komolyan. Nem csüng a lovagon, nem ájul el tőle, inkább folyton piszkálja és kötekedik vele, annyira más szabályok irányítják, mint amikhez eddig hozzászokott.

De mint már az elején is mondtam, ez nem egy szerelmi románc, hanem egy jóféle fantasy, ahol nagyon is komolyan kell venni a konfliktusokat, akár egy tini lelkében dúló kataklizmához, akár a világok összeomlásához vezet.

Imádom, amikor érződik, hogy az író szereti a saját világát, és élvezte az írást, és ez itt nagyon átjön. Lendületes, szenvedélyes történet, jól felépített világ, szórakoztató szereplőkkel, és igazi, mágikus-fantasys hangulattal, és ez az erőlködés nélküliség abszolút kiemeli a tömeggyártott könyvek közül.

Majdnem elfelejtkeztem a lóról. Bo, Kósza lova intelligens, kommunikatív, és átlát a szitán. Jobb vele vigyázni. Hatalmas egyéniség. Az egyik legjobb szereplő a könyvben.