Évzárás 2015

Ez lesz az ötödik évzáróm a blogspoton, egyébként nem is tudom, hanyadik. Talán a kilencedik (lenne, ha kezdettől évzáróznánk). Most kellene összegezni, statisztikát csinálni, meg top-könyveket, amit lehet, hogy fogok is, de nem tudom. Messze még a poszt vége. :)

Nem valami egyszerű kiválasztani, mi volt az év legfontosabb aspektusa.
Önmagam számára talán az, hogy abszolút leszakadtam erről a 'minden könyv kell és azonnal' típusú hozzáállásról. Kellemetlen, ha az embert ilyesmi feszíti belülről, nem? :) Sokkal kellemesebb az érdeklődés szintjén tartani a könyves nézelődéseket, meg az újdonságok figyelését. Sőt, nagyjából a fele könyvtáramtól meg is váltam karácsony előtt. Megvettem anno egy rakat könyvet, csak mert olcsó volt, csak mert másoknak nagyon bejött, nálam meg csak a helyet foglalta. Így meg talán eljutnak oda, ahol tényleg szükség van rájuk. És tavasszal még egy nagy csomótól megválok majd, csak erre azért rá kell készülni.

Amikor átnézem a gr-en, hogy adott évben miket is olvastam, mindig egy kicsit elszomorodom, hogy mennyi kihagyható volt közte. Olyan igazán nyomot hagyó regény, ami a részemmé vált, most sem volt túl sok. A pillanatnyi élvezetnek viszont jó dolog hódolni, a felejthetők pont ilyenek.
Idén is megvolt a Fever újraolvasása, ez egyértelműen nem felesleges időtöltés. Jövőre sztem Cassie Palmert nyomom le újra, és ezzel hátha ráveszem magam, hogy folytassam angolul.
Csak mellékesen jegyzem meg, hogy januárban jön a Feverborn, és ha minden igaz, ezek után még három könyv, bár valszeg nem az eredeti tervek szerinti történettel. Én azt se bánnám, ha sose hagyná abba Moning.
Idén rengeteg urban fantasyt olvastam. Feltett szándékom volt, hogy az összes magyarul megjelentet elolvasom, és nem is sokkal vagyok elmaradva.

Az idei legeslegjobb a sokszor újraszülető Harry August. Újraolvasósan legjobb.
A második helyen Abercrombie sorozata, az Első törvény világából.
A harmadikon az Acél emléke. Pedig nem indult jól a kapcsolatunk, de végül belopta magát a kedvencek közé.
Ezt követi Bennett a Horzsolásokkal.
Brian McClellan Lőpormágusa és a Wayward Pines osztoznak az ötödik helyen.

A legeredetibb világot, amit urban fantasyban valaha is olvastam, Anne Bishop Others sorozata adta. Vagyis adja. Egyelőre az első részt olvastam csak, de itt nem szeretnék megállni. Kétlem, hogy itthon széles körben sikere lenne a sorinak, de aki szereti az egyedi világokat, annak mindenképp ajánlom.
A legértelmetlenebb a Felföld volt. Fura könyv, remek kivitelezés, igazán borzongató hangulat, rengeteg kérdőjellel bennem, és kétséges, hogy van-e a könyvnek bármi értelmes mondanivalója, vagy akármije, de legalább lehet róla beszélni.
A legnagyobb meglepetést On Sai új regénye okozta, az Apa, randizhatok egy lovaggal?. Valahogy úgy esett az utóbbi években, hogy minden év végére jutott egy On Sai. Kibékülnék vele, ha ez nem változna. (Lehet kérni új Calderont jövő karácsonyra?:)
Volt még egy meglepetés, a Felföld ködén túl. Vállalom, hogy elfogult vagyok, és nem látom tisztán a hibáit, de ez van. Igazi guilty pleasure, sokkal inkább, mint bármi más.
Amikor olvastam a Kolibrit, azt gondoltam, hogy az év legrosszabb könyvén rágom át magam, nem is változott róla a véleményem.
A legjobban Harry Agustot szerettem, és ez is mozgatta meg leginkább az agyam. Imádtam elmerülni ezekben az életekben, ami mindig ugyanaz volt, és mindig más. Nagyon a szívemhez nőtt az egész történet, és az írónőtől én bármit, bármikor. Remélem, mihamarabb, bőven vannak könyvei.

Kellene valami terv jövőre, amit fel tudok borítani.
Írtam már arról, miket kellene olvasnom, amit a végtelenségig tudnék kiegészíteni minden alkalommal, amikor ránézek a listára. Fel sem soroltam egy csomót, amikkel még lógok magamnak, pl. a Térség sorozat negyedik része, meg önálló kötetek, meg még el sem kezdett sci-fi meg krimisorozatok, amiknél vagy időre, vagy a folytatásokra várok, hogy egyben tudjam őket olvasni.

Idén hatvanakármennyi könyvet olvastam, ebből 28-ról poszt is született. Jövőre sem nagyon kellene ezt a számot növelni, ez így pont kényelmes. Hogy mennyiről lesz poszt, az meg majd kiderül. És ahhoz képest, hogy mennyire utálom a kék színt, rengetek kék könyvet sikerült elolvasnom.

Jelentkeztem Lobo várólistacsökkentős játékára. Most úgy gondolom még, hogy nagyon jó kis listát sikerült összeállítanom, de ez ugye pillanatnyi szeszély, de azért remélem, hogy legalább 12 könyvig kitart. Meg végülis szeretem a feladatokat, ebben az otthoni túlkínálatban kell némi támpont. Az vezérelt, hogy ezeket úgyis beterveztem, a nagyobb részét még idén akartam volna olvasni, csak nem fér bele mindig minden. Most meg izgi lesz válogatni, hogy mivel is kezdjem az évet - csökkentsek várólistát, random bökjek rá valamire, vagy vegyek egy teljesen újat...

 Köszönöm, hogy velem voltatok idén is, jövőre se legyen ez másképp. :)