Matt Haig - Én és az emberek

Andrew Martin megoldja a világ legbonyolultabb matematikai rejtélyét. Aztán eltűnik, és a közeli autósztrádán bukkan fel újra. Anyaszült meztelen, és barátságosan leköp minden arra haladót. Ám ez a férfi már nem Martin professzor, hanem egy idegen lény, aki a tudós alakját felvéve azért jött, hogy információkat gyűjtsön és megsemmisítse a képletet, amely veszélybe sodorhatná az univerzum jövőjét. A lény figyel, de nem ért semmit az emberekből. Miért hordanak ruhát, miért alapítanak családot, miért bámulják hétvégenként, ahogy huszonkét férfi kerget egy labdát? De a legfontosabb: mi az a furcsa érzés, amely összeköti az embereket, és amit úgy hívnak: szeretet?

Matt Haig könyve egyszerre humoros sci-fi és szívmelengető mű a világegyetem legnagyobb rejtélyéről, azaz rólunk, emberekről.

ALEXANDRA

Mit tesz egy idegen, aki közénk érkezve a Cosmopolitanból próbál tájékozódni a világunk működéséről? Természetesen közli a pucérsága miatt őt számon kérő rendőrrel, hogy a ruhák a testen "jelentősen akadályozhatják, hogy elérjem az egész testre kiterjedő, tantrikus orgazmus állapotát." Jobban meg kellene gondolnunk nekünk is, mihez nyúlunk az üresjáratokban.

Úgy tűnt, az embereket egyáltalán nem zavarja, ha valaki meztelenül álldogál egy esőerdőben, nekik csak az számít, hogy ne az ő pázsitjukon, vagy annak környékén álldogáljon pucéran.

A professzor megoldja a világunk egyik legnagyobb, prímszámokkal kapcsolatos matematikai problémáját, ezért az idegen lények eltüntetik a Föld színéről, saját társukkal helyettesítve, akinek ki kell nyírnia mindenkit, aki csak tud a megoldásról. Ahhoz képest, hogy egy ilyen helyzetben talán nem tanácsos a profra felhívni a figyelmet, nem sikerül feltűnésmentesre az érkezése. Hogy miért nem ruhában küldték a Földre, az a prímszámok melletti másik nagy rejtély, csak ennek a megoldását senki nem tartja fontosnak, holott legalább olyan hosszútávú következménye van, mint a Riemann-sejtés megfejtésének. A lényeg, hogy az emberiség még nincs felkészülve a megoldás hosszútávú hatására, így minden nyomot meg kell semmisíteni, ami a megoldáshoz vezet.

És miközben nyomokat tüntet el, és próbálja megszerezni nem létező emlékeit környezetéről, családjáról, önmagáról, megismerkedik az emberekkel is. Az első, amit érzékel, hogy rondák vagyunk, mindenféle taszító nyúlvánnyal, egy csomó logikátlansággal és felszín alatti dologgal, teli látszólagos ellentmondásokkal.Borzalmas kajákat eszünk, de a zenénk és a költészetünk leveszi a lábáról.

Nagyon szórakoztató figyelni a beilleszkedését, hogy mennyire félre lehet érteni egyes szokásainkat, mennyire benne kell élni adott közegben, hogy dolgok egyértelműek legyenek, és mennyire rá lehet csodálkozni amúgy természetesnek tűnő dolgokra.

A tehén amúgy egy szárazföldi háziasított állat, többfunkciós patás, amelyet az emberek amolyan kisboltszerűségnek tekintenek, hiszen egyszerre biztosít ételt, folyékony frissítőt, trágyát, és dizájnos lábbelit is.

Szóval a prof tünteti el a nyomokat, miközben próbál a "családban" létezni, de nincs egyszerű dolga, nem hagytak rá boldog örökséget. A fia 15 éves kamasz (azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, bár elég jófejnek tűnik kamaszhoz képest), a feleségével olyan a kapcsolata, mint az átlagpasik nagy részének, és ahogyan azt lehet várni, a kezdeti küldetéstudatot átformálja a megismerésünk és a megértésünk. Nem is olyan könnyű azok elpusztítását tervezni, akik közel állnak hozzá, és valószínűleg ez valami mélyatomi dolog, de minél több időt tölt embertestben, annál inkább embernek érzi magát.

Régen nevettem ennyit könyvön, teljesen kikapcsolt, hogy ennyire kifordult szemszögből nézhettem magunkra, a világ működésére, meg mindenre, ami körülvesz bennünket. Jó lenne a hétköznapokban időnként ez a külső, földönkívüli rácsodálkozás, stresszmentesítene bennünket egy kis időre. Nameg nagyon jókat röhöghetnénk egymáson is, önmagunkon is.

Meg persze van ennek a könyvnek azért egy komoly oldala is, elég sokat beszél a matematikáról, a hatásáról, de csak úgy lazán, szinte mellékesen, hogy nem igazán veszem zokon, hogy egy kukkot nem értek belőle. Megoldottak egy egyenletet, na és? Ettől miért fordulna ki a világ a sarkaiból? Szóval ez egy egészen más dimenzió, matematikusnak lenni, de pont ettől olyan érdekes megismerni valakit, aki a számok világában létezik és gondolkodik, aki mindent, de tényleg mindent meg tud magyarázni matematikailag. Csak aztán szembesül azzal, ami nem matematika, viszont legalább olyan fontos, az érzelmekkel és az emberi élet értékével, és ezzel kezdenie kell valamit.