Ernest Cline - Ready player one - Keményfedél

2016/01/08

Ernest Cline - Ready player one

2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.
A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.
Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenését követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és készül belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében várhatóan 2017 végén mutatják be a mozik.
AGAVE

A Földet tönkretettük, energiaválság van, nyomor és éhezés. Az egyetlen dolog, ami kiutat ad a tengődésből, az OASIS. Ez biztosítja a virtuális létet, jóval magasabb fokon, mint most az interneten függünk. A programot egy olyan fazon alkotta meg, aki az 1970-es években született, a mindenféle kultúráját a 80-as évek adták, és az összes létező számítógépes játékkal játszott, amit csak megalkottak. Amikor Halliday meghal, nincs örököse, vagyona pedig dollármilliárdokra rúg. Végrendeletében hátrahagy az OASIS-ben 3 kulcsot 3 kapuval és feladattal. Aki legelőször megszerez és megcsinál mindent, azé lesz Halliday birodalma.
A kulcsok utáni hajsza először gőzerővel folyik, aztán amikor már pár éve még mindig nem talált senki semmit, alábbhagy az érdeklődés. Egészen addig, amíg a toplistára fel nem kerül hirtelen 5 név, Parzivallal az élen.

Szerintem ez a könyv annak is nagyon érdekes lehet, aki soha még 5 percet nem játszott. Van egyáltalán ilyen? :) Esetleg az addiktivitás lehet fura és érthetetlen picit, merthogy itt nem csak a játékban kellett ott ragadni hosszú órákra, de Halliday érdeklődési körét és életét is betűről betűre kellett tudni. Ha az ember a saját hobbijának szeretne hódolni, még az is baromi sok időt elvesz, hát még ha más kedvenc könyvein, filmjein, játékain kell átrágni magunkat nem is egyszer, hanem minél többször, annyira sokszor, hogy már betéve tudjuk a pályákat, könyveket, filmeket, párbeszédeket, mindent. Nem kis elszántságot igényel, szinte megszállottat csinálhat bárkiből.
Wade (Parzival) olyan volt, mintha Halliday klónozta volna magát, és azt a feladatot hagyta volna neki örökül, hogy érje utol önmagát, és kezdjen elölről Hallidaynek lenni. Kis túlzással mindent megtudunk a '80-as évek kultfilmjeiről, némi zenei kultúrával együtt, de leginkább a játékokról. Ki adta ki, ki készítette, melyik változat milyen borítóval jött ki, kiegészítő pályák, egyéb mindenfélék. És nem csak nevek felsorolása, hanem komplett végigjátszások, ami azért nem semmi, mert egy játékot sem egyszerű végigvinni, pláne nem több százat, főleg még emlékezni is rá. Ezek nagy része nekem mondjuk semmit nem mondott, de a történet szempontjából ez lényegtelen is.

Egyszerre többfelől is értek az izgalmak..
Megy a hajsza a valós időben a userek után, fut az OASIS, ahol tanulnak, és szociális életet élnek, és megy a játék, sőt, sokszor fut még egy játék a játékban, ahogy a feladványokat fel kell fejteni.
Baromi jól összerakott könyv. A játékmenetek nagyon jól kidolgozottak és logikusan felépítettek. Időnként ugyan nem egyértelmű, hogy egyes feladványok megoldása honnan jön, és hogy a következő lépés miért épp az, ami, de ez nem zavart. Nem volt meg nekem a Halliday összes, ahonnan tudhatnám.
A világfelépítés elsőrangú. Egyrészt ez egy disztópikus jövő, amiből szinte semmit nem érzékelünk, csak tudjuk, hogy pl. Wade hol él és hogyan, ez bőven elég is, hogy lássuk, milyen lett a világ. Másrészt remekül le vannak vezetve azok a gazdasági érdekek, amik egy ilyen globális méretű virtuális birodalomhoz tartoznak.
A stílusát pedig külön imádtam. Közvetlen, laza, őszinte, érződik benne az elszigeteltség és a magány, a megszállottság és az élvezet, és valami jó értelemben vett fanatikus játékszenvedély.
Imádtam.
(Viszont nem nagyon tudom, milyen kategóriába soroljam.)

Share this:

13 megjegyzés :

  1. Válaszok
    1. izgultál, mi? :D
      vagy nagyon utáljuk egymás kedvencét, vagy nagyon imádjuk.

      Törlés
    2. igen :D a hoiri nem alszik (mint az ördög) :D
      kicsit izgultam. A szerelmi szál nem zavart?

      Törlés
    3. cseppet sem. nem nyígott, nem csöpögött, igazi gamer szerelem. :D

      Törlés
  2. Most nem tudom eldönteni, hogy érdeke vagy sem. Egyfelől disztópikus és játékos, mindkettőre határozott nem a válasz, másfelől kalandos, izgalmas és ifjúságinak tűnik. A sci-fi tökéletesen megfelel. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem igazán ifjúsági, vagy ha mégis, akkor nem ya, hanem na, de mivel nagyrészt virtuálisan létezik benne mindenki, ennek nincs jelentősége. és ha a game-eket nem szereted, nem fog bejönni, mert legalább a 80%-a játék.
      hát, a sci-fivel nem igazán voltam kibékülve, nem lehet benne találni klasszikus jellemzőt, talán azt az egyet kivéve, hogy a jövőben játszódik. a számítástechnika terén sem a fejlettség a jellemző, hanem a kiépített virtuális világ, amihez szinte csak klasszikus módon lehet csatlakozni, semmi beépített chip az agyba, meg nanorészecskék a véráramba.
      de mindegy is, mert baromi jó könyv. :D

      Törlés
    2. én vétóznám az na-ságát is... akkor inkább ya, de szerintem egyik se. Gamer sci-fi. :)

      Törlés
    3. de miért ya? az elején 15 éves volt, de közben eltelt 5 év. a nagy része 20 éves kor körül játszódik.

      Törlés
  3. A ya-ban 22-ig vannak. De végül is tök mindegy, mert csak tartalomra tűnt annak, és különben sem fogom elolvasni, ha a 80%-a játék. Nem köt le. :) Transzhumán a stílus neve, most rákerestem, azért adják a Prometheus-díjat, és valóban a sci-fi része. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeket az újdonsült besorolásokat ki alkotja?
      Transzhumán, óó, ez milyen szép. :)

      Törlés
    2. elég vicces ez a 22-ig ya. nálam olyan 17-ig ya, felette már igen erősen na az ember, már ha egészséges lelkivilággal rendelkezik.
      :D

      Törlés
    3. nekem fura ez így életkorilag.

      Törlés

 
Copyright © 2014 Keményfedél. Template Designed by OddThemes - WP Themes