Különös járvány tizedeli a világot: a Kórtól az emberek elkezdenek felejteni. Előbb apró dolgokat, mint például hol hagyták a kulcsaikat, majd később egészen komolyakat, kezdve a vezetéstől a beszédig. Végül a testük elfelejt működni, és meghalnak. Gyógymód nincs - egészen egy szenzációs felfedezésig.
Kutatók a Csendes-óceánban, a Mariana-árok mélyén találnak egy ambróziának elnevezett anyagot, ami az első vizsgálatok alapján nem csak a Kórt, de minden más betegséget is képes meggyógyítani.
Az óceán mélyén felállított különleges laboratóriummal azonban megszakad a kapcsolat. Egy kis létszámú mentőcsapat indul útnak, hogy kiderítsék, mi történt, és hamarosan olyan borzalmakkal szembesülnek, melyekhez képest a Kór általi halál már egyáltalán nem tűnik ijesztőnek.
AGAVE

Mindenhol azt olvastam (legalábbis azon a pár helyen, amerre jártam), hogy ez a könyv undorító. Nos, nekem megvan a saját elképzelésem az undorító dolgokról, és ez a könyv egyáltalán nem az. Ízig-vérig horror, a nagyon jó fajtából, és mint ilyen, vannak nem éppen kellemes részei is, de nem jutna eszembe ez a jelző a könyvvel kapcsolatban.
Nagyon jól apellál az emberi lélek legeslegmélyén megbújó félelemre, azokra a dolgokra, amiket nem engedünk felszínre jutni soha, semmikor. Esetleg csak rémálmainkban. Ez a könyv is olyan, mint egy rémálom, a nem szűnő érzéssel, hogy innen aztán nem lehet szabadulni.
Mégis könnyedén olvastam végig, pedig általában meg szokta az ilyesmi feküdni a gyomrom. De annyira szürreális és lehetetlen ez az egész, ami történt, múltban és jelenben, hogy egyáltalán nem tudtam vele azonosulni. Mondjuk nekem ez így pont jó volt, mert annyi elbaszott élet és lelkivilág van ebben a könyvben, hogy teljesen megelégedtem annyival, hogy kívülről szurkoljak mindenkinek.
Nagyon izgalmas, ahogy a történetet kanyarítja, ahogyan a teljesen konkrétan észbontó elemek követik egymást. Isten ments, hogy valaha is kádnyi víznél mélyebbre merüljek bármi folyékonyban.
A karakterek is nagyon jól voltak felépítve, és a főszereplőnek, Luke-nak volt annyira kellemes a személyisége, hogy még az őrületében se akarjam magára hagyni.
Az egyik legjobb horror, amit olvastam. Cutter nagyon tud írni is, meg szereplőket is felépíteni. Amit még nagyon értékeltem, hogy nem terelte el a figyelmem felesleges szövegeléssel, és hogy M-két, a kutyát megalkotta, mert nagyon jól át tudta adni vele, hogy az embertelen körülmények, és az emberi őrület közepette mekkora megkönnyebbülést tud adni egy állat lénye. Igazából a labrador jelentette ezen a helyen az emberiességet, bármilyen furán is hangzik.
A vége miatt kicsit aggódtam, de szerencsére éppen a megfelelően végződött.
Jöhet a következő könyve.