Stephen King - 11-22-63

Dallas, 1963. november 22.
Három lövés dördül. John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke halott.
"Pörög egy tízcentes, és tótágast áll a világ. Ki tudhatja, mikor múlik egy pillanaton az élet, és miért?"
Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Amikor a gimnázium felnőtt angol kurzusán "A nap, amelyen megváltozott az életem" címmel íratott dolgozatokat javítja, elé kerül a pedellus fogalmazása: Harry Dunning ötven évvel azelőtt valahogyan túlélte, ahogy az apja lemészárolta a tulajdon családját. Jake teljesen odavan... ám kisvártatva még nagyobb titok birtokába jut, amikor öreg barátja, Al, az egyik helyi bisztró tulajdonosa azzal a bizarr kéréssel áll elő, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy elnök meggyilkolásában. Hogy hogyan? Egyszerű. Lépjen át a bisztró spájzában nyíló időkapun, és térjen vissza a nagy amerikai kocsik, Elvis Presley és az általános dohányzás korába. Jake az idő előrehaladtával nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.
E-BOOK
EURÓPA

Sose gondoltam volna, hogy én egyszer King-könyvért fogok rajongani. Fogok is még olvasni a témában, mert eddig is sok embert foglalkoztatott, mi is történt valójában, (csak én nem voltam köztük. majd most), bőven van miből válogatni.

Azt hiszem, bőven elég, ha az ember annyit tud, mielőtt kézbe venné a könyvet, hogy ez egy időutazásos történelmi fikció a színes-szagos-jóízű '60-as évekbe, Kennedy meggyilkolása előtti időbe.  Ennél több infó csak az élményt rontja.

Még egy ilyen történetbe is kerülnek mumusok, ha azt King írja: az ember a sárga kártyájával, és a titokzatos jimla, bármi is legyen ez, és nem csak szegény George-ot kísérti, hanem azokat is, akik kapcsolatba kerültek vele. Némi rémálmot és időcsúszásos hallucinációt leszámítva George szellemi- és lelkivilága teljesen rendben van.  Kennedyt '63-ban ölik meg, ő viszont '58-ba érkezik, van bő 5 éve az akklimatizálódásra. Az ötvenes évek Amerikája nagyon különbözik a 21. századétól, gondolom, amennyire a miénk is különbözne. Hogy mennyire idealizált, nem tudom eldönteni. Mások az illatok (a városok büdösebbek, a vidék tisztább), erőteljesebbek az ízek (az ételek és italok még nem adalékanyagokból és tartósítószerekből állnak), az emberek vendégszeretőbbek, kedvesebbek, hamarabb feltételeznek elsőre jót a másikról, mint rosszat (terrorizmusnak még híre sincs, a legnagyobb félelmet a hidegháborús mindenfélék okozzák), viszont jóval alacsonyabb az ingerküszöbük a 'más' elfogadását illetően (nem is szólva a feketékkel való bánásmódról, az sem maradhatott ki a könyvből).
Nem csak a külsőségeket igyekezett King megidézni, de a viselkedést, a gondolkodásmódot, a beszédstílust is, ami magyarul is érzékelhető volt némiképp, de valószínűleg angolul jóval hangsúlyosabb lehet.

King azt akarta (gondolom), hogy az olvasó abszolút az 50-60-as években érezze magát, ezért az aprólékosság, ami a terjedelem nagy részét kiteszi. A másik, hogy a könyv története is nagyon lassú folyású. Húzta az agyam, hogy mikor térünk már a lényegre, és nagyon érdekelt, milyen döntéseket hoz George, és hogyan végződik az időutazása, nameg együtt éltem meg vele minden krízisét, gondolatát, érzését, ami egy ilyen utazás során felmerül.

Volt egy nagyon erős szerelmi szál is, ami szerencsére nem a történet rovására történt, csak olyan finoman mellette haladt. Meg is lepődtem, hogy King tud romantikázni is, és külön élveztem, hogy nem az elvesztett asszonyt sírta vissza, hanem felfedezte, hogy mások is léteznek a múltban, a saját múltját meg a jövőben hagyta. Némileg.
Amit még imádtam, hogy a városok és az emberek olyan szinten szimbiózisban voltak, hogy azonnal érezhető volt, hogy melyik város mennyire jó- vagy rosszindulatú, hogy milyen emberek élnek ott, hogy kezelik az idegeneket, és mindez kihatott arra is, milyen dolgok történtek.
Egyszóval a könyv többszörös élményt adott, nem is gondoltam volna Kingről, hogy ennyire összetetten sokrétű tud lenni.

Könyv vs sorozat ... hát na. Inkább a könyvvel kezdje mindenki.