2016/06/22

Témázunk - Másképp gondolom

Szerintem teljesen természetes, ha az ember véleménye, hozzáállása, érdeklődési köre idővel változik. Pont ezért nem merek újraolvasni régi nagy kedvenceket, és hagyok el szokásokat, amikről akár még pár hete is azt gondoltam, hogy nem fogok tudni létezni nélkülük; és persze veszek fel újakat is útközben.
Van pár dolog, ami az utóbbi időben nagyon elkezdett hiányozni: először is, hogy újra a sajátommá tegyem az olvasás élményét. Amióta ugyanis blogolok, valahogy olyan, mintha beköltözött volna a világ a kanapémra, és bár tudom, hogy ilyen mélységig nem érdekel senkit, mégis olyan érzés, mintha figyelnének, hogy mit olvasok, kellően haladok-e, okos könyvet olvasok-e, okos-e a véleményem, mindent megteszek-e, hogy minél hamarabb poszt szülessen belőle, ami persze okos, szórakoztató, elgondolkodtató. Baromság, de attól az érzés még itt volt. Kezd elmaradni, szerencsére, de még nem az igazi.
A másik meg, hogy ne úgy nézzek egy könyvre, hogy xy szerint ez jó volt, vagy rossz, vagy hogy egyáltalán nagy átlagban jókat vagy rosszakat olvastam-e róla. Valaha élmény volt, hogy a könyveket bloggerekhez tudtam kötni, és hogy úgy gondoltam, megóvom magam a rossz élménytől, és adok helyette jókat, és észre se vettem, hogy ez a hozzáállás alattomban megfosztott a felfedezéstől, mert már eleve elkönyveltem ilyennek vagy olyannak a könyvet.
A legutolsó kellemes emlékem saját felfedezéssel, amikor rárepültem az egyik szandiban Eriksonra és Martinra, és helyből megvettem a sorozatukból az első két-két részt, otthagyva ezzel egy rakat pénzt, de mindkettőt imádom a mai napig.  Persze, ez még a net előtt volt, meg jóval a blogolás előtt, és eszembe se jutott, hogy bárkinek a véleményét kikérdezzem, mielőtt megveszem.
Hogy mindez a blogolás ellen, így a saját blogom ellen is szól? Valóban. :D Lehet persze fanyalogni, hogy megint egy tipikus bloggerrinya, de ez a kőkemény igazság: ha független akarsz maradni, mindenféle befolyás nélkül, nem csak a blogokat kell elkerülni, hanem a netet is, mindenféle ajánlókkal, reklámokkal, felhívásokkal együtt, mert ha valamit sokat tolnak az arcodba, az idővel akkor is elkezd érdekelni, ha nem akarod.

Tinikoromban (is) rengeteget olvastam, és nagyapám egyszer megjegyezte, hogy majd leszokok róla, ha nagyobb leszek. Ezt akkor elképzelhetetlennek tartottam, viszont később jött egy nyűgösebb időszakom, amikor semmi nem volt jó (valószínűleg egyszerűen kifogtam pár béna könyvet), és ez az érzés nekem annyira idegen volt, hogy megrémültem, még majd igaza lesz.:D Szerencsére nem lett.
Merthogy volt egy olyan pozitív hozadéka is a blogolásnak, hogy rengeteg könyvvel megismerkedtem, és még ha nem is tágította a végtelenségig a határaimat, sokkal bevállalósabban olvasok a blogolás óta, mint előtte. Meg persze jóval nagyobb a választék is, ami a látóterembe kerül, és nem csak azért, mert több a könyv, hanem mert tudatosan többféle műfajra odafigyelek.
Régebben pl. helyből elutasítottam a magyar írókat és a szépirodalmat, ma már eljutottam odáig, hogy fenntartom a lehetőséget, hogy Grecsót vagy Dragománt olvassak. (a szándék megvan, csak még a megfelelő lelkiállapot nem jött elő hozzájuk:D)
Régen elvi kérdés volt, hogy végigolvasom, amit elkezdtem, mára simán félbehagyok bármit, és ehhez az kellett, hogy rájöjjek, nem feltétlen tud írni mindenki, akinek könyve jelent meg, és nem feltétlen nekem írták, még ha betű is van benne. Egykor hatalmas alázat volt bennem a könyvek iránt, ez mára az írói tehetségre szűkült.

Volt idő, amikor nagyon szerettem volna megosztani az élményeket, akár pozitív, akár negatív volt, és ezt meg is tettem. Az utóbbi időben erre már nincs igényem, azt gondolom, tökmindegy, mit gondolok.:D Perpill nekem sokkal érdekesebbek ezek a témázós/gondolkodós dolgok, minthogy egy könyvben mi volt a jó vagy a rossz, érdemes-e másnak olvasnia valamit, vagy nem.Többek között ezért is mondtam le a recikről, amit már ezerszer körbejártunk, nem tenném meg ezeregyedszerre. Anno nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt mondom, de könnyebb az életem, mióta félévente csak egy reci talál meg.

Azt hiszem, hogy a szokások, ízlések változása nem választható el a blogolástól, nem csak nálam, hanem en bloc, senkinél sem, aki blogol. Ha nincs a blog, egyrészt kevesebb vagyok élményekkel, emberi kapcsolatokkal, és ezek formáló hatásaival, másrészt jóval beszűkültebb lenne a lista, amiből választanék. Úgyhogy hiába próbálok a blogos létemtől elvonatkoztatni, amikor pro és kontra előveszem a múltat, egyszerűen nem megy. Úgy tűnik, többféle szinten is nagyobb hatása van, mint azt sokan elismernék, vagy mint amire kapásból gondoltam volna. Ha úgy kellene elgondolkodnom ezen a változásos kérdésen, hogy közben nem lett volna blogom, nem tudom, mit gondolnék másképp, mit szeretnék jobban, mennyire lennék nyitottabb a mostanihoz képest, pláne, milyen könyveket olvastam volna, mennyi újdonság, érték és értéktelenség jutott volna el hozzám.

Ami még hatalmasat változott, az a blogolvasásomhoz kapcsolódik. Régen minden reggel a blogokkal kezdtem. Végigmentem szépen a friss posztokon, és minden reggel volt is mit olvasni. Baromira érdekelt, kinek mi a véleménye az aktuális olvasmányáról, mit ajánl, mi lesz a következő olvasmánya, és ami a legfontosabb volt, hogy nekem is lenne-e akkora élmény, mint másnak.
Hát ma már ezt nem csinálom. Egyrészt nagyon kevés blogger olvas olyasmit, ami engem is érdekel (ami valóban érdekel, és nem csak a tömeghype miatt figyelek rá), másrészt ezek a blogok sem frissülnek naponta, de még csak hetente sem.
Ezzel egy időben megfordult az érdeklődésem a kiadókat illetően, és annál a pár kiválasztottnál, akiket szeretek, nagyon figyelem, miket hoznak ki. Régen ez egyáltalán nem foglalkoztatott, mivel a rengetegféle könyv rengetegféle kiadótól jött, de egyik se hozott ki annyi engem érdeklőt, hogy érdemes legyen külön figyelnem őket.
Ami a borítókat illeti, abban viszont  nagyot változtam. Anno nem ítéltem meg a borítókat, nem gondolkodtam rajta, passzol-e a könyvhöz, ízléses-e, tetszik-e. Annyira borzalmasan rondák és síkegyszerűen stílustalanok voltak, hogy nem is nagyon volt miért figyelni erre. Olyan volt, amilyen, aztán annyi. Ma már azért elcsodálkozom, ha visszaköszön ez az igénytelen 80-90-es évekbeli stílus, és inkább vállalom, hogy felszínes vagyok, minthogy csendben tudomásul vegyem, amikor ilyen jön velem szembe. Ennek nincs köze a blogoláshoz, egészen egyszerűen másképp nézem a könyveket, komplett egésznek, amibe beletartozik nem csak maga a mű, hanem a csomagolása is, a fülszöveggel együtt.

Egészen másképpen gondolok az e-könyvekre is, mint pár éve. Ma már az életem része, de nem volt ez mindig így. Szeretek haladni a korral, nem okoz gondot felvenni a lépést a kütyükkel, de ez a reader-kérdés nekem sokáig nem is volt kérdés: hát persze, hogy nekem nem kell. Abban a hitben éltem, hogy a könyv papírból van, lapozni lehet, és egy idő után annyi lesz belőle, hogy újabb és újabb szekrényeket kell miatta vásárolni. Hát jó nagy hülye voltam. A legnagyobb áldás, hogy léteznek e-readerek, és bár most is elgyengülök egy-egy szebb könyvessor láttán, az utóbbi időben rengeteg papírkönyvemtől megszabadultam. Még így is van elég, nem fenyeget a dolog, hogy valaki betér, és azt gondolja, itt soha nem olvasnak, de már nem az az első gondolatom, hogy úristen, hova fog elférni, ha veszek még egyet.

Végeredményben eléggé megváltozott bennem sok minden az elmúlt évtizedben. Kiábrándultam egyes dolgokból, másokra sokkal jobban figyelek, egyetlen dolog tartja magát, szinte azóta, hogy az eszemet tudom: soha egyik íróról sem akarok tudni semmit, se intimet, se felszíneset, se közelit, se távolit. Maradjon csak személytelen, és ismeretlen. Nem a személyükért rajongok adott esetben, hanem az alkotásaikért, és még csak véletlenül sem akarnám a gyarlóságaik alapján megítélni egyetlen könyvüket sem, tisztán önző okból: az én kedvemet ne vegye el egyetlen allűr sem semmitől.


Többiek változásai:
Bea
szeee

Csatlakozók:
katacita 
Dóri


31 megjegyzés:

  1. Uh, emlékszem, amikor először voltam olvasási válságban, majdnem könnyek között törtem ki, hogy most akkor soha nem fog tetszeni semmi seeeem?

    És amúgy igen, rengeteg dolgot ad a blogolás, de egy idő után kezd az emberre telepedni. Tudom, hogy az olvasók szempontjából nem vagyok következetes, sőt inkább hektikus a blogolás szempontjából, de nekem nagyon jól estek/esnek a szünetek. Meg valóban- olykor dögunalom könyves posztokat olvasni :D - át kell adnunk az új generációnak a terepet.

    Engem évek óta hidegen hagynak a friss megjelenések...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. én szeretem a frisseket, de a rohamot utálom. és ha frisseket olvasol, az a jó, ha az első 5 blogban benne vagy (megjelenésileg), mert utána a kutyát nem fogja érdekelni. majd ha olyan 3 év múlva előveszed, talán akkor.

      akkor nem csak én ásítozom a posztolvasások közben? :D bőven elég annyi nekem, ki mit olvas, de van, hogy az se nagyon érdekel.

      Törlés
    2. Bennem valamit rosszul építettek össze :D Még sose volt olyan érzésem, hogy rámtelepszik a blogolás. Ha nincs kedvem, akkor hagyom, általában 1-2 héten belül úgyis lesz kedvem megint. :) Persze nem azt mondom, hogy sose változhat ez, mert előre nem látok évtizedekre, hogy mit hogy fogok szeretni, de már 7 éve nekem elég stabil pont a blogolás az életemben.
      Könyves posztot olvasni, az tényleg néha unalmas, ami annyira nem izgat témájában, nem is olvasom el inkább, de akiket amúgy is szeretek olvasni, náluk sokszor elolvasok olyan könyvest is, ami annyira nem érdekelne.

      Érdekes, engem pár éve hagytak hidegen a friss megjelenések. Annyira tele voltam régi könyvekkel, meg olyan "adósságokkal", amiket csomóan már olvastak körülöttem (nem klasszikusok, csak simán jó könyvek, párévesek), hogy nem nagyon figyeltem mik jönnek. A recikkel fordult azért kicsit ez az egész, mert a frissekkel bombázza az embert a kiadó ugye.
      Azt ki is hagytam az enyémből, hogy ebből a szempontból mennyit változott nálam az, hogy elolvasom sokszor magyarul frissen, amit máskor inkább kikukáztam valahonnan angolul... ehhez vissza akarok térni, pár könyvet, amiről kezdődik a reklám, hype, lelkesedés, posztok már pont emiatt angolul vettem újra listára.

      Törlés
  2. olyan, mintha egymásról kopiztuk volna a gondolatokat :D nos igen, bánni tkp én sem bánom, hogy megtörtént, de evezzünk új vizekre! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. csak Pupi meg Mona lóg ki a sorból.:D

      rám most az utazhatnék jött, ami azért is furcsa, mert eddig csak a nyűgöt láttam benne. öregszünk, na.

      Törlés
    2. kell hozzá pár év, hogy kellően ellazuljon benne az ember az biztos. de örök szerelem <3 ma már egy bankkártyával is elindulnék, ha lenne rá lehetőségem :D

      Törlés
  3. "Régen minden reggel a blogokkal kezdtem. Végigmentem szépen a friss posztokon, és minden reggel volt is mit olvasni."
    Én is :) 8-10 éve még a reggeli kávém mellé tartozott a dolog, sokkal személyesebbek voltak a blogok, de most már nagyon kevés bloggert olvasok.

    "soha egyetlen íróról sem akarok tudni se intimet, se..."
    ezért a bekezdésért legszívesebben megölelgetnélek, pedig nem vagyok egy ölelgetős fajta

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. meg régen azért más volt, sokkal színesebb volt a felhozatal a blogokon. két helyen ritkán találkoztál egy időben ugyanazzal a könyvvel, nem?
      vagy lehet, hogy csak szimplán akkor nagyobb újdonság volt a blogolás, mára kicsit tág lett a tűrésküszöb, oda kell tennie magát a bloggernek, hogy felfigyeljenek rá a tömegben.

      mondjuk nem tudom, szimpla nemblogger olvasó hogy látja ezt, képtelenség szóra bírni az olvasó népet. :D

      Törlés
    2. Ez egy érdekes felvetés! Tényleg nem az ment az "aranykorban", hogy mindenhol mentek ugyanazok a könyvek - ok, nem 100%-ban, de csomó friss posztot fogsz találni a mostani megjelentekről, jó része reciposzt persze, miközben azelőtt ez valóban teljesen összevissza volt.
      Én is nekiálltam blogolni, aztán csak írtam arról ami épp jött akkor, nem igazán érdekelt, hogy ez most trendi-e vagy fogják-e olvasni, jöttem Fehér Klárákkal meg Meg Cabottal... :D
      Ha a nézettség számít, akkor menni kell az árral, meg a tinihordák annyira a frissekre keresnek rá (vagy a kötelezőkre), hogy egy másik poszt, régebbi könyves elsikkad. (Indítsunk mozgalmat! :D )

      Törlés
    3. én most régieket olvasok, csak nem posztolok... :D

      Törlés
    4. Mi más közegben kezdtünk, de az "aranykor" nekem a sci-fis blogoknál az volt, amikor eseményekről, benyomásokról, könyvekről egyaránt szó esett. Lehetett látni, hogy blogok hogy reflektálnak egymásra, és vicces volt ez a körbeszélgetés. Aztán meghaltak ezek a blogok, tömörültek az sfmagba, és eltűntek a személyesség, a kimaradók meg lassan szintén abbahagyták.
      A könyves bloggereket én csak később ismertem meg, de eleinte nagyon egyedi hangja volt azoknak, akiket olvastam. Valahogy most már rengeteg hasonló sorral találkozom, néha kifejezések, mondattöredékek is hasonlók egy-egy könyv véleményezése kapcsán, így sokszor már nem tudom elkülöníteni stíl alapján a bloggereket, ami nagyon fura.

      Törlés
    5. bennem akkor merült fel, hogy most kéne abbahagynom, mert ennél csak lejjebb lesz már, amikor egy az egyben ugyanazt leírtam két könyvvel kapcsolatban is. :D szerencsére feltűnt, hogy valahonnan ismerős, de nagyon röhögtem magamon.

      a blogok egymásra reflektálása még az én kezdeti időmben is megvolt. körbeposztok, posztban válaszoltunk arra, amit másnál láttunk, és kicsi volt a komment hozzá, meg ilyenek.

      Törlés
    6. A blogok egymásra reflektálása szerintem most is megvan, vagy kúszik vissza. Nem olyan rég volt egy csúcs Amadea poszt valakinek az "ugye mindenki figyeli az új megjelenéseket?"-re, nemes egyszerűséggel: "nem, én nem figyeltem" :D
      És hát a körbeposztok, itt van a témázás is, példának okáért :D
      Nima, ezt az ugyanazt írtad le sztorit szerintem mesélted már nekem külön is. :)))

      Törlés
    7. aha, valszeg telesírtam miatta a vállad, mert akkor azért eléggé kiakasztott, hogy mi lesz már így velem, elfogyott a szókincsem. :D

      sztem egyébként most nem reagálunk annyira egymásra, mint régen. sokan is vagyunk, egy csomóna nme is figyeljük egymást, úgyhogy ha még lenne is mire, észre se vesszük.

      Törlés
    8. Én nem látom ennyire sötéten a dolgot. Meg hát akkor reagáljunk többet. :D El kell kezdeni ;)

      Törlés
    9. oké, akkor mindig szólj majd, mit érdemes olvasni. mmint posztot. :D

      Törlés
    10. Na, fel van adva a lecke. :)

      Törlés
  4. Naaa, On Sai, ezt én akartam leírni, erre beelőztél. Na, mindegy, azért leírom, mert ezért én is ölelgetném, de hát akkor előbb te.
    "egyetlen dolog tartja magát, szinte azóta, hogy az eszemet tudom: soha egyik íróról sem akarok tudni semmit, se intimet, se felszíneset, se közelit, se távolit. Maradjon csak személytelen, és ismeretlen. Nem a személyükért rajongok adott esetben, hanem az alkotásaikért, és még csak véletlenül sem akarnám a gyarlóságaik alapján megítélni egyetlen könyvüket sem, tisztán önző okból: az én kedvemet ne vegye el egyetlen allűr sem semmitől."

    Jó poszt volt, üdv: Natos

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. aranyosak vagytok. :D
      bennem komoly töréseket tud okozni, ha olyannal szembesülök, ami nem tetszik, így inkább nem szembesülök semmivel. az író is csak ember, ezt tudomásul kell venni.
      Delon volt az első híresség, aki nem tetszett emberként, és emiatt nem néztem utána a filmjeit sem, pedig olyan 12-13 éves lehettem, és nagyon menők voltak a Delon-filmek akkoriban, főleg, hogy a fél osztályom szerelmes volt belé. én meg nagyon nem.
      meg most nemrég Rushdie-ról futottam bele egy cikkbe, amibe nem kellett volna. szóval vigyáznom kell. :)

      Törlés
  5. Nagyon tetszik a megújult menü, jó, hogy ilyen vizuális! :)
    "soha egyetlen íróról sem akarok tudni se intimet, se..." Ezzel száz százalékig egyetértek. A mű érdekel, és nem az, hogy ki írta és miért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi. :)

      jaja. meg az a lényeg, hogy az olvasóra milyen hatást gyakorol a könyv, nem az, hogy minek szánta.

      Törlés
    2. Oh, ha ezt az egy mondatot a magyar tanítás is magáévá tenné végre...

      Törlés
  6. Ez a poszt te vagy kiterítve, Nima. :) Tök jó lett! Minden kis apró cseprő dolog benne van, és mégse lett egy kötetnyi, marhajól summáztad a változásokat, meg a változó gondolataidat. :)
    A szerzőkről: én egyszer estem abba a hibába, hogy úgy gondoltam, a szerzőről meg akarok tudni mindent, és ez engem nagyon kell hogy érdekeljen, mert mégiscsak imádom a könyvét... Hát ez nem így működik. Rowlingról olvastam akkor életrajzot, nagyon untam, és nem is igazán érdekelt a sok, tulajdonképpen unalmasnak vehető életesemény, amit leírtak róla, meg a válásáról, nélkülözéséről... Rádöbbentem, hogy nekem a HP kell, meg más, amit megír még, és kész. Szerzői életrajzokat azóta se olvasok... A kapcsolat viszont jó, erről pont Miamonával beszélgettünk, hogy eléggé elérhetőek a szerzők, néha tök jól esik az embernek a reakció valamelyik platformon. (példának okáért, hogy On Sai írt ide. :)) De ezen felül én is támogatom, hogy a szerzői magánélet legyen is az. Jobb a távolságtartás, ha nem is a kifejezett "személytelenség".
    A kritika rosszul kezelését, és egyéb nem igazán professzionális magatartásformákat, kirohanásokat már nem is említek, arról is egyet gondolunk szerintem.

    A blogolvasás nekem ma is napi rutin, ahogy látom egy páran azt mondjátok itt a fejem felett, hogy majd kinövöm, szóval akkor cserfes gyerek módjára nyelvet nyújtok rátok: úgyse! :D
    Változó ez is, mikor mi érdekel, mire van agykapacitásom. De én minden otthoni szabadidőmben szeretek a neten böngészni/blogolni/olvasni, ez van, tényleg ez a hobbim. :) Nem jelenti azt, hogy a programokat nem szeretem, meg utazni, barátokkal lenni. :))) Ettől még tök jó például, amikor témázós reggelen lehet egy csomó posztból szemezgetni.

    E-olvasó: nálam is volt egy fordulat, előtte teljesen azt hittem nekem ilyen nem igazán kell, de hát perszehogy kellett, és nagyon élvezem a praktikusságát, helytakarékosságát. :)

    A saját felfedezések hiányoznak, de azért még elő-előfordulnak, és általában jó élmény lesz belőlük. Az a baj, hogy a net túl sok infót szolgáltat, és ha sok időt töltesz rajta - ráadásul a könyves közegben (könyvesblogok, hírlvelek, könyves közösségi oldalak, kiadók felületei stb.), akkor nem lesz új a nap alatt egy könyvesboltban.

    Brr. a borítók, a csúnya, meg idejétmúlt külsők engem is bosszantanak... Gyerekkoromban még nem nagyon érdekelt hogy néz ki a könyv, csak faltam, de hát még nem is igazán volt igény a kifejezetten dekoratív borítójú könyvekre, volt amilyen volt, egyszínű színes, könyvtári, átkötött, jó volt úgy. Aztán amióta a kiadók is nagyobb figyelmet fordítanak rá, szemet szúr az igénytelenebbje, vagy csak a szimplábbak.

    Mindenki a szerzős mondatodat emelte ki, én még ezt szeretném, mert nagyon tetszett: "Egykor hatalmas alázat volt bennem a könyvek iránt, ez mára az írói tehetségre szűkült. " :)))

    (bocs a gigakommentért, de hát látod, ebéd utáni kis szórakozásom, hogy blogolvasok ... :D )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát igen, tisztán látszik, hogy bloggerválságban vagyok. :D mondjuk én nem élem meg válságként, olyan, mintha szemenként szabadulnék valami fogságból, szóval inkább felszabadító. örülök, hogy te ezt nem éled át, kár lenne érted, annyira cserfesen lelkes vagy, hogy imádom a posztjaid emiatt is. :)) szerintem még sokáig ilyen maradsz. (remélem.:D)

      hú, az életrajzokat én messzire kerülöm, kivéve, ha festő az illető, de igazán sosem volt a kedvenc műfajom.
      szerintem annyi kapcsolattartás kell, amennyi Csillával, meg On Sai-jal van, de sztem nem szabad egyik íróra se rátelepedni, mert a haverkodásnak nem mindig van jó vége. imádom, ha szeretik a posztjaim (pl. még a freeblogon a Túlpoartos posztomat megköszönte Jónás Zsolt, bánom is, hogy nem tudtam a kommentet is átmenteni ide), de a magánéletükhöz nincs közöm, és ez így van jól. szeretem a könyveiket, és valszeg kedvelnénk egymást élőben is, de mi van, ha nem?! akkor hogy szeressem a könyveiket?:D

      én hülyét kapnék, ha egész nap a gép előtt kellene lennem.:D csak leterhelem az agyam a sok felesleges infóval.

      egyébként az új megjelenéseket én azért figyelem rendesen, valahogy belém ivódott, hogy tudjak könyvekről, akkor is, ha nem érdekel, de ahhoz ugye meg kell néznem előtte, hogy tudjam, érdekel-e. :D jobb az, ha a kiadóknál látom, mintha a blogon jön velem szembe.

      Törlés
    2. Nem tűnik ez válságnak amúgy, hiszen posztolsz, olvasol, itt vagy :D csak ne tűnjél el nekem légyszi, mert akkor kimegyek tüntetni, hogy gyere vissza! ;)
      Ó, hát köszi, én is remélem, hogy maradok ilyen, nagyon megtaláltam a közegem és a platformom a blogon, meg a könyves világban - régen csak vágytam valami ilyesmire, álmodoztam, amikor még nagyon offline volt az élet, ebből a szempontból egy áldás a net. :)

      A szerzőkkel kapcsolatban teljesen egyetértek azzal, amit írtál.
      Nem kell túlhaverkodni, de néhány megnyilvánulás tök jól esik, illetve a dedikáláson is nagy élmény tud lenni találkozni a szerzőkkel, és váltani pár szót.
      Komolyabb ismertség tök alááshatja a dolgot, ha semmit nem tudunk, vagy csak keveset, az a legjobb, és a szerzőnek is jár a magánélet.

      A megjelenések figyelése valahogy automatizmus lett azt hiszem. :D

      Törlés
  7. Én se merek (mertem) nagy kedvenceket, pedig az a pár, amit újraolvastam mégis jó élmény maradt továbbra is.
    Ezt a „beköltözött a világot” én is érzem, pedig csak magunknak kerestük a bajt… :D

    Erre a mások véleményére én is akkor szoktam ráeszmélni, amikor csak úgy elolvasok valamit, nagyon tetszik, aztán pofánvág, hogy másoknak nem annyira… Olyankor elgondolkodom, vajon hány élménytől fosztottam meg magam, mert nézem az értékeléseket, és hajlamos vagyok általánosítani őket…
    Bár engem érdekelnek az írók, mint személyek is, egyetértek ezzel a teóriáddal. Én híres filmrendezőkből ábrándultam úgy ki, hogy megnéztem róluk szóló életrajzi filmet…
    Ha egyszer nem lesz kilt, tudom, hogy baj van… :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Miamona, kiábrándultál másokból is, emlékszel erre? http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2013/07/igy-nem-szeretem-oket.html Bennem megmaradt, mennyire csalódtál, hogy a nagy szerzőinkről mit olvastál. Nem is olvastad végig.

      Nekem nem költözött be a világ, én mindig inkább úgy érzem, beköltöztem a nagyvilágba, van a neten is egy olvasósarkom, ahol még mesélek is. :D De tudom, már lassan csillámpóni pozitív vagyok, szóval abbahagyom a lelkesedést. :D

      Törlés
    2. ja, magunknak kerestük a bajt.:D (ilyenkor egyébként nagyon tudom sajnálni a sztárokat, valszeg az én nem bírnám az ismertséggel járó nyűgöket.:D)

      nekem is nagyon el tudják venni a kedvem a negatív vélemények, bár akkor jövök rá, hogy ez hülyeség, amikor a gr-en nézem a figyeltjeim véleményét, és elcsodálkozom, hogy ez ugyan mitől lett neki 5 csillag, mikor amaz meg sokkal jobb a 2 csillagával.

      kilt mindig lesz, amíg blog lesz. :D

      Törlés
  8. Mindig te jutsz eszembe, ha az e-olvasó használatára próbálom magam ösztökélni. Igazán példamutató a lelkesedésed. :D
    Amúgy nálam is van otthon egy csomó felesleges könyv, amit kb el kéne csak vinni valamelyik használt könyves bácsihoz, hogy tessék, de még ehhez is lusta vagyok. Ha kicsit kiszelektálnám a gyűjteményt, szerintem zenbe kerülnék, és jobban figyelnék, hogy ne vegyek annyi mindent. (Jobb volt, amikor régen könyvtáraztam, bár az is tény, hogy nincs óriási gyűjteményem, szerintem majd eljutok a te állapotodhoz is pár év múlva:)).

    Én annak ellenére, hogy rengeteget olvasok könyvek után a neten, még találok olyan könyveket a boltban, amik nem jöttek szembe, és kerültek már így érdekes példányok a kezembe. Szerintem már annyi könyv van, hogy tényleg simán lehet, hogy valami mindenkinek a figyelmét elkerüli. Néha tök jók az ilyen élmények.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. elég nehéz elképzelni a mindennapjaim az olvasóm nélkül. :D igazából nekem már tök idegen könyvet fogni a kézbe, ha csak tehetem, elkerülöm, bár van, amit csak így tudok olvasni. a szemem is, meg a kezem nagyon hozzászokott már a kényelemhez. ha soha többet semmi nem jönne papírban, nekem az is mindegy lenne.


      igen, időnként én is akadok olyasmire, ami érdekel, és még sehol nem jött szembe velem, de nem ez a jellemző. de igazán azt szeretem, amikor a saját polcomon fedezek fel valami különlegeset, amiről már rég elfeledkezett mindenki, én is. :D

      Törlés