Julia Rochester - Ház a világ peremén

A Ház a világ peremén, amely részint krimi, részint pszichológiai dráma, Julia Rochester sötét humorral megírt, izgalmas bemutatkozó regénye.
Tizennyolc éves voltam, amikor apám lezuhant egy szikláról. Ostoba módját választotta a halálnak.
John Venton részegen lezuhan egy devoni szikláról. Ikergyermekei, Morwenna és Corwin két külön irányba menekülnek, hogy megkezdjék felnőtt életüket. Édesanyjuk, akit a boldogtalan házasság évei csak felbőszítettek, kapva kap a víg özvegységen. Csupán a nagyapjuk talál megnyugvást a düledező családi házban, miközben egy hatalmas vászontérképre vég nélkül festi a történetüket.
Élénk színekkel megfestett térképe a hajóroncsok, elfeledett házak, szentek és ördögök miniatűr képeivel a képzelet szüleménye, helyi mítoszok és történetek gyűjteménye. De egy titkot is őriz. Amikor az ikrek vonakodva visszatérnek a házba, rájönnek, hogy apjuk hiánya is része a térkép rejtélyes vonzerejének.

Amikor ilyen könyveket olvasok, megtapasztalom egy kicsit az életet mások szemén keresztül, és roppantul sajnálom, hogy a saját családomban feleennyi élmény és érdekesség nincs. De az is lehet, ha nagyon megkapargatnám a felszínt (akarnám én ezt?), találnék néhány könyvnyire való anyagot, de ami ennyire közel van az emberhez, azt teljesen köznapinak véli, és nem látja, másnak ugyan mi lenne olyan érdekes az egészben.
Jó lenne még jó hosszan mellébeszélni, mert tudnék én a könyvről is, csak akkor elmesélném azt is, amit nem kellene, azt meg nem akarom.
Szóval akkor nézzük az ikreket. Összetartoznak, egy a lelkük. Az ilyen összenövés tán sokkal véglegesebb és végzetesebb, mintha a testük nőne össze, bár nekem annyira abszurd a konkrét fizikai összetartozásban való létezés, hogy ebbe inkább bele se gondolok. Morwenna és Corwin amennyire ikrek, annyira különbözőek. Minden érzelem, szenvedély, mélység és intellektus Corwiné, Morwennának jutott a hideg realitás, a szenvtelenség, az éles nyelv és a cinizmus - de neki ez bőven elég, hiszen Corwinban ott van minden, ami benne nincs, így végülis van abból neki is, csak más viseli a terheit. Ők ketten világ a világban, az egyetlen ember, aki körön belülre kerülhetett, Matthew volt, a nagyapjuk, aki szintén egy sajátos, maga kreálta világban létezett. Furcsák ezek a nemkapcsolatok a kapcsolatokban, amikor valaki úgy részese egy másik ember életének, hogy közben amaz nem is igazán vesz róla tudomást.
Azt gondolhatnám, hogy a szülő-gyerek kapcsolat jóval stabilabb és kézzelfoghatóbb, mintha átugranánk a következő generációra, itt mégis egy hatalmas fekete lyuk volt közöttük, mint ahogyan a valóságban is sokszor. Nem is igazán értettem, miért nem hagyják annyiban ezt a halálesetet 17 évvel később, de ekkor jutott eszükbe, konkrétan Corwinnak, hogy utána járjon apjuk halálának.

Hogy krimi lenne? Egyértelműen nem az. Emberi tragédiák sora, jellemek és álomvilágok fejlődése és ütközése, menekülés és egymásra találás, lebegés a semmiben, megválaszolatlan kérdések sokasága, ahol a miérteket semmi sem képes megmagyarázni - ehhez hasonló teátrális gondolatok jutnak róla eszembe, de a krimi semmiképp. Viszont valóban egy rendkívül érdekes nyomozás tanúja lehettem, vájkálás múltban és mások lelkében, ami pont attól lett olyan életszagú, hogy végülis se magyarázatot, se megnyugvást nem hozott a végén. Mondom ezt úgy, hogy már a tragédia megtörténtekor vártam azt a végkifejletet, ahová eljutottunk. De ha velem történik, mindez meg sem fordult volna a fejemben.

Egyszuszra olvastam el, egyszerűen képtelen voltam elszakadni az ikrektől, Thortontól, a zúgó tengertől és a kalyibától a parton, a halott apa alakjától, akire borzasztóan kíváncsi voltam. Matthew megformálása annyira jól sikerült, hogy úgy volt jelen egész végig, hogy csak az esszenciája, a térképe volt képes őt megmutatni, fizikai alakját teljesen kivonta nem csak az életből, de még a könyv lapjaiból is. Az anya... nem tudom, mit mondjak róla. Igazából nem ismerjük meg, mint ahogyan az apát sem. Valahol elvesztették a fonalat egymással kapcsolatban, úgyhogy én is hoppon maradtam. Ettől függetlenül kerek egész a történet. Pont annyira, mint az élet - sokszor be kell érnünk féldolgokkal, félmegoldásokkal, félgondolatokkal.
Remek könyv.
Viszont a borító picit megtévesztő. Ha így utólag nézem, ott van benne a történet, de első pillantásra valami másnak látszott. Könnyednek, lazának, csajosnak. Hát egyik sem.