Kedvences

Juhéé, körbeposzt.
A kedvencek maradnak-e a régi kedvencek kérdésre én teljesen egyértelmű választ tudok adni, hogy igen, természetesen azok maradnak, mert újraolvasás híján esélyt sem adok nekik, hogy kiábránduljak belőlük.:)

Masszívan szeretem Joanne Harrist, bár tény, hogy az utóbbi pár évben nem éreztem, hogy szívesen olvasnám bármelyik könyvét is. Nem azért, mert már ne szeretném, hanem mert Harrishez olyan lelkiállapot kell, ami nekem mostanában nincs. Alice Hoffman szintén ilyen, a régi időkből megmaradt nagy kedvenc, bár nem tudom, hogy ha minden könyvét elolvasnám, az maradna-e, eléggé végletesek a vélemények róla.
Caleb Carr örök etalon lesz nekem a krimikben. Hogy nem olvasok tőle, az csak azért van, mert nincs mit. Megírhatná már Kreizler harmadik részét.

Abercrombie az, akitől bármit, csak ne YA legyen. Nagyon remélem, hogy visszatér a felnőttek világához, és csépeli tovább az ellent gyerekek nélkül. Imádok a világában lenni.
Martin szintén ilyen. Még évekkel a sorozat előtt ismerkedtem meg vele (szerencsére, mert ez az őrület, ami a film körül folyik, kiakasztott volna, és tudom, hogy csakazértsem olvastam vagy néztem volna), és bár azt mondom, hogy nem szoktam újraolvasni, ezt mégis újrakezdtem. Olyan kis komolytalanul, hogy amikor épp vágyom rá, akkor előveszem, és lenyomok pár fejezetet.
Új kedvenc lett Dan Abnett. Mesterien kegyetlen a fickó, nem tudok mást tenni, mint csodálni, bár tény, hogy a jóból is megárt a sok, nem szabad túladagolni.
Gail Carrigert mindig iderajongom a blogra, ahányszor csak lehet, sok újat már nem tudok hozzátenni.
Nem tudom, lehet-e mondani egyetlen könyv után Herman Kochra, hogy kedvenc, mindenesetre nem félek elővenni a következő könyvét, és nagyon is figyelem, lesz-e tőle új megjelenés, mert egészen biztosan kelleni fog. Hogy aztán mennyire ír egyformán, mennyire pörög ugyanazon dolgok körül, és ez engem fog-e zavarni, az majd kiderül.
Örök kedvencek Ilona Andrews, Jeaniene Frost, Chance, Moning, még ha ez utóbbi ki is akasztott legutóbb.

Richard Morgan, Lauren Beukes, Corey és Blake Crouch is az utóbbi pár év hozadéka, nem tudnak olyat írni, ami ne érdekelne.

Hogy kiábrándultam-e valakiből?
Korszakaim vannak, hol a műfajokon belül szeretek meg írókat, és ha valakitől már nem olvasok, az csak azért van, mert a műfajt kerülöm. Régen rengeteg szépirodalmat olvastam, ebbe és e mellett sok minden belefért, Harris is, a női irodalom is, a történelmi regények (pl. Wilbur Smith) is. Mostanság ezek nem érdekelnek, nem tudnak lekötni, és nem is igazán igyekszem, hogy visszatérjek a régi könyvekhez. Imádok új írókat megismerni, ezért van, hogy ha valami igényesebb, értékesebb könyvre vágyom, akkor valaki újtól olvasok. Franzent pl. még nem adtam fel, mint ahogy Ferrante Briliáns barátnője is nagyon izgatja a fantáziám, bár nem nevezném őt kedvencnek, még ha minden könyvét olvastam is.
Rowling Harry Potterét nagyon szerettem, ezzel is az volt a helyzet, hogy jóval a hype előtt talált meg, viszont elkövettem a hibát, hogy megnéztem filmben. Nem is akarok visszatérni a könyvekhez. Nem mintha filmben annyira jobb lett volna (bár jók voltak tényleg), egyszerűen kifulladt nálam a téma, főleg, hogy az utsó rész valami iszonyat unalmas volt. A Strike sorozatán szintén csak ásítoztam, úgyhogy azt hiszem, Rowlingból kiábrándultam.
Lukjanyenko fantasyját bármikor, de a sci-fijeitől kiszaladok a világból.
Colleen McCullough - régen azt hittem, bármikor újraolvasnám a Róma-sorozatát. Hát eszembe sem jut, ez a római téma a könyökömön jön ki. Ha visszatérnék a történelmi regényekhez, sanszos, hogy akkor sem olvasnám újra. Mondjuk ez nem akadályozott meg benne, hogy levadásszam a sorozatot, bár nem sikerült egységesre, nagy nehezen megszereztem a könyveket, és nem válnék meg tőlük sose. (többek között ezért is szoktam le a könyvtárról meg a kölcsönkérésről. sokszor macerás utólag előkeríteni könyveket.)

Többiek:

Pupi

zakkant

Dóri