S.A. Corey - Nemezis játékai (Térség 5)

Miután ezernyi lakható új világ felé nyílt meg az út, megkezdődik a naprendszer hatalmi struktúráinak átrendeződése. A Mars lassan elnéptelenedik, míg a külső bolygók nagyobb befolyást próbálnak szerezni maguknak, és hajók tűnnek el sorra, megmagyarázhatatlan módon.
Mindeközben a Rocinante hosszabb időre szárazdokkba kényszerül a lassú zónában és az Iloszon zajlott események miatt, ezért James Holden legénysége a javítások idejére “szabadságolja magát”, ki-ki visszatér a saját világába, hogy lezárja a múltja néhány elvarratlan szálát, és ez mindnyájuk számára a túlélésért folytatott keserves küzdelembe torkollik. De nem csak számukra: az emberiség saját végzete felé rohan, mert a múlt bűnei megkövetelik az árukat.

Végül mindenkit utolér a múlt. Mindenkiről megtudunk sok apróságot, esetleg nagyobb bűnöket, Amos is kicsit emberibb léptéket vesz fel, bár a kissé szociopata alak nem lesz sokkal szociálisabb, sőt. Vicces volt látni, ahogy bizonyos helyzetekben arra gondolnak, mit tenne vagy mondana a másik. Naomi sokszor gondol Amosra, Amos meg Naomira, Alex meg olyan, mint a gyerek, aki megtalálta a biztonságot jelentő családot, de erre csak akkor jött rá, amikor kirándulni ment nélkülük. Az egyedüli, aki marad a homályban, az Holden. Róla még mindig csak annyit tudni, hogy nagy családban nőtt fel, ami annyit tesz, hogy egykeként volt nyolc szülője (amolyan utópisztikus swinger-életmódnak tűnik ez nekem).
Kicsit el is veszítettem a fonalat, sok volt a gondolkodós-emlékezős üresjárat, ami némileg a cselekmény rovására ment, és cserébe sok-sok felesleges oldalt produkált a könyvben. Vagy csak én voltam türelmetlen, nem tudom. Úgy tűnik, időnként kell ez az íróknak, hogy embert faragjanak a karakterekből. Végülis sikerült, mert teljesen megkönnyebbültem, hogy mindenki visszakerült a helyére, és minden változás ellenére ők még mindig a kedvenc legénységem. Naomit végleg nagyon megszerettem, de kíváncsi lennék azért rá, hogy ha előbb őszinte, és nem utóbb, akkor hogyan alakult volna ez az egész. Amosért meg nem lehet nem rajongani, haláli a fazon, szó szerint. És még mindig minden Holden körül forog. Kell a változatlanság, ő meg egy olyan fix pont, ami mintha soha nem mozdulna ki a helyéből. Alex nekem az egyedüli szürke folt, még az ebben a részben történtekkel együtt sem tudom hova tenni. Összességében jó volt őket jobban megismerni, mindannyian érdekes emberek, fejben is, meg egyébként is.

Persze, attól mert most mindenki a múltjával volt elfoglalva, nagyon is sok dolog történik, a kényes hatalmi egyensúly felborul, és nagyon fura belegondolni, hogy mekkora léptéket jelent ez, ha egy egész naprendszerre vonatkozik. Úgyhogy izgalmas helyzetből most sem volt hiány, volt itt emberrablás, szabotázsakció, trükkös lopás, tömeggyilkosság, kalózakciók, lázadás. Az új világok rájönnek, hogy a még újabb világok eljövetelével a fenntartott rendszerük életképtelen, de hát ki az, aki önként lemond a hatalomról, ha egyszer a kezébe kaparintotta. Ebből aztán hatalmas káosz lesz, és ha minden igaz, teljesen a nulláról kell újjáépíteni az egészet, csak még az nem tiszta, hogy kinek és hol. Meg hogy miért is tűnnek el azok a hajók.

Ami a lényeg, az most az utolsó oldalra maradt (igen, hatalmas függővége van), és egy olyan következő részt ígér, ami megint akciódús lesz, és izgalmas, úgyhogy nagyon várom. Remélem, tényleg az lesz.
És most már el merem kezdeni nézni a sorozatot is, kíváncsi vagyok, mit hoztak össze. 

U.I. - megjegyzés a fordítónak: azok a szemek nem vérágasak, hanem véreresek szoktak lenni.