Pedig nem egy bonyolult történet, nincsenek benne hatalmas jellemek, vagy meglepő, még soha senki által nem alkalmazott fordulatok, egyszerűen csak egy nagyon kellemes hangulatú regény, amivel remekül ki lehet kapcsolódni.
Kell (így hívják az egyik főszereplőt) egy olyan világban él, amit megosztott a mágia. A régen egységes és átjárható világokat elválasztották egymástól, és lepecsételték az ajtókat, hogy semmi ne jusson se ide, se oda. Léteznek emberek, az antarik, akik képesek a világok között átjárót nyitni, de már egyre kevesebben vannak, és a világaikban, ahol élnek, kincset érnek. Ez persze elég relatív, mindegyik világ másképpen kezeli a kincseit...
London áll a középpontban, amiből kicsivel több van, mint egy. Egy Vörös, ez Kell világa, egy Fehér, és egy Szürke, és van egy, ami elvileg már réges rég elpusztult, ez Fekete London. A különböző Londonokban egészen másképp viselkedik a mágia. Van, ahol felfalja az embereket, van, ahol gyarapítja a világot, nem mindenhol maradt ugyanolyan a természete és a mennyisége.
Nagy szerepet kap még egy Szelina Bard nevű kalandvágyó lány, a hajó nélküli kalóz, aki Kell mellé csapódik, és Kell sokoldalú kabátja, amit ahányszor csak kifordít, annyiszor néz ki másképp. Hogy a kinézete mitől függött, az nem derült ki, valószínűleg alkalmazkodott a környezethez.
Ezeknek a Londonoknak az életét kicsit felfordítja, amikor előkerül valami, amit már réges rég el kellett volna pusztítaniuk az illetékeseknek, úgyhogy Kell és Lina megpróbálja helyreállítani a világok egyensúlyát.
Mint látható, tényleg nem egy extra történet, de a két szereplő remek társaság, a világok nagyon érdekesek, és a mágia sem éppen a szokványos, bár sajnos ebből nem sokat látni, vagyis inkább csak egysíkúan jelenik meg.
Van egy szereplő, Holland, szerintem a legérdekesebb személy a könyvben, csak nem túl sokat tudunk meg róla. Valahogy engem mindig vonzanak a gonosz jellemek, roppant érdekes a történetük általában, csak hely és lehetőség kell a kibontásukhoz. Ettől megfosztotta Schwab, de a könyvre úgy általában is jellemző, hogy inkább Kell és Lina áll a középpontban, mint bármi más. A világok leírása is elég nagy vonalakban történt, a jelentős különbségek miatt emlékezetesek inkább, mint az apró részletekben való eltéréstől.
Van következő része, de igazából nem igényli a történet, hogy folytassuk, mert a végével lezárult az egész hajcihő, de mindig elő tud kerülni valami a múltból, amivel aztán a következő részekben sakkban tarthatóak a Londonok.
Bár nem szerettem bele a történetbe, nagyon kellemes emlék, szerettem ebben a világban lenni, és majd alkalomadtán szívesen vissza is térek.
2 Megjegyzések
Azt mondtad, hogy nem írsz róla, Te. :)
VálaszTörlésÉrdekes, hogy én simán úgy tettem le a könyvet, hogy Holland lesz tuti a következő részekben a fő ellenség, de úgy látom ez senkiben nem vetődött fel :), én biztos úgy folytattam volna. ( Direkt nem olvastam amúgy semmit a folytatásról, még az előzetest sem. )
Olvastam máshol is, hogy a világ felépítése nem túl részletes, engem nem zavart, mert a fantáziám már ettől is úgy beindult, hogy szépen magamban kialakítottam minden kis részletet. Azért örülök, hogy tetszett.
igen, de aztán nagy megkönnyebbülésemben, hogy nem írok róla, megjött az ihlet is. :D
Törléspersze, az egész nagyon jól van megírva, úgy, hogy mellette még az ember el is tudja képzelni, amit ki kell töltenie a saját fantáziájával. de így utólag kicsit szemfényvesztésnek tűnik ez a mágiás dolog, mert igazából semmit nem tudunk róla. csak azt tudjuk, hogy működik az ajtónyitás, de egyik világról sem tudjuk, hogyan használják. amikor olvasod, ez nem is tűnik fel, pint, mert elképzeled, és annyi, de amikor a világok működésén gondolkodtam, ott azért ez elég nagy kérdőjel lett hirtelen.
aha, nagyon bejött. :) szimpi volt Lina is, szerencsére, mintha a következő részben megint benne lenne. de én se tudok semmit a folytatásról, bár úgy volt, hogy elolvasom angolul.