William R. Forstchen - Egy másodperccel később | Keményfedél

William R. Forstchen - Egy másodperccel később

Egyszer csak elment az áram. Nem működött a telefon. Nem indultak be a generátorok. Az autópályán az autók nem mozdultak. Senki sem tudja mi történt, meddig fog tartani, nincs kapcsolat a vezetőkkel. Minden városnak magának kell viselnie a továbbiakat, megszervezni, lebontani, felépíteni, átszervezni, elszállásolni, etetni, itatni, gyógyszerezni, etetni, itatni, gyógyszerezni...
Végül John, a volt ezredes, egyébként történelemprofesszor, letesz egy tanulmányt a polgármester elé, amiben az EMP hatását vizsgálták. A földrész felett jó magasan (nem is kell azt tudni senkinek, milyen magasan, így is többen tudják valszeg, mint kellene) felrobbantanak pár atombombát, és a keletkezett elektromágneses lökés kiüti az országot, és a középkorba juttatja vissza. De rövid középkort okozhat akár egy nagyobb erejű napkitörés is, szóval nem kell feltétlenül idegenkezűségre gondolni.
A veszély valós, nekünk, amerikaiaknak pedig szembe kell néznünk vele, fel kell készülnünk rá, és meg kell előznünk. Ha nem tesszük, az általunk ismert, dédelgetett és szeretett Amerika „egy másodperccel később” mindörökre kicsúszhat a kezeink közül.
Mondja a regény előszavában az USA képviselőházának elnöke. Végülis, ha csak rájuk jelent ez veszélyt, akkor nekünk itt nagyon jó, bár gondolom, ha kicsit kinéznének az egójuk mögül, rádöbbennének, hogy ők pont annyira veszélyesek a világra, mint a világ rájuk.

Ma már elképzelhetetlen az életünk a folyóvíz, az áram, a gyógyszerek nélkül, akkor eszünk és fürdünk, amikor csak akarunk, a rendelkezésünkre álló élelem és víz korlátlannak tűnik. Még ha tartalékol is bárki nagyobb mennyiséget konzervekből, tovább elálló dolgokból, mindenre nem lehet felkészülni. Ha árvíz van, elsodorhatja a víz, atombomba esetén minden szennyezett lesz, ha meg valami más jön, lerohanhatja a csőcselék bárki házát, és kifoszthatja. Hogy mi jöhet? Ufóktól kezdve szó szerint bármi. Én azt mondom, hogy azokra az összeesküvés elméletekre nagyon oda kell figyelni, amiből központilag csinálnak nevetség tárgyát.
De vissza a könyvre.

Egy ilyen helyzetben meg kell szervezni több ezer ember életét, és nem feltétlen az fogja megmondani a tutit, aki egyébként a vezetői székben ül. Városkánknak, Black Mountain-nek szerencséje volt, valóban olyan emberek kerültek döntési pozícióba, akik a lakóik életét védték. Olyan döntések meghozatalára is szükség van ilyenkor, amit egyébként az ember inkább elkerülne: elég például a gyógyszerlopás büntetésének végrehajtása (természetesen halál). A statárium már csak ilyen. Kemény döntések, de a köz érdekét szolgálják. Mint ahogyan az is, hogy a menekültek elől elzárják a város kapuit. Kegyetlen dolognak tűnhet, hogy a saját városvezetőik által feltüzelt népet, akik abban a reményben indultak el, hogy bárhol máshol több a kaja és a víz, mint ahol vannak (miért lenne? nem értem, miért gondolták), megállásra kényszerítik, és visszafordítják.
Higiénia, betegek ellátása, a háziállatok, a kórházak felügyelete, a gyógyszerkészletek kiosztása, járványok megelőzése, ezekre mind oda kell figyelni. Nehéz volt olvasni, milyen állapotok uralkodtak a szanatóriumban, és nem kellett csak 2-3 napnak eltelnie hozzá.
Tényleg vissza a középkorba. Se víz, se villany, hűtő, wc felejtős, ne lépj szögbe, ne vágd el a kezed, és ne lyukadjon ki a fogad, mert belehalhatsz. Döbbenetes olvasni, hogy igazából nem sok hiányzik, hogy átmenjünk állatba, semmi túlzás nincs benne, ahogy leírja a lehetséges emberi reakciókat. Morbid a párhuzam, de jusson eszünkbe a hosszú hétvége előtti sorban állás a hipermarketekben. Mintha jönne a világvége.

Ami nekem egyáltalán nem jött be, hogy rengetegszer elhangzik, hogy "mind amerikaiak vagyunk", "az amerikai szellemiséget meg kell őrizni", ahelyett, hogy azon agyalnának, emberek maradtunk-e. Mert hiába a sűrű pillantgatás az amerikai zászlóra, a szomszéd bizony már nem az a kedves ember, mint békeidőben, mert ez egy olyan helyzet, amikor ha nincs szilárd belső iránymutatás, a lengő amerikai zászló által sugallt értékrend megszűnik létezni. Már ha egyáltalán létezett valaha is, amiben én kételkedem. De remek lózung az agymosáshoz, ez tény. És nem is kell sok időnek eltelnie, hogy a vezetők már múlt időben lássák, "egykor mind amerikaiak voltunk", hozzáigazítva vélt értékrendjüket a világ változásához, így az abban betöltött szerepükhöz. Időnként az elvek csak útban vannak, ugye.

BM-nek szerencséje van, egy hegyszorosban fekszik, szinte természetes védelemmel. De mi lett volna, ha nem így van? Ha nem ilyen egyszerű kizárni a menekülők tömegét? Forstchen ezzel megkönnyítette a dolgát, hiszen egy viszonylag elszeparált közeget hozott létre, bár egészen biztos, hogy egy ilyen helyzetben levő városnak sem egyszerű megoldani a fennmaradást, ráadásul még így is átjött, mennyire bonyolulttá válik ilyenkor minden. Ijesztően valóságos a regény.

Nem szoktam itt véleményeket elemezni a gr-ről, de felfigyeltem egy érdekes dologra. Sokan úgy látják, hogy a könyvbeli elvek ütközőpont a politikai hovatartozást illetően: liberális vagy konzervatív vagy, ennek megfelelő a könyvre (vagyis inkább annak szellemiségére) adott reakciód is. Sokan határozottan állították, hogy W.F. keményvonalas konzervatív, és emiatt el is ítélték, vagyis a könyv nem tetszett nekik. Ha valóban így gondolják ott a konzervatívok a válságkezelést, igazán kíváncsi lennék egy liberális álláspontra ezt illetően. Következményekkel együtt.

Google+

About Tara Nima

    Blogger Comment
    Facebook Comment

5 komment:

  1. Kell, kell.
    Pff, egy liberális válságkezelés... úristen.
    Egyébként nagy általános hibája ezeknek a könyveknek, hogy a világvége csak Amerikában történik, és csak Amerika a lényeg. :) Ezen vlhogy túl kell lépni.
    Köszi ezt a posztot!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. valamiért nem írtam bele a posztba, nem is értem, miért nem, hogy az író hadtörténész, és láthatóan vannak politikai kapcsolatai, szóval éppen tudhatja, miről ír. (azt meg végképp érdemes végiggondolni, mi _nem_ került bele a könyvbe.)
      bár lezseren eltekintett a ténytől, hogy valami hasonló bombát ők már bevetettek, gondolom, "megelőző csapásként". próba is volt, hatásvizsgálat is, szóval éppen hálásak lehetünk, hogy végigvezet a folyamaton mindenkit. legalább tudjuk, milyen lehet egy nagy hatóerejű bombájuk.

      Törlés
    2. Tudhatja, bár ilyenkor azért kérdéses, mit írhat le... És igen, igazad van, mi NEM került bele. Ez nem egy egyszerű szórakoztató olvasmány akkor.
      Bevetettek? :O Nem is lehetetlen, hogy egy ilyen katasztrófahelyzetbe csöppenjünk... (szegény blogunk meg majd elvész a semmibe - persze minden más is, de na. :)) :(

      Törlés
    3. 91-ben, és 99-ben vetették be Irakban, ill. Szerbia bombázásánál. Észak-Koreában fontolgatják (grafitbomba):
      http://www.independent.co.uk/news/world/asia/south-korea-bomb-developed-wipe-out-power-supply-north-korea-kim-jong-un-war-a7990446.html

      Törlés
    4. ezzel szemben a könyv alapötletét az adta, hogy tudnak ugyan az EMG-ről, csak semmi védekezés nem volt ellene, és micsoda felelőtlen kormánya van az usának, hogy ilyen alapvető dolog ellen nincs védekezés.
      2009-ben adták ki, akkor a hunyó a könyv szerint valszeg észak-korea.(gondolom az oroszoknak nem mert nekimenni, más természetes ellensége meg nem nagyon volt eddig). ha most adnák ki, nem is tudom, talán valami nevesincs afrikai sivatagból indították volna...

      Törlés